Kénytelen vagyok azzal kezdeni, hogy ez egy jó játék, annak ellenére, hogy még a csapatalapú fantasy-RPG-k rajongói közül is sokaknak elmegy a kedve tőle már az elején. Az első pályák borzalmasan néznek ki, a karakterek nem tűnnek túl érdekesnek, a pályadizájn kusza, a tárgyhasználat nehézkes, az akcentusok borzalmasak (főleg, hogy mindenki skót), és alapvetően egyáltalán nem tűnik minőségi alkotásnak a The Bard's Tale IV: Barrows Deep. Pedig az inXile korábban már bebizonyította a Wasteland 2-vel, hogy képes minőségi terméket készíteni. Tesztünk alanya is kickstarteres sikersztoriként indult, ugyanúgy összekalapozták rá a pénzt, mint korábban a már említett posztapokaliptikus RPG-re. Lássuk, mennyire járt jól a játékos.
Benyomások
Az első pár órában leküzdhetetlenül az az ember érzése, hogy éppen csak annyi pénzt fordítottak a fejlesztésre, amennyivel működőképessé tehető egy játék. Nincsenek minőségi átvezető animációk, nincs eget rengetően szuper grafika. Sőt, az Unreal motor használata azon kívül, hogy belsőnézetes, FPS szaladgálást tesz lehetővé, egyáltalán nem tűnik szükségesnek. A töltési idő a megjelent patchek ellenére borzalmasan hosszú, ha nem SSD-re telepítettétek a szoftvert. A helyszínek közti váltás sokszor két percig is eltart, ami biztosan javulni fog később, de megjelenéskor ez a helyzet. A játékot a második nagy, hivatalos patch előtt fejeztem be, amikor sajnos még nélkülözte a kontrollertámogatást, így egérrel és billentyűzettel kellett játszani, ami ennél a stílusnál rettentő rossz. Továbbá nem egy ismerősöm panaszkodik, hogy sokszor lefagy a Barrows Deep; én ezt szerencsére nem tapasztaltam, noha volt egy harc, amelyik alatt le kellett vennem a grafikai részletességet teljesen, hogy ne dobjon ki a játék a végén egy "fatal error" hibaüzenet kíséretében. Szerencsére sikerült továbbjutnom, és ez 35 óra alatt nem fordult elő többször.
Kit érdekel a grafika, ha jó a sztori?
Teljesen jogos kérdés, főleg, hogy szerepjátékról van szó. Ráadásul a későbbiekben az eleinte csak szürke és barna árnyalatokban úszó Skara Brea város kinézete sokat javul majd, amikor eljuttok más területekre is - ez a képernyőfotókon is látszik. A karakterek ettől még élettelen plasztikbabák 2001-ből, de legalább mindenkinek saját szinkronhang jutott, és a fejlesztők megpróbáltak véletlenszerű beszélgetéseket is belepasszírozni a mászkálások közötti holtidőbe, így némi Mass Effect-féle egymás vérének szívását is hallgathattok.
A történet sajnos annyira átlagos, amennyire csak lehet. Mindenféle nagy háborúk után a fajok nem csípik egymást, de persze összefognak, amikor megérkezik a hős (a játékos), és megmutatja, hogy a történések hátterében nem is egy, hanem inkább kettő főgonosz kavarja a lekvárt, és mindenképpen el kell őket pusztítani, vagy különben nincs több ivászat és éneklés a tűz körül. Ahogy halad előre a játékos, úgy szerez egyre több infót a világról, eleinte azonban lövése sincs róla, merre van előre.
Ha viszont nem jó a sztori…
… miért játszana a Bard's Tale 4-gyel bárki? Mert a harcrendszer iszonyatosan jó. És állandóan harcolni fogtok, plusz a talált tárgyak, a fegyverek és a karakterosztályok fejlődése is rendben van, így a szerepjátékrészből csillagos ötösre vizsgázik a Bard's Tale, attól függetlenül, hogy egy sokkal erősebb végeredmény potenciálja is megvolt benne.
Eleinte csak egy-két fő lehet a csapatotokban, később ez a szám felduzzad egészen hatig, plusz tartalékban lehet jó pár felfogadott zsoldos, akit úgy alakítotok, ahogy szeretnétek, továbbá a játék közben megismert nevesített karakterek is rendelkezésre állnak. A szokásos tank, íjász/tolvaj, bárd, varázsló itt is jelen van, bár kaszton belül több irányba lehet specializálódni, ha valaki szuperdurva erőset lövő varázsló szeretne lenni, akkor a játék már nem engedélyezi, hogy másik varázslói fejlődési ágakat is elérjen, ami rendben is van.
Nekem pont a bárd kaszt tetszett a legkevésbé, noha elvileg erős bónuszokat ad a csapatnak, de a "légy részeg, és akkor az jó a csapatnak" életérzés nem jött át. Továbbá csak azok nem veszik észre, hogy a varázslók mennyire táposak, akik csukott szemmel játszanak; szerintem későbbi patchekben tuti változtatnak majd az erőviszonyokon, mert most egy zsoldos varázslóval nagyobbat csapok, mint a Green Ladyvel, aki az erre specializált karakter a játékban. Két tank, két varázsló, fő karakterem, az íjász istenkislány és bármilyen sallang szereplő nehéz fokozatban is legyalulja a csatateret három kör alatt a végjátékban.
A mentési rendszer nagyon érdekes; gyorsmentés opció nincs, pedig jól jönne, főleg azoknak, akiknél sokszor lefagy a játék. Ehelyett vannak portálok, amelyeket megérintve dönthet a játékos, hogy menti az állást, vagy pedig tapasztalati pontként felhasználja a portált (onnantól nem lehet ott menteni). Ha úgy érzitek, már nincs mit csinálni egy adott a területen, azt nyugodtan használjátok fel tapasztalati pontként, de az az igazság, hogy mire kipucoljátok a pályákat, már annyira fejlettek lesztek, hogy ez a pár száz XP semmit sem fog számítani.
Fejlődés, RPG-mód
A társaság képes lesz különböző, eleinte nem elérhető skilleket használni. A legfontosabb ezek közül az első dal, amivel bejuttok a guildbe, ahova nagyon sűrűn jártok majd vissza csapatot menedzselni vagy a szintlépések által elért "képességlimit" lebontása miatt. Mert sajnos hiába van 15 elkölthető tapasztalati pontotok, ha nem tehetitek rá arra a képességre, amelyik éppen jönne, mert csak akkor engedi a játék, ha ezt "megbeszéltétek" a guildben lévő tanáccsal. Továbbá ez a dal aktiválja azokat a Stonehenge-re emlékeztető állóköveket, amelyek gyorsan teleportálnak egyik területről a másikra, a tempósabb haladás érdekében. Ez a The High Road quest, ezt minél hamarabb csináljátok meg. A többi képesség: falak lebontása, titkos kincs megtalálása, szellemekkel beszélgetés, indák feloldása és még pár, amit a játék izgalmasabb, logikai feladványokkal teli második részében használtok majd. Plusz ily módon zárja le/oldja fel azokat a területeket a játék, amelyeket még nem szeretné, hogy elérje a játékos adott pályán.
Logikai micsodák?
A harcon és a barangoláson kívül a Barrows Deep legjobb részei a fejtörők. Egyik sem túl nehéz, de a játékidőből tuti elment tíz óra arra, hogy mindent mindig megcsináljak és felfedezzek. A feladványok skálája a szimpla ajtónyitogatós, fogaskerekestől kezdve a komplexebb kockatologatáson át egészen a több szobán átnyúló, több helyről induló fejtörőkig nyúlik. Tényleg élvezetes mindegyik, egy rossz szavam sem lehet rájuk. Ha hozzáveszem azt is, hogy némelyik fegyver önmagában is egy logikai feladvány (lásd a kiemelt infót is képpel), akkor mindenképpen elégedett tapsikolás és viháncoló öröm az eredmény.
Tehát akkor vegyem meg?
Ha a képek alapján úgy gondolod, hogy tudnád szeretni a játékot, és kedveled a körökre osztott harcot, plusz a jó logikai feladványokat, akkor mindenképp. Sajnos a dialógusok gyengék, a sztori nem az igazi, de meglehetősen sokféle ellenfél van, és a harc is nagyon jó, szóval a hét-nyolc nagy terület bejárása és a játék végigjátszása szerintem megéri azt a pár ezer forintot, amennyibe épp kerül.
