Pontosan 20 éve, 2001-ben jelent meg a Stronghold sorozat nyitánya, melyet a kis angol csapat, a FireFly Studios alkotott meg. Azóta lázasan próbálják megismételni az első rész sikerét, de igyekezetüket rendre kudarc kíséri. A Warlords a tizennegyedik nekifutásuk (ebbe az összes Stronghold spin-offot és egyéb verziót is beleszámoltam), nagy reményeket fűznek a tavaszi megjelenéshez.
A hazai forgalmazónak köszönhetően hozzájutottunk a megjelenés előtti tesztverzióhoz, mely ugyan nem működött még tökéletesen és óránként egyszer legalább lefagyott, de a főbb funkciók rendben voltak. Az első napos patchek korában nem befolyásolják az értékelést a premier előtt tapasztalt technikai gondok, idővel ezeket szorgos programozó kezek úgyis ügyesen kigyomlálják.
Csak rizs legyen elég, más nem számít
A Warlords a korai középkor nagy keleti hadvezéreire összpontosít, közülük főként Dzsingisz kán neve csenghet ismerősen az európai játékosok fülében, de aki vágja a éra japán történelmét vagy játszott a zseniális Nioh 2-vel, annak Tojotomi Hidejoshi neve sem lesz idegen. Összesen öt nagy hadjáratban vehetünk részt, 31 korrektül összerakott küldetésben bizonyíthatjuk hadvezéri képességeinket.
A Stronghold: Warlords főként a régivágású stratégáknak készült, ennek megfelelően néhol brutálisan nehéz. Ezt persze csalással éri el az ellenséges AI, de ehhez azért már hozzászokhattunk az elmúlt évtizedekben. Az öt hadjárat különböző harcmodort igényel, nekem az egyik kedvencem a gazdasági kampány volt, amelyben a harcok ugyan háttérbe szorultak, viszont cserébe időre kellett felépíteni egy virágzó gazdaságot. Itt nagyon nem lehet hibázni, ha csak egy kicsit is visszaveszünk a tempóból rögtön kifutunk az időből.
Aki a föld, azé a hatalom
Kivételes képességű vezetőként az a legfontosabb feladatunk, hogy egyensúlyt teremtsünk a gazdasági hátország és hódító politikánk között. Az alattvalóink elégedettsége határozza meg, hogy mennyi adót fizetnek be, illetve milyen gyorsan tudják reprodukálni a szükséges munkaerőt és katonákat. A lakosságot elsősorban a hasán keresztül tudjuk befolyásolni, amennyiben bőségesen kerül rizs, zöldség és hús az asztalra, úgy nem panaszkodnak kicsivel magasabb adóterhek miatt. A háborúhoz azonban mindig több pénzre van szükség, ezért érdemes idővel olyan luxuscikkekbe is befektetni, mint a tea vagy a selyemruhák. A megfelelő színvonalú lakóhely is nagyban befolyásolja a parasztok életminőségét. Sokszor azonban rajtunk kívülálló események is alakíthatják a közhangulatot. Fesztiválok idején nagy a jókedv, ilyenkor fel sem tűnik, ha többet kell adózni, de tartós szárazság, tűzvész vagy tigrisveszély idején garantált, hogy nem teljesül a helyi NAV bevételi terve.
Ilyenkor egy okos politikus enyhít egy kicsit az adóprésen, hogy aztán később jobban megtömhesse a kincstárat. Előfordulnak azonban olyan helyzetek, amikor nem használ a szép szó és bizony kénytelenek leszünk keményebb eszközökhöz nyúlni. A nyilvános kínvallatás jótékony hatást gyakorol a dolgozok munkamoráljára, sokkal serényebben gyűjtik be a rizst a földművesek, miután látták miként korbácsolja meg a szomszédot a kínzómester.
Ezekre a külső tényezőkre érdemes folyamatosan odafigyelni, amikor azt halljuk, hogy milyen szép száraz évszakunk van vagy a gyerekek petárdáznak fesztiválszezonban, akkor bizton számíthatunk egy jó kis tűzvészre. Az épületek melletti víztározókból aztán a parasztok megtöltött vödrökkel rohannak eloltani a lángoló épületeket, de néha bizony csak szájtátva bámulják a mellettük lángoló lőporműhelyt, miközben a falu másik végéből rohan egy szerencsétlen oltani. A szorosan egymás mellé épített bambuszépületek könnyedén lángra kapnak, mire felfognánk, hogy mi történik már csak a füstölgő romok maradnak.
A Stronghold Warlordsban bizonyos pályákon független földesurak jelennek meg. Őket erővel, de akár diplomáciával is magunk mellé állíthatjuk. A hűségeskü után parancsokat adhatunk nekik, attól függően, hogy mennyi politikai hatalmat vagyunk hajlandók feláldozni. Bizonyos hadurak nyersanyag szállítmányokkal segítenek, de lesz olyan militáns szemléletű nagyúr, aki a saját haderejével megtámadja a kijelölt célpontot. Nem kell valami nagyon bonyolult rendszerre gondolni, ettől függetlenül jópofa lehetőség.
Puskaporos hordó ez a régió
A lőpor feltalálásáig a vastag kőfalak megfelelő védelmet biztosítottak a támadó könnyűlovassággal szemben, de a mongol hadjáratban, egy Dzsingisz nevezetű kópé úgy döntött, hogy a legújabb technológiákat alkalmazva töri meg az ellenfelei harci morálját. A nehézkes katapultokat felváltották az első generációs mozsarak, melyek jóval hatékonyabban rontották le a védműveket. Sajnos a Stronghold sem szolgál megoldással az RTS játékok útkeresési algoritmusát évtizedek óta gyötrő betegségekre, befonjuk a hajunkat, mire megfelelő pozícióba állítjuk ezeket a lomha lövegeket.
A puskaport nemcsak ágyúkba tölthetjük, kezdetleges aknákkal keseríthetjük meg a támadók életét, de egyszer használatos rakétákat is megtölthetünk lőporral, hogy aztán támadó hadosztályokat semmisítsünk meg egy pontos találattal. Akkor sem kell elkeserednünk, ha az adott pályán nem jutunk lőporhoz, pestissel fertőzött disznókat és vízibivalyokat a katapultjaink könnyűszerrel áthajítanak legmagasabb kőfalak fölött is. A hadsereg gerincét minden egyes kampányban ugyanazok az egységek adják, a fejszével felszerelt katonák és az íjászok szerepe nem változott az évszázadok során.
A különleges egységeknél mutatkozik meg igazán a készítők kreativitása, nekem személy szerint a vastag kőfalakat macskaügyességgel megmászó fekete ruhás nindzsák jöttek be, velük egyedül a japán hadjáratban találkozunk. Bevethetünk még szamurájokat, harcos szerzeteseket, legázolhatjuk a gyalogosokat nehézlovasságunkkal, de a hátrafelé nyilazó könnyűlovassággal is sok borsot törhetünk az ellenfeleink orra alá.
Végül, de nem utolsósorban
Harminc óra játék után kicsit leült a Stronghold: Warlords, de odáig voltak szórakoztató pillanatai. A legnagyobb bánatom az volt, hogy a hadjáratokban annyira szorított az idő, hogy egészen egyszerűen nem jutott idő/energia/nyersanyag az erődrendszer kiépítésére, pedig alapjában véve erről kellene szólnia a játéknak. Többet foglalkoztam a földművesek lelkével, mint a várfalak megerősítésével és ez egy idő után akaratlanul is idegesíteni kezdett. Bosszantó volt az útkeresés bénázása és csak az vigasztalt, hogy legalább az ellenfél életét is megkeserítette.
Kíváncsi vagyok hogy a multiplayer mennyire lesz népszerű, a független hadurak támogatásának megszerzése jó mókának ígérkezik. Nehezen tudom azt elképzelni, hogy egy laikust pont a Stronghold: Warlords vezessen be az RTS-ek világába, erre szinte biztosan alkalmasabb lesz az Age of Empires IV, ám míg az megjelenik, még bőven marad idejük a rutinos hadvezéreknek, hogy meghódítsák a keleti császárságokat. Aki szereti ezt a történelmi időszakot és játékstílust, az adjon egy esélyt a FireFly alkotásának.
