A 2017-es Nioh még egyik első komolyabb képviselője volt az azóta gombamód elszaporodó soulslike címeknek, 2020-as folytatása pedig már azonnal a műfaj legjobbjai között kapott helyet, olyan mély harcrendszert és testreszabhatóságot kínált, hogy nehéz lenne hozzá foghatót találni ma is. Ezt a két játékot csomagolta most egybe a létező összes DLC-vel a Team Ninja, ezzel párhuzamosan pedig végre PC-n is elérhetővé vált a Nioh 2.
A PlayStation 5-re kiadott remaster verziók okosan sáfárkodnak a Sony új konzoljának adottságaival és nyers erejével, ahogy ezt persze el is várja az ember. Más kérdés, hogy a Nioh mindkét része alapvetően is meglehetősen jól festett, és egyáltalán nem régi címekről van szó, így a grafikai javulás nem olyan óriási, hogy már az első pillanatokban leszaggatja az ember arcát - arra ott vannak a kőkemény bossok és csatlósaik.
Suhan, mint a suriken
A PS5 SSD-jének köszönhetően a villámgyors töltési idő lesz az első olyan aspektusa a két remasternek, ami miatt széles vigyor telepszik az arcunkra. Olyan játékok esetében, amelyekben szó szerint percenként fűbe haraphat az ember, kulcsfontosságú, hogy mennyi időt kell várakoznunk a töltőképernyőt bámulva, és mennyi lesz ténylegesen a játékórák száma. A The Nioh Collection egy újabb remek példa arra, miért is volt létfontosságú végre magunk mögött hagyni a HDD-ket konzolokon is - a PC-s pajtások most elégedetten és kissé kárörvendően pödrik meg erdő és nyers-fa illatkeverékű szakállolajjal kezelt bajszukat, de nincs ezzel semmi gond.
Egy ilyen pakk esetében a 4K-s felbontás mint választható opció nyilván alapnak számít 60fps mellett, de megfelelő kijelző birtokában akár a 120fps-t is kisajtolhatjuk a PlayStation 5-ből. Fontos megjegyezni, hogy dinamikus 4K-ról van szó, viszont ez cseppet sem zavaró, nem lóg ki az a bizonyos lóláb. Létezik egy harmadik grafikai beállítás is, a 60fps melletti full HD-s felbontás, melynél az effektek, árnyékok kaptak némi extra törődést, de messze nem annyit, hogy megérje ezért lemondani a 4K-ról.
Adná magát, hogy a fejlesztők keményebben ráhasaljanak a DualSense kontrollerek különleges kunsztjaira is, de ez csak nagyon minimálisan történt meg. Érezni azért, hogy nem egy hétköznapi perifériával a kezünkben kergetjük Japán rusnya démonait, de eget rengető revelációkra, megdöbbentő, játékélményt újradefiniáló megoldásokra ne számítson senki sem - talán az íjak használatakor szembetűnő a leginkább az egész. Ehelyett inkább biztosra mentek, és olyan fontos opciókra helyezték a hangsúlyt, mint például a cross-play.
Párban járnak a szamurájok
Generációktól függetlenül játszhatnak együtt mostantól mindkét Nioh játékkal a pajtások, ami egyrészt azért remek, mert a PS5-öt birtokló keveseknek nem kell attól tartaniuk, hogy náluk kevésbé szerencsés barátaikkal véget ér a közös móka, másfelől pedig az a veszély sem áll fenn, hogy egészen egyszerűen nem elég nagy a játékosbázis ahhoz, hogy az ember élhető időkereten belül sikeresen beinvitáljon egy random idegent a partiba.
Parádés játékmenetével, kivételesen mély harcrendszerével, változatos főellenfeleivel, megkapó látványvilágával és helyszíneivel a The Nioh Collection kötelező azoknak, akik egy picit is kedvelik a soulslike műfajt, vagy akár csak ismerkedni szeretnének vele. A két játék egyáltalán nem könnyű, és ha teljesen őszinték szeretnénk lenni, akkor be kell vallanunk: nem is mindig igazságos. Vannak pofátlan bossok és olyan pillanatok, melyek során erőszakkal kell visszafognunk magunkat, hogy ne repüljön a kontroller a tévéképernyő felé, de sokkal többször fogjuk ehelyett a diadal édes ízét a szánkban érezni - persze csak akkor, ha nem vagyunk restek időt fordítani a gyakorlásra.
Fontos végezetül megjegyezni, hogy aki birtokolja a Nioh 2 PS4-es verzióját, az ingyenesen frissíthet a PS5-ös változatra, illetve a korábban megvásárolt DLC-k is jönnek szépen velünk a next-gen konzolra. Sajnos az első Nioh esetében már nem voltak ennyire gálánsak a Team Ninja srácai, ezt a játékot bizony újra meg kell vásárolnunk - vagy magával a The Nioh Collectionnel értelemszerűen mindkét epizódot megkapjuk (és minden DLC-t), ezzel több száz játékórára lekötve magunkat.
Mivel egyelőre még biztosan nincs tervben a Nioh 3 (és a belátható jövőben nem is lesz), a következő évekre ezzel a gyűjteményes kiadással kell lefoglalniuk magukat a Nioh rajongóinak, de szerencsére sok száz órányi kaland és izgalom lapul ebben a csomagban.
