A teszt első része: Első kalandjaink Tamrielben
A teszt második része: Egy újabb hónap baktatás
Hol volt, hol nem volt, hetedhét bejárt provincián túl, a bugtengeren is túl, de még a patch-hegyeken is túl egy sánta arasszal, volt egyszer egy jól működő játéktér, ahol hősök ezrei születtek, és ahol nem bosszankodtak a hibákon a felhasználók. Egy mesét így kezdenék, de ez az összegzésem bevezetője, úgyhogy muszáj visszanavigálnom magam a fantázia világából. Az első benyomások után kifújtam a levegőt, hogy újra és újra megtölthessem tüdőmet a tamrieli ájerrel, amely kezdetben elég áporodott volt, és még mindig elkél neki egy leheletnyi szellőztetés. Ennek ellenére személy szerint eddig nincs rossz érzésem a TESO-val kapcsolatban, mégis tartok attól, hogy hosszú távon hátrányára válik az a fránya havidíj.
Mit hoz a jövő?
Sokan kifejezték aggodalmukat amiatt, hogy a játék harc- és fejlődésrendszerét erősnek érzik, a küldetéseket és a sztorit pedig kellően sokszínűnek, emellett a látvány is méltó az Elder Scrolls elődökhöz (egy MMO szintjén), a havidíj mégis elronthatja ezt az összképet. Valóban nehéz felvenni a versenyt a free-to-play játékokkal, de a fejlesztők azon vannak, hogy időről időre minél tartalmasabb frissítéseket prezentáljanak a hűséges kalandoroknak, ami természetesen többet jelent új, megszerezhető holmiknál – konkrétan ingyenes, DLC jellegű kiegészítéseket ígérnek cirka négy-hat hetente. Egyelőre azt tapasztaltam, hogy szükség is van/volt ezekre az update-ekre, ezek közül némelyik csupán a külcsínre és a környezet hangulatának korrigálására volt hatással: effektek, textúrák, a megjelenítés és a mozdulatok javítása. A kezdeti, hosszan tartó barangolás és a végeláthatatlan felfedezőút egyhangúságán ez csupán egy kicsit dob.
Emellett még olyan sok dolgot finomítottak és optimalizáltak a harcrendszertől kezdve a küldetéseken át a felszerelésekig, hogy képtelenség lenne mindent felsorolni. Kaptunk egy Death Recap funkciót is, ami tulajdonképpen javaslatot ad arra, miként kerülhetjük el, hogy az adott ellenféltől ismételten kikapjunk, valamint megmutatja a halálunkat okozó támadási formákat. Eddig nem sok hasznát vettem, de szuper, hogy ez is van. Szóval nem keveset dolgozott eddig a ZeniMax csapata a pénzünkért. Persze mindenki arra vár, hogy mit nyújt a móka, ha már jócskán előrehaladt a karakterrel, és meg tudja villantani tudását. Lássuk hát!
Mégsem szabvány?
Nem tettem még említést a craftolásról, melynek működése ebben a műfajban általános, ennél fogva érdemtelen témának tűnt. Eleinte nem is szereztem sok tapasztalatot ezen a téren, ugyanis a skillpontjaimból kellett áldoznom a szakmatanulásra (öt ilyen van). Szerencsére elég hamar kiderült számomra, hogy nem elhanyagolandó szerepet kapott ez a funkció. Számtalan lehetőség és irányvonal áll előttünk, ha belevágunk a mesterségek kifejlesztésébe. Az a jó az egészben, hogy itt sem akarnak a kezünknél fogva vezetni minket, és csakis rajtunk múlik, hogy mennyit akarunk költeni ezekre a plusz képességekre. Ráadásul szabadságérzetünket növeli, hogy a felvett jártasság nem befolyásolja, milyen alapanyagokat vehetünk fel. Az összeszedett tárgyak nagy része akkor válik hasznunkra, amikor lebontjuk őket: nyersanyag-forrásként, illetve az elsajátítható plusz tulajdonságok hordozójaként (amíg nem kutattuk fel ezeket, addig nem vértezhetjük fel velük kellékeinket).
A blacksmithing (kovács) hivatással jó nagy fába vágtam a fejszémet: a mai napig az utamba kerülő összes zugba, épületbe, bokorba bekukkantok, mindenért lehajolok, zsákmányolok, felfedezem az eldugottabb műhelyeket, és kísérletezgetek a megszerzett cuccokkal. Két fő hátránya van ennek: az egyik, hogy eszméletlen lassan fejlődök, a másik pedig, hogy állandóan kevésnek bizonyul a tárhelyem – ez utóbbi természetesen orvosolható megfelelő mennyiségű pénz birtokában. Az előnyök viszont folyamatosan kárpótolnak az erőfeszítéseimért.
Egy jó tanács: ha csapatban vagy, és a társaid már kinyertek az eszközökből olyan képességeket, melyekkel még nem rendelkezel, mindenképpen csereberélj! Egy összeszokott brigáddal tartva nagyon jó dolgod lesz; a lényeg, hogy okosan csináld, és akkor ütőképesebb eszközöket gyárthatsz magadnak, mint amilyeneket a legmarconább főbossokból csikarsz ki, és még egyediek is. Ez egy hosszadalmasabb feladat, úgyhogy magam is bőven rajta vagyok. Mindez persze nem is a jéghegy csúcsa, hanem csak egy remekül kitalált és kellőképpen kamatoztatható módszer hősünk felturbózására, amit előszeretettel preferálok. Nos, elnyomom inkább az elfogultságomat, és más vizekre evezek.
A nyúlon túl…
Nemrég nyitották meg az új Adventure Zone-t, a Craglornt. Annyira friss a tartalom, hogy épp csak belekukkantani tudtam. Ha elég nagyfiúk/lányok vagyunk hozzá, akkor a három szövetség fővárosaiból juthatunk át ebbe a régióba. Veterán 1-es szinttől már elérhető a tartalom, de nem biztos, hogy szerencsés nekikezdeni. Természetesen az is végigjárhatja itt a küldetéseket, aki egyedül vág neki ennek a területnek. Vannak viszont olyan részek, ahol szólóban kell helytállni, nem úgy, mint a publikus instáknál, ahol bárki besegíthet. Amennyiben a rettenthetetlen hérosz mégis bajba kerülne, csatlakozhat csapathoz is. Ehhez egy igen hasznos funkció a group menüben található, ahol megadhatja, hogy hány fős haderőhöz verbuvál embereket, és még azt is kiválaszthatja, hogy milyen kvalitású (tank, healer vagy DPS) karakterek szükségesek inkább az adott megmérettetéshez.
A zárt (instance-olt) területek, ahol csak az összeverődött brigád tartózkodik, eléggé sokfélék az ellenfeleket és bossokat tekintve; így optimalizálták, hogy ne legyen sorban állás egy bizonyos specifikációval rendelkező harcosért, míg mások ne maradjanak parlagon a túlkínálat miatt. Itt vannak olyan feladatok, ahol a cél például egy NPC megvédése, máshol pedig kristályokat, úgynevezett anomáliákat kell elpusztítani – mindegyik esetben özönlenek a rosszakarók, úgyhogy tapasztalt játékosokat kívánnak meg a különböző kihívások, de nem mindegy a „sereg” összeállítása, mert hosszúra elnyúló küzdelmeknek nézhetnek elébe rossz döntés esetén.
A jó hír a VR10-es bakáknak, hogy még két egész szintet izmosodhatnak, úgyhogy ők sem dőlhetnek még hátra. Ráadásként pedig ott vannak a 12 fős, Trialsnak nevezett harcok, melyek teljesítéséhez szintén óriási gyakorlat szükséges, ugyanis korlátozott lehetőségek mellett (egy személy maximum háromszor halhat meg) még az időt is mérik. A jutalom az, hogy a sikerrel járt ármádia felkerülhet egy százas toplistára. Aki sikerre éhezik, és kedveli az effajta erőpróbákat, annak meleg szívvel ajánlom. Egyébként idegtépő tud lenn. Komolyan mondom.
Utolsó szó jogán
A három teszt során igyekeztem a játék minden szegmensét górcső alá venni, mégis úgy érzem, hogy ebben a játékban van annyi potenciál, hogy legalább négy-öt ilyen cikket megtöltsek a tapasztalatokkal, hasznos tudnivalókkal. Az a benyomásom, hogy sok területen megpróbáltak valami újat teremteni a készítők, és olyan öntőformába helyezni ötleteiket, ami egy jól ismert sorozat pillérein alapszik. Ennélfogva az elvárások sokkal magasabbra röppentek az általuk vártnál, fejükhöz kaptak, hogy mennyi területen szorul kiigazításra a program, és ennek egyelőre igen kapkodva tesznek eleget, ami nem válik javára ennek az MMO-nak. Mindenesetre a lendületük és tenni akarásuk dicséretes és bizakodásra ad okot. Kíváncsian várom a fejleményeket.
