Sokat kell még várnunk az Elder Scrolls sorozat hatodik fejezetére, de addig sem maradunk új kalandok nélkül, hiszen a nyár elején megjelent az The Elder Scrolls Online legújabb kiegészítője, az Elsweyr. Az alapjáték már több mint öt éve a piacon van, azóta két kiegészítő is kijött hozzá, Morrowindben és a Summerset szigeteken kalandozhattunk az egyre bővülő MMORPG-ben. Az Elsweyr közel harmincórás tartalmat ígér, ennyi idő alatt lehet végigjátszani a bővítmény gerincét adó történetszálat. Visszatérnek a játékba a Skyrim legendás sárkányai, de itt nincsenek dragonbornok, akik egyetlen kiáltással képesek elintézni ezeket a fenséges fenevadakat. A véletlenül felébresztett hüllők halált és pusztulást hoznak a macskaszerű khajiit faj szülőföldjére, a mi dolgunk lesz az, hogy megállítsuk ámokfutásukat. A sárkányok tombolását kihasználva egy renegát birodalmi királynő igázta le a khajiitok fővárosát, Rimment, rabszolgasorba taszítva az őshonos lakosságot. A dolgot tovább bonyolítja Abnur Tharn, az elbizakodott birodalmi csatamágus, akinek a sárkányok kiszabadítását köszönhetjük, ráadásul az ő féltestvére az új királynő; el lehet képzelni, hogy milyenek a hétvégi családi ebédek náluk. Abnur Tharn folyamatosan igyekszik helyrehozni a baklövéseit, ehhez rendszerint a mi segítségünket kéri.
Temetetlen halottak
A kiegészítőben kapunk egy teljesen új provinciát, de akinek ez nem lenne elég, az csatasorba állíthatja az Elder Scrolls világának egyik legellentmondásosabb karakterosztályát, a nekromantát is. Ez a kaszt főként fekete mágiával dolgozik, pusztító varázslatokkal ritkítja meg az ellenfél sorait. A piszkos munkát csontvázak és zombik végzik el helyette, de nagyon ért ahhoz, miként lehet csontpáncélba burkolni törékeny testét, illetve miként szívhatja el az ellenfele életerejét. Kedvenc varázslatunk a szellemkasza, amely a környezetünkben lévő összes ellenfelet sebzi, de a kiosztott sebzést egyből visszatölti karakterünkbe, így gyakorlatilag nem nagyon csökken az életerőnk harc közben. Persze ehhez az kell, hogy kellően magas legyen a staminánk, különben hamar kifulladunk, és olyankor nem mennek a fizikai varázslatok. Időnként megidézhetünk csontvázakat is a föld mélyéről, ezek között lesz olyan, amelyik azonnal a kijelölt célponthoz rohan és felrobban, de olyan mágus is, aki rövid ideig pusztító varázsigékkel szórja meg a célpontokat. A hulláknak harc közben is folyamatosan hasznát vesszük, a leölt ellenfelek teteméből kiszipolyozhatjuk a megmaradt életerőt, ezzel a saját képességeinket turbózhatjuk fel kis időre, de a sérüléseinket is begyógyíthatjuk ezzel a módszerrel. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a játékosok pozitívan fogadták ezt a új kasztot: számos halottidézővel találkoztam kalandjaim során, mindig szívesen látott tagja volt a csapatoknak. Ezt a népszerűséget főként annak köszönheti, hogy egyszerre lehet gyógyító DPS vagy tank, persze a megfelelő felszerelésben.
A harc kimondottan jó, folyamatosan helyezkednünk kell, nem csak a gombokat nyomogatjuk megfelelő sorrendben, arra is kell figyelnünk, hogy megfelelő pozícióban álljon a karakterünk. A védekezésgombot érdemes gyakran használni, és azt sem árt memorizálni, hogy megszakíthatjuk az ellenfelek speciális képességeit. Ezek az apróságok segítenek abban, hogy a harcrendszer még hosszú távon se váljon unalmassá. Ez mindenképpen egy hatalmas pozitívum, a dinamikus harcrendszer segít abban, hogy még akár tíz óra játék után is élmény legyen levadászni néhány vadállatot.
Minden kezdet könnyű
Szerencsére az új részt akár egyes szintű karakterrel is felfedezhetjük, így azok is élvezhetik az új tartalmakat, akik most először léptek be ebbe a remek világba. A játékmenet még most, öt év után is élvezhető, de azért érződik rajta ez a fél évtized, főleg a külalakon. Kimondottan tetszik, hogy csak az a képességünk fejlődhet, amit aktívan használunk. Bármilyen irányba elvihetjük karakterünket, amennyiben úgy tartja kedvünk, létrehozhatunk egy olyan mágust, akit tetőtől talpig nehéz páncélba öltöztetünk, mégis vígan szórja a tűzlabdákat. Akkor sem kell új karaktert indítanunk, ha megunjuk ezt a játékstílust, és szeretnénk kipróbálni, milyen az íjászok élete, mindössze egy íjat kell beszereznünk, és máris indulhat a mesterlövész kiképzés.
Látszik már a grafikán az elmúlt öt év; az MMORPG-k kevés kivételtől eltekintve rosszul öregszenek, ráadásul elég izmos gép kell alá, különben gyakran leesik a sebesség harminc képkocka alá. A kiegészítőt mi PC-n teszteltük, de természetesen megjelent a játék a legújabb konzolokra is. Bár az alapjáték teljesen ingyenes, a kiegészítőkért bizony fizetni kell, nem is keveset. A The Elder Scrolls digitális boltban hatvan eurót is elkérnek a sztenderd verzióért. Ráadásul az egész játék tele van mikrotranzakciókkal, pénzért vehetünk magunknak menő felszerelést, gyors hátasokat és a fejlődést felgyorsító varázstekercseket. Amennyiben nem figyelünk oda, azon kaphatjuk magunkat, hogy már egy konzol árát elköltöttük virtuális felszerelésekre. Az ilyen impulzusvásárlásokat rendszerint néhány hét elteltével nagyon megbánjuk, szóval csak ésszel nézelődjünk a digitális áruházban, és ne csábuljunk el, ha látunk egy csillogó virtuális lópáncélt.
A kiegészítő sztoriszála kimondottan jó, feküdjön rá, aki gyorsan akar fejlődni. A napi bejelentkezésekből időnként kapunk olyan varázstekercseket, amelyek megduplázzák a kapott tapasztalati pontokat. Egy-egy ilyen tekercset elhasználva nagyon gyorsan tudunk szintet lépni, főleg akkor, ha lemegyünk egy dungeonbe, vagy betárazunk magunknak sok leadásra váró küldetést, és dupla tapasztalati pontért adjuk le őket. Elsweyr provincia tele van jobbnál jobb feladatokkal, kimondottan érdemes végigolvasni a küldetések szövegeit (kevesebbet szövegelnek, mint a WoW-ban). Olyan 25-30 óra alatt lehet végigtolni az összes egyedi küldetést ebben a zónában, de annak sem kell aggódnia, aki szisztematikusan kipucolta a területet, lesznek naponta ismétlődő küldetések méltó jutalomért. Igazán jó felszerelést azonban csak a dungeonökből és a trialokból lehet szerezni. Aki komolyan gondolja a játékot, annak ezekre kell főként koncentrálnia.
Maximálisan 50-es szintig mehetünk el jelenleg a játékban, az Elsweyr kiegészítőt végigtolva olyan 25-ös szintig lehet eljutni. Kimondottan ajánlom, hogy minél többször csatlakozzunk a dungeoncsapatokhoz, hiszen egy-egy jobb csapat 10-15 perc alatt végigfut egy ilyen területen, és akár két szintet is léphetünk ilyen rövid idő alatt. Arról meg ne is beszéljünk, hogy mennyi jó fegyvert és varázstárgyat zsákmányolhatunk útközben.
Bizonyos időnként sárkányok jelennek meg a térképen, ezeket kellő összefogással le lehet verni, de célszerű mindig csatlakozni egy nagyobb csapathoz még alacsonyabb szinten is, hiszen ezek a szörnyek skálázódnak az aktuális szintünkhöz. Folyamatosan kell figyelnünk a térképet, először csak egy sárkányikon jelenik meg, amely egy ideig köröz a térképen, majd landol az egyik állandó leszállóhelyén. Itt lehet őt megtámadni, de arra azért figyelni kell, hogy legyen mellettünk elég társ, aki szükség esetén gyógyít.
A sárkányok egész évben kiemelt szerepet kapnak amúgy, az Elsweyr kiegészítő mellett jön még három fizetős dungeon-DLC. Ezeket önállóan is meg lehet vásárolni, de a sztorit csak akkor fogjuk igazán érteni, ha mind a négyre beruházunk. A jelenlegi árfekvés mellett ez elég sokba fog kerülni, aki tud várni néhány hónapot, az inkább fejlessze még a karakterét az alapjátékban, egészen biztosan lesz valami nagyobb akció az év végén, és akkor kedvezménnyel vásárolhatjuk meg mind a négy bővítményt.
A harmadik kiegészítő nem okozott csalódást, igaz, hogy a terjedelme alulmaradt az első kettőhöz képest, de a minőségre nem lehet egy rossz szavunk sem. Az új, hatodik kaszt kifejezetten szórakoztató, a halottidézés és az életerő-manipuláció nagyon jól illeszkedik ehhez a világhoz, még akkor is, ha sokan fekete mágusként tekintenek a nekromantákra, és bizonyos varázslatokat tilos a városokban megidézni. Az új területek, a khajiit építészet és kultúra érdekes és változatos, aki szereti ezt a műfajt, annak érdemes tennie ezzel egy próbát.
