Lara Croft a kilencvenes évek közepétől az a nő, akire az ifjak szívesen gúvasztanak szemet - ez már akkor is így volt, amikor az első pár részben hősnőnk nem volt más, mint egy nagyjából nőre emlékeztető pixelhegy. Szóval ki is ez a Lara Croft? Külső: hatalmas dudák, karcsú, egy tenyérrel átérhető derék, pici fenék... oké, most álljunk meg egy pillanatra, fiúk, töröljétek le a nyálat az újságról, mert meggyűrődik a lap, és az nem jó. Az nagyon nem jó.
Előre szólok, hogy most spoilerezni fogok, úgyhogy aki nem játszott a TR Legenddel (de akar), az légyszi hagyja abba az olvasást MOST, nehogy megismerje annak a történetét, ugyanis a TRU sztorijához ezt kell ismerni először. Thx.
A Legendben derül ki ugyanis, hogy kicsoda is ez a Lara Croft valójában - annyit tudunk csak róla a Legend előtt megjelent részek alapján, hogy kőgazdag régész, családi állapota hajadon (nyilván, mert ha összejönne valakivel, az csak lenyúlná a pénze felét, mert MPG - okos csaj ez, kérem szépen), és járja a világot. Minden egyes TR-részben meg kellett szerezni egy-egy Hatalmas Ősi Relikviát (valahogy mintha az ilyen Hatalmas Ősi Relikviák csak Larára várnának). Az egyedüli nagyjából személyes rész a negyedik volt, a The Last Revelation, ugyanis abban a volt tanítómesterünkkel, Von Croyjal kellett megbirkóznunk. (Von Croy az Angel of Darknessben is szerepelt, de a Core Design ezen hattyúdala fölött jóindulatúan inkább hunyjunk szemet).
HŐR
A Legend szakított eme Hatalmas Ősi Relikviás hagyománnyal, mármint HŐR van ugyan benne, de a fókusz inkább a keretsztorin van (mármint hogy minek is kell nekünk a relikvia), amit sikerült remekül megírni. Ebből pedig kiderül, hogy Lara gyerekkorában egy balul sikerült repülés során Nepálban elveszítette édesanyját. A kislány ugyanis rálelt egy olyan szerkezetre, amelyet beindítva megnyílt egy tér-idő kapu, s amikor az édesanyja odasietett, hogy lássa, lánya miféle csillagkaput nyitott meg, beszélgetésbe bonyolódott a túloldalon valakivel, aki arra utasította, hogy a lánya védelmében húzza ki azt a kardot, ami a csillagkapu Lara anyja felőli oldalán van egy kőbe szúrva. (S amit Lara szúrt a kőbe, ezáltal nyílt meg a kapu). Lara anyja nem is habozik, kard ki, nade ezzel egy nagy fényhatás kíséretében eltűnik, Lara pedig anya nélkül marad.
A kislány felcseperedik, régésznek tanul, barátokat szerez az egyetemen, azonban egy perui ásatáson felébresztenek valamiféle elfeledett, pusztító erőt, ami lerombolja az ásatást, s csak ő és egy másik régészlány élik túl a katasztrófát, amibe belehalt Lara legjobb barátnője, Amanda is.
Larának most már se barátnője, se anyja, s miután sikeresen összevész az apjával is, immár senkije se marad, ráadásul az apja anélkül halt meg, hogy egyáltalán kibékülhetett volna a lányával.
Mindig az ártatlanok szívják meg. Mindig.
Harmincas évei közepén azonban a nő egy brazíliai kutatáson felfedezi egy ugyanolyan csillagkapunak a maradványait, ami valaha eltüntette az anyját - s rá kell jönnie, hogy apjának igaza volt: az anyja valóban él valahol (ezen vesztek össze ugyanis). A kard azonban hiányzik. (Nem nehéz kitalálni, ez lesz a Legend HŐR-je.) A kard darabjai után való kutatás során Lara egyik pácból a másikba esik, ráadásul újra összefutnak Amandával, akiről kiderül, hogy bizony nem halt meg a barlangban, hanem a pusztító erő belészállt, így túl tudta élni a baleset (automatikus tárgyeset rulezál), azonban teljes szívéből rühelli Larát, aki otthagyta, azt hívén, hogy meghalt, közben viszont napersze. (Megvan a Főgonoszunk is tehát).
Lara összeszedi a kard darabjait, amiről kiderül, hogy ez a legendás Excalibur (voá), elmegy Brazíliába megint, harcol Amandával, legyőzi, kardot kőbe szúr, csillagkapu megnyílik. Egy gond van: a tér-idő kapu másik oldalán Lara anyja van, Nepálban (! - tehát időanomália jött létre), aki elkezd a saját, már idősebb lányával beszélni. Lara megpróbálja elmagyarázni a helyzetet, hogy nehogy kihúzza a kardot, azonban a félig legyőzött Amanda (miért nem ölte meg Lara idejekorán a csajt... eszem azt a gyengéd szívit) közbepofázik, hogy ha nem húzza ki a kardot Lara mamája, akkor a kis Larának baja esik. Lara nem tehet már semmit, a kard kihúzatik, s a nő itt érti meg, hogy Amanda ölte meg valójában az anyját, aki, mint Amanda elmagyarázza, nem halt meg végleg, hanem az alvilágban, Avalonban van. Lara tiszta ideg, majdnem megöli Amandát, de aztán mégse. (Borítékolható a TRU Főgonosza).
A Crystal Dynamicsnál dolgozó fejlesztősrácok a Tomb Raider Anniversary című röpke kitérő után itt vetetik fel velünk a történet fonalát - Lara rájött, hogy az öregének bizony igaza volt. (Note to self: a férfiaknak mindig igazuk van. Mindig). A kezdő, bevezető pálya az égő kastélyunkban van, itt kell megtanulnunk az irányítás alapjait, amikor pedig eljutunk a főajtóhoz, Zip, (eddigelé) hű társunk fog ránk pisztolyt, majd elsötétedik a képernyő, aztán azt kapjuk a pofánkba bele, hogy egy héttel ezelőtt. Lehet izgulni, mi történt, komolyan mondom, jobb a TR, mint a Született feleségek - ármány, intrika, akció, személyes sértettség, izgalom! (Már csak valami jó pasi kéne Lara mellé a változatosság kedvéért, mondjuk Johnny Depp).
Egy héttel ezelőtt: Lara apja nyomdokain indul az alvilág keresésére, hátha ő nagyobb sikerrel jár. Első pályánk a tengerbe vezet, ahol el is jutunk az alvilágba - nem kell előre tenyeret dörzsölni, ez ugyanis, mint később megtudjuk - Lara egyik segítőjétől, Atlantisz denevérszárnyú királynőjétől -, csak az egyik alvilág, Niflheim. Niflheimben rátalálunk Thor kesztyűjére, amivel használhatjuk majd Thor kalapácsát, ha rálelünk (HŐR, ugye), amivel aztán kinyithatjuk a nekünk kellő alvilágot. (Halkan kérdezem meg, mi lesz a TR 328-nak a fő relikviája? Thot Gatyapőce? Matteo Elfelejtett És Emiatt Beszáradt, Koszos Kávésbögréje? Na mindegy, ógermán mitológiai ezmegaz még úgysem volt a TR-sorozatban, a fejlesztők fantáziája kimeríthetetlen). Ehhez azonban be kell járnunk majdnem az egész világot, a készítők ismét igencsak egzotikus helyekre visznek el minket (bár magunk között legyen szólva, Mexikót már kicsit kezdem unni).
Körömreszelő és szonártérkép
Azt kedveltem meg igencsak az „új", crystal dynamicsos Tomb Raider sorozatban, hogy a főszereplő nemcsak egy virtuális bige, akinek alakját csak azért teremtették meg vérfrissítőnek a PC-s játékok piacára, hogy nyáladzzon a jónép, hanem mostanra valóban egy olyan csaj, akivel lehet jóban lenni, aki valóban nőies és van szíve (persze csak akkor nem lő le valakit, amikor pedig kéne, de ez mindegy is). Hogy ebből mit is akarok kihozni? Hát azt, hogy Larában is megvan az a tipikus női tulajdonság, miszerint a táskájába BÁRMIT be tud zsúfolni. Így most is hord magánál fegyvereken kívül elektromágneses kötelet, távcsövet, kamerát (mi is vehetünk fel a kamerával mindenfélét - soha nem használtam ezt a lehetőséget), PDA-t, komolyan, már csak a körömreszelő hiányzik. A PDA-nk felettébb hasznos egyébként, ugyanis benne megtalálhatjuk az Anniversaryben szereplő Journal elektronikus megfelelőjét is - Lara lejegyzi a gondolatait az egyes pályarészletekről, így tippet kaphatunk, merre menjünk tovább. A PDA egyik új funkciója a szonártérkép, aminek azonban nem túl sok értelmét látom, ugyanis mindig látjuk magunk előtt az adott pályarészt, tehát a szonártérkép nem túl sok újdonságot tartogat. A másik új funkció, hogy a történelmi helyszíneket, alakokat Lara aprólékosan bemutatja a történet előrehaladtával egyre bővülő szócikkekben, s a fejlesztők igencsak hűek voltak a mitológiai történetekhez. Tiszta Wikipédia a cucc, ez a feature nagyon tetszett.
A harcrendszer nem sok újdonságot hozott, az Anniversaryben megismert adrenalin-mód itt is megvan, nem árt begyakorolni, ugyanis ha elég adrenalint gyűjtünk, a képernyő elhomályosul, és fejlövést tudunk leadni, ami többet sebez, ugye. Férfiasan bevallom, vagy én voltam béna vagy nem tudom, de valahogy alig-alig sikerült ez nekem. Hát evvan, pedig próbálkoztam becsülettel.
A játék történetében elsőként viszont az ellenfelek életerejét is mutatja a program, célzás közben a piros kör szélén lehet megfigyelni piros kockákat, amik ahogy lőjük az ellent, úgy fogynak.
Na és a lövészet, majd elfelejtettem! Ha kétkezes akármivel nyomulunk, két ellenfelet tudunk egyszerre lőni, öröm és mámor.
Grafika-nemfika
Komolyan mondom, a TRU grafikailag egész egyszerűen gyönyörű, ráadásul nem szükséges hozzá az átlagnál combosabb gép, amin a Legend elfutott, azon ez is el fog. A növények hajladoznak, és sok van belőlük (a thaiföldi pályán imádtam ezt a legjobban, dzsungelben mászkálunk, és nem úgy, hogy körülöttünk egy sávban alig van valami, hanem tényleg, körbevesz minket a.), az árnyékok marha jók, a Nap a szemünkbe világít, ha lemerülünk a katakombákba, akkor felverjük a port magunk körül, és ráadásul a víz is királyul meg van csinálva. Árgus szemekkel figyelem mindegyik játékban és CGI-technikát felhasználó filmben a víz megvalósítását, s itt csettintettem, ez már igen! Ezt mindenkinek látnia kell. A tengerben a fokozatosan előtűnő kontúrok, a beszűrődő fény... yum-yum.
A másik, amit már a béta-tesztben is említettem, hogy ha Lara vizesen mászkál itt-ott, akkor rátapad a por, de más esetben is piszkolódik, csak nem olyan gyorsan (ja igen, és ha ismét vízbe megy koszosan, akkor lemosódik róla a kosz). Ruhát többször váltunk, ez már megszokott, de eddig mindig ki volt jelölve, hogy egy-egy pályán milyen ruhát viselhettél, s csak a titkok unlockolása után válthattál ruházatot - itt már egyből több cucc közül válogathatunk (a thaiföldi pályán például egy szellősebb, rövidgatyás öltözet és egy „vastagabb" dzsungelcucc között).
Amit viszont sajnálok: kimaradt az a Legendben megismert feature, hogy tarthattuk a kapcsolatot két segítőnkkel, Zippel és Alisterrel - szerintem poénos beszélgetéseket folytattak le. Azt is nehezményezem, hogy a dinamikus átvezető animációkat is kihagyták, amikor a megfelelő gombokat nyomogatva folytatódott a videó - szerintem ez tök jó volt, kár, hogy másképp gondolták. Annyi maradt csak nekünk, hogyha különösen rázós helyzetbe keveredünk, akkor lelassul a videó, gondolom, a gondolkodási lehetőség biztosítása végett.
A CD-s srácok becsülettel készítettek nekünk egy szórakoztató játékot, tök jó sztorival, jó megvalósítással. Mi kell még?
