A The Last of Us minden kétséget kizáróan egy játéktörténelmi jelentőségű alkotás. A Naughty Dog remekműve 10 évvel ezelőtt jelent meg, és nemcsak egy akkor közel 8 éves hardverből tudott olyan látványt kihozni, amire még a hardcore PC gamerek is elismerően csettintettek, hanem megismertetett a világgal egy olyan történetet, ami milliók életére volt hatással. Joel és Ellie kálváriája több mint 200 Év játéka díjat érdemelt ki, és egy pillanat alatt nemcsak a Naughty Dog, hanem a Sony legfontosabb franchise-ává tette az IP-t.
Azt gondoltuk, a kékek sosem fogják kiadni a kezük közül. A The Last of Us megérdemelné, hogy a világ összes gamere játszhasson vele, de hiába pletykáltak éveken át arról, hogy majd egyszer jön a PC-s kiadás, akik nem Copiumot inhaláltak egész nap, azok pontosan tudták, hogy erre nagyon csekély az esély. És tartották, tartottuk ehhez magunkat akkor is, amikor a Sony belépett a PC-s piacra, és elkezdte az exkluzívjait a Steamen is pörgetni. Jött a Horizon: Zero Dawn, a Death Stranding, a Detroit: Become Human, a Days Gone, aztán az Uncharted, a God Of War, a Spider-Man, egyre értékesebb franchise-ok, de sokan biztosra vették, hogy a The Last of Us-t egész egyszerűen nem fogják kiengedni.
Aztán bejelentették, hogy jön a felújított Part I, aminek köszönhetően nemhogy megkapjuk PC-re a játékot, de annak legszebb, legkiforrottabb változatát élvezhetjük. A megjelenés pedig épp akkorra esedékes, amikor az HBO-s The Last of Us sorozat véget ér és lázba hozza a világot - hát ennél tökéletesebb nem is lehetne az időzítés. És mi volt a portot készítő Iron Galaxy utolsó játéka? Az alig két hónapja megjelent Metroid Prime Remastered, ami 94 ponton áll a Metacriticen. Ennél többen tényleg nem kívánhatunk.
Gyenge kezdés után erős visszaesés
Amikor végre elindítottam a játékot, azonnal kaptam egy akkora maflást, amit a pofozó világbajnokságon is megirigyelnének. Na jó, nem azonnal, hanem 52 perccel később, eddig tartott ugyanis a shaderek felépítése a főmenüben, ami gyakorlatilag stressztesztelte a videokártyámat és a processzoromat is. Mindig örülünk, ha ezt egy játék ilyenkor elvégzi, de a közel egy órás várakozás talán egy kicsit túlzás. Mire beváltottam a kódot, a Steamet már elöntötték a negatív beszámolók, amelyek írói folyamatos összeomlásokról, rettenetesen alacsony framerate-ről, elképesztő grafikai bugokról számoltak be. Már a megjelenés napján jött a egy hotfix, amit azóta újabb kettő követett, az első nagy patchre pedig pénteken számíthatunk.
És ha csak a menüben nézünk szét, azt hihetnénk, hogy egy nagyon igényes portról van szó. A grafikai menü az egyik legrészletesebb, amivel videojátékban valaha találkoztunk, a rengeteg beállítás mindegyikénél van élő előnézeti kép, ami változik a beállítások módosításával, és azt is leírják, hogyan hat ez a CPU-ra, GPU-ra vagy épp a videómemóriára. Mondjuk bizonyos esetekben lehet, hogy tévesen, legalábbis a VRAM csúszka nem feltétlen tükrözi, amit itt látunk. Emellé van DLSS és FSR támogatás, sőt, rengeteg különböző adatot kiírathatunk a processzor terheltségétől a GPU órajelén át a hőmérsékletig.
Jelige: optimalizálatlanság
A fekete leves akkor jön, amikor az ember játszani próbál. Azt előre tudtuk, hogy magas lesz a gépigény, de itt nem ez a probléma. A tesztgépben egyébként egy Ryzen 7 3800x és egy RTX 3070 dolgozott 32 GB RAM társaságában, de 1080p-n, közepes/magas grafikai beállítások mellett csak alulról karcolta a 60 fps-t. Nagyon ritka az, amikor a processzor fogja vissza a teljesítményt, általában a komplex RTS-ekben, vagy városépítős játékokban fordul ez elő, amikor a Cities: Skylines egy metropolis több ezer autóját vezetgeti az úton. Itt viszont állunk egyedül egy négyszer négy méteres zárt pincében, és a processzorunk gyakorlatilag az életéért könyörög. De legalább a többszálasítás jól sikerült, mert minden mag ugyanannyira akar meghalni.
Amint belépünk egy új zónába vagy elindul egy átvezető, azonnal bezuhan a képkockaszám, minden ilyen alkalommal ugyan különböző folyamatok indulnak el a háttérben amik mégjobban lekötik a procit. Aztán ha egy-másfél perccel később ezek a streaming folyamatok véget értek, akkor érezhetően megugrik újra az fps.
A játék a gépünkben található videokártya alapján különít el VRAM-ot az operációs rendszer és a háttérben futó programok számára. Ez a 8GB-os 3070-ünk esetében 1,6 GB volt, de egy 24 GB-s RTX 4090 teljesen feleslegesen 4,8 GB VRAM-ot foglal le erre a célra. A legtöbb játék összesen nem használ ennyit. A 8 GB VRAM-mal nem lehet messzire nyújtózni, már közepes textúrák mellett is átléptük ezt. Márpedig a közepes textúrák rondábbak, mint a PS4-es változatban voltak 9 évvel ezelőtt. Össze sem lehet hasonlítani a PS5-ös változattal, a szövegek olvashatatlanok, a mintázatok hiányoznak.
Másfélszer olyan erős ez a videokártya, mint a PS5 grafikus chipje, és ott 4x ilyen részletes textúrával, teljesítmény módban 1440p-s felbontáson is 80 fpssel fut a játék. De még csak nem is a videokártya a probléma. Vannak olyan textúrák, amik teljesen szétesnek, vagy egyszerűen meg sem jelennek még az RTX 4090-nel szerelt gépeken sem, sőt, ultra beállítások mellett a fény- és árnyékhatások is teljesen megőrülnek, rosszul reagálnak, vagy egyszerűen nem aktiválódnak.
Mindenhol fáj
A töltési idő szintén botrány: a főmenüből több mint egy percig nézzük a szélben lebegő spórákat, mielőtt megkapnánk az irányítást, de ha egy átvezetőt akarunk továbbnyomni, akkor is fél percig malmozhatunk. Ilyen különbségekkel még az olyan nyílt világú játékokban sem találkoztunk, mint a Spider-Man vagy a God of War.
Az első két órában ugyan nem omlott össze a játék, a későbbiekben számos alkalommal, ez a Naughty Dog szerint kiemelten érinti az RTX 3000-es szériát, úgyhogy a játék hotfixek mellé már kiadtak egy javítást a grafikus driverhez is.
De nemcsak a grafika bukdácsol: játék közben gyakran nem jelennek meg a promptok, például amikor bakot kell tartanunk valakinek, a kamera néha furcsán rángatózik célzás közben, a gombkiosztás pedig az egyik legrosszabb, amit valaha láttunk: a játék felében téglát hajigálunk, ez a könnyen elérhető nyolcasra került, és abban is reménykedhetünk, hogy az elemlámpánk nem gyakran merül le, mert a J billentyűvel kell felrázni.
Nem dühös vagyok, csak csalódott
Akik tehát hozzám hasonlóan azért nem vették meg a PS5-ös kiadást, mert PC-n akarták kiélvezni a játékot, azok most foghatják a fejüket. És igen, vannak olyanok, akiknél nem crashel annyit a játék, vagy 10 PS5 árát költötték hardverre, és így nem jelent problémát a 60 fps. De akkor is felháborító, hogy ilyen állapotban ki merték engedni ezt a játékot.
Bár a The Last of Ust elsősorban a története, a karakterei vagy a zenéje miatt szokták dícsérni, a grafikai megoldásai is nagyon fontos szerepet játszottak abban, hogy ekkora siker lett. A poszt-apokaliptikus világ látványa ejti rabul a játékost, a természet által visszahódított területekben való gyönyörködés lassítja le a tempót a megfelelő szintre. Amikor Ellie a tetőről csodálja a város látképét, amikor találkozunk a zsiráffal, vagy amikor egyszerűen felfedezzük azokat az épületeket, ahol egy pillanat alatt állt meg az élet. A kerítésekre kiaggasztott figyelmeztető üzenetek, a szétdobált használati tárgyak és a betondzsungelt visszahódító természet mind-mind hozzátesznek a történethez. Ezek nélkül nincs meg az az atmoszféra, az a hangulat, ami a The Last of Ust különlegessé teszi. És ezt most a PC gamerek nagy része egyszerűen nem kapja meg.
A PlayStation PC-s terjeszkedésének ez a legfontosabb darabja. A kékek koronaékszere. A játék, ami ennél tökéletesebb időben meg sem jelenhetett volna, hiszen a fél világ a The Last of Usról beszél. A Naughty Dog a mennybe mehetett volna. De elszúrták. Biztos vagyok benne, hogy a következő hónapokban éjt nappallá téve fognak dolgozni a Naughty Dog és az Iron Galaxy fejlesztői is, hogy kijavítsák a hibákat, de ha nem is kiköszörülhetetlen, mindenképp nagyon fájdalmas az a csorba, amit most a The Last of Us néven ejtettek. Az Iron Galaxy pedig a pazar Metroid és Diablo 3 port után ezt is felrakhatja a szégyenfalra a Batman: Arkham Knight mellé.
