A Capcom meg akarja mutatni, hogy a Mortal Kombaton túl is vannak még minőségi verekedős játékok, és ezt a nagy múltra visszatekintő Street Fighter sorozat legújabb darabjával kívánja megtenni. Chava azon kérdésére, hogy szeretem-e a Street Fighter szériát, csak annyit válaszoltam "ki ne imádná a Street Fighter II-t", a mai napig a fülemben cseng a 100 forintos érmék koppanása az arcade gép alján. Így alakult, hogy én próbálhattam ki a Street Fighter V zárt bétáját október végén.
Sok hűhó
A harcba én PlayStation 4-en csatlakoztam be, és már a kezdő nap kora reggeli óráiban le is töltöttem a szükséges fájlokat, hogy minél előbb lemehessek az utcára elgyepálni valakit. A kipróbálható verzió koncepciója igen egyszerű volt. Péntektől vasárnapig lehetett bejelentkezni a játékba; létre kellett hozni egy profilt, aztán azonnal belevethettem magam az akcióba. Az első nap mindössze négy kipróbálható karakter állt a rendelkezésemre, de a kör folyamatosan bővült, és az utolsó napra tizenkettőre duzzadt az irányítható harcosok száma.
Ezek közt - a teljesség igénye nélkül - voltak klasszikus, közönségkedvenc szereplők mint Ryu vagy Ken, de megtalálhatók voltak az újoncok is, például Rashid vagy Necalli. Előbbi egy közel-keleti harcos, aki a szelek erejével képes támadni, míg utóbbi egy közép-amerikai azték vitéz küllemét idéző raszta vadember, aki villámgyors támadásokkal operál. Az én játékstílusomhoz legközelebb álló karakter az önimádó Vega volt, aki a képregények Wolverine-jéhez - vagy a filmes fordításban Farkaséhoz - hasonló, felhúzható karmokkal aprítja az ellenfeleket. Különleges támadásai viszonylag könnyen kivitelezhetők, és ő volt az egyetlen, akivel győzni is tudtam az online csatákban. Első sikerem igen sokat váratott magára, több karakterrel is próbálkoztam, és volt, hogy már a számban éreztem a diadal édes ízét, mikor ellenfelem gondolt egyet, és magamra hagyott.
Sajnos az egyetlen elérhető játékmód a bétában az online Ranked Match volt. Miután kiválasztottam a harcosomat, a játék bedobott egy gyakorló ellenfelet, aki a verekedős játékok trainingmódjához méltóan nem mozdult, és folyton visszatöltődött az élete. Ezen a "bábun" lehetett gyakorolni a mozdulatokat és képességeket, amíg a gép nem talált egy ellenfelet, és el nem kezdődött az igazi harc.
A Ranked Matchek alkalmával a győzelemért LP-t, azaz League Pointokat kaptam, melyek alapján lépegettem felfelé a világranglistán. Amikor elvesztettem egy meccset, a gép elvett egy bizonyos mennyiségű LP-t. Ezen felül a karakterem XP-t gyűjt, de azon túl, hogy ezzel jelzem ellenfeleimnek, mennyire gyakorlott vagyok az adott figurával, nem sok mindent befolyásol ez a fajta fejlődés.
A béta sajnos kevés betekintést engedett a játékba, az első nap elején azt hittem, csak a trainingmód elérhető, mert egyetlen ellenfelet sem kaptam, akivel küzdhettem volna. Később jöttem rá, hogy én lehettem az egyik első játékos a bétában, és ezért nem jött ellenem senki. Később sem lett sokkal tartalmasabb a dolog; azon túl, hogy kipróbálhattam a játék tizenkét karakterét, csak azt az élményt adta a béta, hogy újra és újra, kb. 3-4 percenként szétrúgták a fenekemet a nálam sokkal tapasztaltabb Street Fighter játékosok. Valahol a ranglétra negyvenezredik helye környékén végeztem vasárnap, de arra igen büszke vagyok, hogy megszorongattam egy, a top ötszázba tartozó ellenfelet. Jó lett volna más, esetleg offline játékmódokat is kipróbálni.
Minden, ami szem-szájnak ingere
Szokás mondani, hogy a videojáték próbája az evés, vagy valami hasonlót, de ebben az esetben nem tudtunk meg olyan sok mindent a játékról a kóstoló alapján, mint szerettünk volna. Az azért kiderült, hogy a grafika szép, meseszerű és színes, amilyennek lennie kell, a hátterek is nagyon figyelemreméltóak, és az animációk elsőrangúak. Az Unreal Engine 4 igen jól hajtja a játékot, nem ütköztem semmilyen problémába a béta folyamán, sem technikai, sem szerver szempontjából. A karakterek kidolgozása hibátlan, de a nők még mindig egy tizenöt éves kamasz fiú álmai alapján vannak összerakva, a Dead or Alive sorozat után a második leglehetetlenebb nőitest-ábrázolást mutatja be a Street Fighter. A játékmenet a régi, jól megszokott, kétdimenziós stílust követi; a fejlesztők úgy lehettek vele, hogy győztes csapaton ne változtass, így ami eddig működött, azt nem nagyon piszkálták.
Új és régi mechanizmusok
A korábbi epizódokból jól ismert EX mérőcsík ebben a részben is tiszteletét teszi; itt is sikeres támadásokkal tölthetjük fel, hogy aztán elhasználjuk a Critical Arts néven ismert speciális támadásokhoz. A Street Fighter V-ből kikerültek a Focus támadások, de van egy új mérő, a V-Gauge, ami akkor töltődik, ha sebeznek minket. Ahogy ez egyre inkább betelik, felhasználhatjuk speciális támadások indítására vagy az ellenfelek támadásainak kivédésére, és ha teljesen feltöltődik, akkor egy V-Trigger elnevezésű különleges támadást indíthatunk el vele. Ez kifejezetten hasznos tud lenni, ha az EX-méterünk is tele van, hiszen ekkor két pusztító csapást tudunk egymás után kivitelezni. Az életünk alatt látszódik most már a Stun Meter is, ez az egymás után bekapott támadásoktól töltődik, és ha tele lesz, akkor megbénulunk egy rövid időre, az ellenfelünknek pedig lehetősége adódik egy szabad támadásra. Ez persze a jó öreg Street Fighter II óta benne van a játékban, de most már látjuk is, hol áll ez a mérő, és ehhez képest alakíthatjuk stratégiánkat.
Ó, te drága mikrotranzakció!
A játék megjelenésekor tizenhat karakter lesz elérhető, ebből négy egyetlen, ezt megelőző részben sem szerepelt. Kettő közülük a már korábban is említett Rashid és Necalli, akiken túl még ott lesz Laura Matsuda, egy brazíliai jujitsuharcos hölgyemény, akinek a neve ismerős lehet a veterán Street Fighter-játékosoknak, hiszen ő egy korábbi SF-karakter, Sean Matsuda nővére. Rajtuk kívül még egy eddig be nem jelentett negyedik, ehhez a játékhoz létrehozott bunyós csatlakozik a már így is népes Street Fighter karakterállományhoz.
A Street Fighter V a megjelenése után folyamatosan bővülni fog karakterekkel, amelyeket két, játékon belüli valutával vásárolhatunk majd meg. Az egyik ilyen pénznem a Zenny, amit valódi pénzért válthatunk meg (mi is lenne velünk egy kis mikrotranzakció nélkül?), míg a másik, a Fight Money a játékban gyűjthető pénz. A nagy kérdés itt az, hogy mennyire kell farmolni a Fight Money-t a karakterek feloldásához, tehát könnyen megszerezhetők lesznek-e a DLC-k, vagy mélyen a zsebébe kell nyúlnia annak, aki új harcosokkal akarja frissíteni a játékát. Eddigi információk alapján 2016-ban hat karakter válik majd elérhetővé ilyen formában.
Most már csak ülni és várni kell
A történetről eddig semmit nem árultak el a készítők, úgy tűnik, várnunk kell a megjelenésig, hogy megtudjuk, hová viszik tovább a sztorit. Az viszont biztos, hogy a PlayStation 4-es és PC-s játékosok egymással is megküzdhetnek majd, hiszen a játék cross-platformos lesz a Capcom ígérete szerint. Ha más nem is, ez talán felcsigázza az embereket, hiszen mindig jó, ha konzolos és PC-s játékosok együtt játszhatnak, még ha ez ebben az esetben azt is jelenti, hogy elagyabugyáljuk egymást. Már csak az xboxosok hiányoznak a partiból, és meg is lenne a világbéke.
