Alapvetően nagyon keveset tudunk arról, hogy hogyan zajlott valójában a trójai háború, sőt, lezajlott-e egyáltalán: az események többségét Homérosz Íliászából és Odüsszeiájából ismerjük. Ugyanakkor így is elegendő alapanyag volt adott ahhoz, hogy a Creative Assembly Total War sorozatának rövidebb korszakokat, fontosabb csatákat feldolgozó Saga vonalát egy új, tartalmas és izgalmas játékkal lehessen bővíteni, ami úgy tud földhözragadt lenni, hogy közben azért a mitológiai lények és a görög istenek is megjelennek. A SEGA és a hazai forgalmazó Cenega Hungary jóvoltából 4 órát játszhattunk vele, ami, mint azt a gyakorlott Total War játékosok bizonyára tudják, nem sok egy ilyen volumenű játékból, de arra elég volt, hogy lázba hozzon és sírásra kényszerítsen minket. Elkalapáltak, no, nincs ezen mit szégyellni.
Helenében járt a Páris
Az alap bonyodalom ismerős lehet, ha nem is az említett könyvekből, legalább a Brad Pitt főszereplésével készült, 2004-es Trójából: Helené, a spártai Menelaosz király felesége megpattant a trójai Parisz királyfival, minek következtében mindenki morcos lett, és hogy, hogy nem, kirobbant egy háború. A játékban nyolc frakciót irányíthatunk, élükön olyan közismert személyekkel, mint Menelaosz, Akhilleusz, Agamemnón, Parisz, Hektor vagy Aineiasz (vagy Aeneas, esetleg Éneász), de ennél sokkal többen szívják a levegőt a mai Görögország és Nyugat-Törökország területét összefogó térképen - sokakat persze azonnal leradírozhatunk, ahogy elfoglaljuk egyetlen birtokolt városukat, és nem kötelező szorosan ragaszkodni a megénekelt eseményekhez, tartani a kezdeti szövetségeket.
Természetesen most is rengeteg dologra oda kell figyelnünk amellett, hogy menetelünk és megpróbáljuk leverni a gyengébbeket. Ügyesen kell bánnunk például a nyersanyagokkal, melyből öt áll rendelkezésünkre: az étel, a fa, a kő, a bronz és az arany mind-mind más szerepet tölt be, és a mindennapi működésen túl a diplomáciában is hasznát vehetjük. Én például úgy feltápoltam a seregemet, hogy egy-két kör után elkezdett éhezni a népem, de kerestem olyan, barátságos népeket, akik már épp nem tudták hová tenni a sok kaját, és ahelyett, hogy szánalmas kis városkáikat kifosztom (minden település más nyersanyag termelésére szakosodott, ezt is érdemes figyelembe venni), megegyeztünk hol egyszeri cserében, hol folyamatos ellátásban. Láttam, miből van nekem jelentős többletem, és mire vágyik a partner, így egész korrekt árfolyammal tudtam üzletelni.
A körök között természetesen folyamatosan jönnek a különböző ajánlatok, állandó a barterezés, de katonai szövetségeket is lelkesen ajánlgattak a többiek, és ha jól mozgatjuk a szálakat, mindig lesz, aki kihúz a bajból. Az egyik oldalon Menelaosszal játszhattam, akit sok-sok körön át senki nem támadott meg (sőt, úgy foglalhattam el egyes településeket, hogy oda sem kellett mennem), a másikon pedig Párisszal, akivel szinte azonnal bajba keveredtem, és érzelmei, hangulatingadozásai miatt állandóan figyelnem kellett, hogy érzi magát a drága ifjú, és hogy Priamosz király épp őt vagy Hektort szereti-e jobban, mert ettől függ, kire hagyja Tróját.
Édes istenem! Nem az, a másik!
A Creative Assembly dolgozott már fantasy témákkal (Warhammer adaptációk), de itt úgy döntött a korábban DLC-kkel foglalkozó bolgár B-csapat, hogy megpróbál a lehető leginkább a földön maradni. Ennek köszönhetően az istenek ugyan közvetlenül nem jelennek meg, de kapcsolatot ápolhatunk velük. Felhúzhatunk egy szentélyt, áldozhatunk számukra, amivel ideiglenes bónuszokat kaphatunk, de meg is haragíthatjuk őket, elfordulhatnak tőlünk. Ha például Poszeidónhoz imádkozunk, seregeink nem fognak berezelni a mély tengertől, Árész pedig nyilván a harcban lesz hasznunkra. Dönthetünk úgy, hogy egyszerre több istenséget is szeretünk, de azt nem fogjuk olcsón megúszni, így érdemes inkább egyre koncentrálni, vagy egy az egyben váltogatni annak megfelelően, hogy állunk épp.
Bár nem volt elég idő ahhoz, hogy a mitológiai lényeket és a háttérben ármánykodó ügynököket (mint a halandókat megrémítő Gorgon, vagy az örömet okozó Szatír) is feloldjam, lesznek majd olyan, speciális egységek, akiket legendák, mondák ihlettek, de nem emberfelettiek. Ilyen például a Minótaurosz vagy a Küklopsz, akik öltözködésükkel és viselkedésükkel érdemelték ki nevüket, nem születési rendellenességeikkel. A lényeg, hogy a csapat nagyon ügyesen egyensúlyoz a valósággal és a legendákkal, így - amennyire az ennél a korszaknál lehetséges - a realizmusnál maradtak.
Eposzba illő csaták
Fontos szerepet játszanak a különböző karakterek, hadvezérek, akik, akárcsak a Three Kingdomsban, itt is leállhatnak 1v1-ben csatázni. A harcok során most is nagyon megfontoltnak kell lennünk, jól elosztani és irányítani az egységeinket, különben még a túlerő sem feltétlenül segít. A 4 óra alatt nagyjából háromszor mentem bele ütközetbe (ahol egyértelmű lett volna a győzelmem, ott inkább az automatára hagytam, hogy több időt nyerjek), és nem tapasztaltam gyökeres eltérést a korábbi Total War-élményhez képest, de nincs is igény arra, hogy változzon, ami eleve jó.
A Total War Saga: Troy újításai kivétel nélkül tetszettek, csak azt sajnálom, hogy ilyen kevés idő jutott az óriási, szépen és hangulatosan megrajzolt térkép, illetve az összetett rendszerek kiismerésére. Ha szeretitek a korszakot, a történetet, az összetett stratégiai játékokat vagy csak szimplán az ajándékokat (amennyiben azok nem trójai falovak), mindenképp figyeljétek az Epic Games Store-t augusztus 13-án, a játék megjelenésének a napján, mert 24 órán át ingyen lehet majd behúzni.
