Nem szabad alábecsülni a nosztalgia erejét; ahogy múlnak az évtizedek úgy erősödik bennem a meggyőződés, hogy régen bizony minden jobb és szebb volt. Ez főként annak köszönhető, hogy időhiány miatt szinte sohasem veszek elő régi játékokat, mivel sajnos még az új megjelenésekre sincs elég időm. Így az emlékezetemben a régi klasszikusok folyamatosan szépülnek, nem fog rajtuk az idő vasfoga.
19-re lapot húzni
A StarCraft első része jövőre már húszéves lesz, ennek örömére a Blizzard elhatározta, hogy felturbózza egy kicsit az eredeti részt, hozzácsapja a Brood Wars kiegészítőt, majd megörvendezteti a rajongókat. Elmondani nem tudom, mennyire szerettem volna, hogy a renoválást a StarCraft II grafikus motorjával végezzék el. Sajnos szó sincs ilyen mértékű átdolgozásról, a grafikát előtérbe helyező játékosok kénytelenek beérni egy köztes állapottal. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy csúnya a játék, mindössze fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy senki se várjon egy modern gúnyába öltözött RTS-t, mert a Starcraft: Remastered nem az. A textúrák és a modellek megújultak, ez elég látványos, főként akkor, ha menet közben az F5 gomb lenyomásával előhozzuk a régi kinézetet. Az új monitorok miatt valamivel "nagyképűbb" lett az újrakevert változat , de feleslegesen reménykedtünk abban, hogy 21:9-es támogatást kap.
Ez főként annak fényében bosszantó, hogy a Heroes of the Storm időközben már ilyen képarány mellett is játszható, és valami eszméletlen jól néz ki. Gondos plasztikázáson estek át a karakterportrék is, ebben még látványosabb a változás. Az animációkkal viszont már nem ennyire rózsás a helyzet, itt látszik az elmúlt majd húsz év: meglehetősen kevés fázisból állnak a karakteranimációk, emiatt nagyon darabosnak tűnik az összes egység mozgása. Az útkereső algoritmuson sem változtattak: míg a második részben sohasem volt problémám hadseregem mozgatásával, a mostani verzióban rendre elakadtak a katonák valamilyen akadályban, és össze-vissza kolbászoltak a térképen. Rejtély, hogy húsz évvel ezelőtt miért nem törtem össze pár egeret és billentyűzetet az útkeresésért felelős algoritmus oltárán.
Emlékezzünk együtt
A hibák ellenére a sztori egészen magával ragadó még így húsz évvel később is, látszik, hogy a Blizzardnak ez az egyik nagy erőssége. Az átvezető animációkhoz azonban nem nyúltak hozzá, félelmetes látni, hogy micsoda fejlődésen ment keresztül a Blizzard az elmúlt két évtizedben; érdemes ezeket az őskövületeket összevetni mondjuk az Overwatch animációival. A StarCraft: Remastered tökéletes választás annak, aki szeretne egy kicsit nosztalgiázni, és szívesen újraélné az elmúlt évtizedek egyik legjobb stratégiai élményét. Teljes mellszélességgel szeretném azt mondani, hogy azok is imádni fogják, akik soha életükben nem nyúltak hozzá még egyetlen StarCraft játékhoz, de ez nem lenne igaz.
Az új karosszékstratégák nem értékelik majd az elavult grafikát, sem az elavult játékelemeket, és könnyesre röhögik magukat, ha meglátják a húsz évvel ezelőtt menőnek számító átvezető animációkat. Ez a felújítás nem is nekik készült, ez a rajongóknak szól, azoknak, akik húsz éven keresztül halomra gyilkolták az ismert univerzum három legveszedelmesebb faját. Jómagam elég sokat játszottam még a hősidőkben az alap StarCrafttal, de valamiért a Brood Wars kiegészítő nekem teljesen kimaradt, így Sarah Kerrigan bosszúhadjáratát egészen biztosan végigtolom az elkövetkezendő hetekben, hónapokban. Érdemes követni a példámat, ez az időtlen klasszikus nem fog csalódást okozni.
