Sokan a normandiai partraszállást tartják a második világháború legkomplexebb és legambiciózusabb hadműveletének, amelynek poklát már számos videojátékban a saját virtuális bőrünkön is megtapasztalhattuk. Az ugyanebben az időszakban zajló Bagratyion hadművelet azonban tervezési szempontból ennél is nagyobb volumenű volt. Csakhogy a brutális normandiai események elhomályosították azokat az emberfeletti erőfeszítéseket, amelyeket a szovjetek tettek annak érdekében, hogy Fehéroroszország és Kelet-Lengyelország felszabaduljon a német elnyomás alól, és kiűzzék a Nagynémet Birodalom haderejét. A Vörös Hadsereg bravúrosan alkalmazta a gyakorlatban is az elméletben kidolgozott szovjet mélységi műveleteket és megtévesztő manővereket (oroszul maszkirovkát), hogy meglepetést okozzon a Wehrmacht csapatainak és hadvezetésének, ez pedig elképesztően összetett előkészítést igényelt, érdemes utánaolvasni a pontos részleteknek. Éppen amiatt, hogy az 1944. június 22-től augusztus 19-ig tartó hadművelet ilyen bonyolult és szerteágazó volt, az Eugen Systems úgy döntött, hogy a Steel Division: Normandy 44 után a folytatásban a Bagratyiont dolgozza fel és mutatja be egy minden eddiginél kiterjedtebb játékmenet, valamint egy nagy léptékű kampány keretében.
Fordul a kocka
A monumentális történelmi háttérben rejlő potenciált a stúdió többfajta módon aknázta ki, a legkiemelkedőbb a lehetőségek közül egyértelműen az "Army General" névre hallgató mód, amelyben egy-egy komplett térképen, körökre osztott rendszerben tologathatjuk egységeinket. Olyasfajta, már-már autentikus élmény ez, mintha tábornokként a műveleti területet mutató asztal felett görnyednénk, és azon törnénk a fejünket, hogy hová szükséges tankokat, gyalogosokat és légi támogatást vezényelnünk. Összesen négy, változó nehézségű térképen (Orsha, Berezina, Bobruisk, Baranovitchi) menedzselhetjük haderőnket, és teljesíthetjük a kitűzött célokat, de érdemes megerősítenie a lelkét minden magabiztos stratégának, ugyanis a győzelem errefelé különösen nehezen adja magát, viszont annál édesebb a diadal íze. Már ha sikerül magunktól ráérezni a játékmechanikákra, mivel az Eugen Systems valamilyen érthetetlen oknál fogva kifelejtette az oktatómódot, amely úgy hiányzik, mint közelharcban a bajonett. Némi autodidakta képzés után azért az Army Generalban sokáig el lehet szöszölni, pláne, ha az egységek összecsapásait nem bízzuk a szerencsére (értsd: a gépre), hanem vagy beleszólunk az egyes döntésekbe, vagy teljesen átvesszük az irányítást, ekkor pedig a már megszokott valós idejű ütközet látképe fogad minket egy csiszoltabb játékmenettel, hasznos új mechanikákkal felvértezve (mint amilyen az "efficient shot", hogy katonáink csakis akkor tüzeljenek, ha magas a találati esély).
Persze nem a generálisként parancsosztogatás az egyetlen kampánytartalom, amire megindulhat az RTS-rajongók nyálelválasztása. A Historical Battles például a Bagratyion hadművelet emlékezetes csatáit játszatja velünk újra 2v1, 2v2 vagy éppen 3v3 felállásban, amelyek esetében a Steel Division 2 többi részéhez hasonlóan szintén a történelmi hűség lebegett a készítők szeme előtt, ezáltal belekóstolhatunk, hogy milyen érzés lehetett egy átfogó hadművelet koordinálása vagy esetleg egy német védelmi vonal kialakítása. Merthogy a fejlesztőcsapat arra is gondosan ügyelt, hogy mindkét oldal játszható legyen, így nemcsak az imént ismertetett játékmódokban, hanem a számos pályát kínáló skirmishben és a multiplayer során is megtapasztalhatjuk a Vörös Hadsereg erejét velük támadva és ellenük védekezve is. Számos opció közül válogathatunk, ha más felhasználókkal szeretnénk összeakasztani világháborús bajszunkat: csatlakozhatunk mások által létrehozott meccsekhez, rangsorolt összecsapásokhoz, a "Quick Play"-jel elviekben villámgyorsan a harctéren találhatnánk magunkat, és egyre feljebb kúszhatnánk a ranglétrán, minél tapasztaltabbá válunk. A szomorú valóság azonban az, hogy meglehetősen kevesen játszanak online, a rendszer fájóan lassan talál partnert, ráadásul hiába élvezetes a korábban ismertetett Army General-mód, sajnos kihagyták belőle a multi lehetőségét, vagyis emberi ellenféllel nem, csakis gépivel osztozkodhatunk a térképeken.
"Légió a nevem, mert sokan vagyunk"
De legalább mindezt zökkenőmentes élménynek könyvelhetjük el, köszönhetően annak, hogy a Steel Division 2 már az első indításkor feltérképezi a masinánkban rejlő tartalékokat, tehát mire eljutunk odáig, hogy megpillantsuk az első bakánkat, a program már a legoptimálisabb beállításokkal fut. A játék remekül optimalizált, a nagyobb és többszereplős csetepatékat is reccenés nélkül tárja elénk, ez pedig annak fényében különösen pozitív, hogy a grafika szintet lépett elődjéhez képest. Már a bétában eltöltött idő alatt érezhető volt, hogy a Hearts of Iron játékokból is ismerős frontvonal és fog of war finomabban épül bele a látképbe, a környezet részletessége lenyűgözőbb lett madártávlatból és békaperspektívából egyaránt, ezt pedig a teljes játékban tapasztaltak még inkább alátámasztják. Minden eddiginél részletesebben vizsgálhatjuk meg a divíziókat, rakhatjuk össze bajnok alakulatunkat a megújult csapattervezőben (ahol hatszáznál is több egységből válogathatjuk össze a játékstílusunkhoz leginkább passzoló Battlegroupot, és még a haverokkal is megoszthatjuk az összeállításunkat), és minden korábbinál átláthatóbb lett a felhasználói felület is. Mindez együtt soha nem látott taktikai szabadságot garantál a kihívásra éhező játékosoknak… még ha néha úgy is érezhetjük, hogy az MI irreálisan jól bánik az erőforrásaival, a mi térfelünk résztvevői pedig indokolatlanul sok sérülést szenvednek el. De mindez csupán gyakorlás kérdése, a tiszta győzelemhez rá kell hangolódnunk a játékra, és az biztos, hogy a folytatás nem a kezdő stratégáknak szól (nincs tutorial, ugyebár).
Bekapott találat
A Steel Division 2 úgy újított a Steel Division: Normandy 44 formuláján, és úgy kínál mindenből többet, illetve nagyobbat, hogy közben bizonyos aspektusokban elmarad elődjétől. Bár izgalmas a multi, mégis vannak hiányosságai; tengernyi potenciált rejtenek az Army General térképek, mégis vakon dobja be a játék a felhasználókat a mély vízbe; hiába minden eddiginél dinamikusabbak az összecsapások, az áttervezett egységtelepítős fázisok és a még gyorsabb iramú játékmenet miatt mégis bizonytalanabbnak tűnik a játékegyensúly, mert úgy érezzük, hogy rá vagyunk kényszerítve a gyors taktikázásra. Ilyesfajta kettősségekre számíthatnak a műfaj szerelmesei technikai oldalról, miközben tartalmilag sikerült szinte maximálisan kiaknázni a II. világháború egyik legérdekesebb és legritkábban feldolgozott részét, a Bagratyion hadműveletet. Szívből reméljük, hogy ha lesz Steel Division 3, akkor abban egybegyúrják majd a Normandy 44 és a második rész pozitívumait, hogy megkaphassuk végre a tökéletes valós idejű stratégia élményét.
