A High Voltage Software csapata egy szerethető bagázs, hiszen lelkesen kitartanak a Wii mellett, mint hardcore játékokat készítő alakulat, annak ellenére, hogy a kifejezetten jóra sikeredett Conduit nem dalolt olyan vígan a kasszáknál. Legújabb próbálkozásuk a Tournament of Legends, mely a Wii-n csöppet elhanyagolt bunyós vonalat kívánja erősíteni. Nem véletlenül használom a próbálkozás kifejezést, mert a Tournament of Legends egyfajta kísérletezés a bunyós játékok kategóriáján belül. Ennek természetesen előnyei és hátrányai is vannak, a kérdés csupán az, hogy melyik oldalra dől a mérleg nyelve. Gondolom nem árulok el nagy titkot mikor azt mondom, hogy a cikk végére kiderül. De most még itt vagyunk az elején, szóval nézzünk is bele, miről is van szó: A Tournament of Legends egy verekedős játék, melyben mitológiai lényeket és harcosokat ugraszthatunk egymásnak. A karakterek inkább hasonlítanak szuperhősökre ruházatuknak köszönhetően, és ez kellőképpen frissen hat ha először látjuk őket. Később azonban, ha már mindenkivel megismerkedtünk, rá kell eszmélnünk, hogy igazán egyikkel sem tudunk nagyon szimpatizálni. Ráadásul a bunyók közben roppantul idétlen mondatokkal inzultálják egymást a harcosok. Mint ha egy 70-es évekbeli B filmet néznénk. Eleinte idegesített engem ez a design, de miután már a harmadik karakter „történetét” küzdöttem végig, és hallgattam a béna narrációt és beszólásokat, elkezdtem virulni az egészen. Ha képes az ember értékelni a gagyit, akkor ezen is jókat lehet röhögni. Gyanús, hogy a készítők szándékosan vitték el ilyen irányba az egészet. Végül is jól tették.
De nézzünk is rá egy kicsit a játék lényegi részére, a harcrendszerre: Aki játszott már bunyós játékkal az gyakorlatilag nem fog meglepődni, mikor a Tournament of Legends-et kapja a kezébe. Vannak erős és gyönge támadások, lehet blokkolni, meg távolról lőni és bizonyos esetekben lehet szupertámadást is indítani. A csavar ott jön be, hogy a karaktereket többféle fegyverrel is felszerelhetjük, evvel pedig szinte teljesen újképességekkel tudjuk harcosunkat felruházni. Emellett különleges gömbökkel még mágikus képességeket is adhatunk nekik. Ezek főleg a szupertámadásoknál mutatják meg jelentőségüket. Ugyan csak alig több mint 8 karakter található a játékban, gyakorlatilag a felszerelések váltogatásával teljesen új harcosokat hozhatunk létre. Persze mindez nem segít sokat, ha éppen ugyan úgy néznek ki. Szintén érdekes eleme a játékmenetnek a támadások hatáskörét jelző csík a harcmezőn. Ha az ellenfél ezt a vonalat átlépi, támadásunk tuti célt talál. Érdekes fűszerezést jelent ez a taktikázás terén.
A Tournament of Legends grafikailag kiemelkedik a többi Wii játék közül. A fejlesztők már a Conduit-ban is kitettek magukért technológia terén, és ez itt is éppen úgy igaz. A gond csak az, hogy az effektek minősége ellenére a design ötlettelen, a karakterek vizuálisan nehezen válnak szimpatikussá, és a csataterek sem éppen emlékezetesek. Ennek ellenére egy korrekt alkotás a Tournament of Legends, ha a játékmenetet nézzük. De még ez sem segít sokat, és végeredményben, a játéknak nincs se íze, se szaga. Nincs meg az a kellő személyisége, amivel egyenlően vetekedhet a Street Fighter vagy Tekken játékokkal. Ha a Wii-re egy jó bunyós játékot szeretne az ember, akkor ott a Naruto: Clash of Ninja, a Tatsunoko vs Capcom, vagy a Guilty Gear. A High Voltage Software valami egészen újat akart letenni az asztalra, ám ezúttal nem sikerült maradandót alkotni. Nem azt mondom, hogy rossz játék a Tournament of Legends, hiszen amit nyújt az nagyon jól működik. Csak egyszerűen már nem is emlékszem a karakter nevére amelyikkel a legtöbbet játszottam.
