A MOBA forradalom óta minden fórumon azt hallom, hogy a StarCraft II halott játék, és a fejlesztők is hagyhatnák már elrohadni szépen az egészet. Úgy tűnik, ezeket a véleményeket a Blizzard is meghallotta, így amikor bejelentették a Legacy of the Void érkezését, nemcsak egy durva kampányt ígértek, de azt is, hogy befogják a multi miatt elégedetlenkedő tömeg száját, és leteszik az asztalra a nagy múltú RTS eddigi legjobb változatát. A meglehetősen erős fogadalom és a nagy ígéretek mögött jól átgondolt újítások sokasága várt a béta-verzióban.
A király visszatér
Ugyan teljes szívemből szeretem a StarCraftot és a köré épült kultúrát, de férfiasan be kell vallanom, hogy a számok nem az RTS-rajongóknak kedveznek. Az amatőr versenyekre alig van jelentkező, az e-sport játékosok sokszor fele annyi fizetést sem kapnak, mint egyes MOBA-csapatok tagjai, és egyébként a nézettségi adatok sem túl fényesek. Éppen itt az ideje, hogy egy nagyobb tartalmi csomag megdobja a cím népszerűségét, mert bár pár egység ideig-óráig fenntartja az érdeklődést, a Blizzard valami többet akart ennél. A fejlesztők visszaültetnék kedvencüket az e-sport trónjára, de ehhez komoly renoválás szükséges. Nyilván nem lehet teljesen átalakítani a játékot egy kiegészítővel, de megszabadulhatnak olyan dolgoktól, melyek károsak, unalmasak, elüldözik a hatalmas összecsapásokra és patakokban folyó zergvérre számító érdeklődőket. A casual játékosok olyan opciókat igényelnek, melyekhez nem kényszerülünk plusz menükben, árkád térképek között turkálni. Szórakoztató közösségi élményre kell törekedni, hogy mindenki megtalálhassa a játékban azt, amit keres. Ezzel tisztában van a Blizzard, és szállítanak is hozzá szépen mindent.
Kezdjük a közepén
Amikor a béta elindult, és beugrottam az első mérkőzésbe, úgy éreztem magam, mintha a meccs tizedik percében kaptam volna meg az irányítást. A StarCraft II-ben nyersanyagokat gyűjtünk munkásainkkal, építkezünk, terjeszkedünk, és igyekszünk katonáinkkal elpusztítani az ellenség épületeit. Ehhez kezdéskor csak egy maroknyi kristályt és egynéhány munkáskezet kapunk, innentől pedig mi döntünk, mit és hogyan intézünk. Először az a feladatunk, hogy minél többen szorgoskodjanak a bányákban, hogy ne legyen gond az ellátmánnyal, és a játéknak ebben a korai szakaszában általában nem is történik semmi. Na, ettől szabadult meg a Blizzard. A Legacy of the Voidban több egységgel indítunk, gyorsabban jön a nyersanyag – rögtön építkezhetünk, és pillanatok múlva már seregünk terelgetésével foglalkozhatunk.
A meccskezdő toporgás így elmarad, nagyjából a játék második percében kezdetét veheti a háború. Ezzel viszont együtt jár az is, hogy gyorsabban kimerülnek a kezdőhelyen álldogáló bányák készletei, tehát a lehető leggyorsabban új bázisokat kell építenünk a térkép többi, bányászatra alkalmas pontján. A játék felgyorsult tempója elvárja, hogy folyamatosan terjeszkedjünk. A teknőstaktika (a térkép egy pontján elbarikádozzuk magunkat, és várjuk, hogy az ellenség fennakadjon védelmi vonalunkon, majd elverjük erői maradékát) már nemcsak hogy nem eredményes, nem éri meg a befektetett nyersanyagokat, és rettenetesen unalmas, de egyenesen lehetetlen. A StarCraft II jelenlegi gazdasági rendszerében a negyedik percben kötelezően új bázist kell kiépítened, különben elfogy a kristály, elfogy a gáz, és két fakardos paraszttal várhatod az ellenséges űrhajókat. Mindenki kénytelen lesz megszokni, hogy agresszíven kell terjeszkedni és harcolni a nyersanyagokért.
Seregszemle
A gazdaság átalakítása és a tempó felgyorsítása mellett azért persze kaptunk pár új játékszert is seregeinkhez. A terran nép kiérdemelte a Cyclone-t, amit már most nyugodtan megjutalmazhatunk a játék legidegesítőbb egysége címmel. A tank képes hatalmas távolságból rakétákkal bombázni egy kiszemelt áldozatot mozgás közben is. Tökéletes ahhoz, hogy nyomást gyakoroljunk az ellenfélre, és kevés, lassú katonáját egyesével szedjük darabokra. A zerg az új gép ellen két szörnnyel állt fel. A Ravager a Roach továbbfejlesztett verziója: képes nagy távolságból egyetlen savköpettel lerombolni bármit, ami az útjába kerül.
A másik új bogár, a Lurker a föld alól küld ki tüskéket, melyek felnyársalnak minden élőlényt a közelében – ezért is örülhetnek a protoss játékosok, hogy új katonájuk, a Disruptor (a továbbiakban csak Kókuszgolyó) sebezhetetlenné válik, amíg egy hatalmas robbanással végez ki mindent maga körül. Aiur népe az Adepttel is gazdagodott. Ez az egység képes teleportálni és nagy erejű lövedékeivel pillanatok alatt szétszedni ellenségeink összes munkását. A három faj régi egységeit sem felejtették el a fejlesztők, ezért kapott például a Terran Battlecruiser egy teleportációs képességet, a Protoss Immortal bekapcsolható pajzsot és a Zerg Corruptor épületek ellen hatásos savköpetet. Ez még csak a jéghegy csúcsa: a béta-időszak végére az összes jelenlegi katona tulajdonságain végigmegy a Blizzard. Nagy változások jönnek még a következő hónapokban.
A kétfejű sárkány
A játék sokkal gyorsabb lett, az egységekre egyre komolyabb figyelmet kell fordítani, és mindez rettenetesen ijesztő lehet egy kezdő számára. Sajnos úgy néz ki, hogy a casual stratégáknak itt nem terem babér, viszont miután véres verítékkel az arcukon kimásznak az egy-egy elleni arénából, lesz mivel lazítaniuk. A bétában már elérhető az Archon játékmód. Ennek lényege, hogy egy haverunkkal párban irányíthatunk egy bázist. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy mindkét fél mindenhez hozzáfér. Hogy ki mit csinál, mit vállal, és hogyan lehetünk egymás hasznára, azt nekünk kell kitalálnunk. Én Bloody barátommal ilyesfajta szabályok lefektetése nélkül vonultam csatába. Ennek eredményeképpen folyamatosan egymás útjában voltunk: kétszer építettük fel ugyanazt az épületet, kétszer annyi munkást állítottunk gyártósorba, mint kellett volna, és míg ő balra vitte a katonáinkat, én jobbra húztam az egeret. A bal kéz nem tudta, mit csinál a jobb, de a borzalmas vereségeket feledtette az a rengeteg nevetés, amit az irányíthatatlan káosz okozott. Valószínűleg a Blizzard célja sem volt más ezzel a játékmóddal, és bár biztosan lesznek olyan összeszokott párok, akik szigorú tervezés mellett hajtják végre a matematikai pontossággal kiszámított meta-stratégiát. Az Archon célja alapvetően a coop mókázás, és a kezdő játékosok bevezetése a StarCraft II multijába.
Rengeteg dolgot nem láttunk még a játékból. Nagyon várjuk az Allied Commanders módot, az automatizált versenyeket, a még durvább modokat, melyeket a továbbfejlesztett térképszerkesztők tesznek majd lehetővé, és természetesen a kampányt, amiben lezárul végre a StarCraft II űroperája. Ha a Blizzard tovább halad azon az úton, amit a bétával mutattak nekünk, akkor egy olyan RTS-t kapunk majd, amely ismét évekre leköti az e-sportok és a stratégiai játékok rajongóit. Főleg, ha olyan meglepetésekkel készülnek, mint az E3 2015-ös PC Gaming Show-n bejelentett prológus.
