Fura hely Lengyelország. Az ottani játékipar egyik szegletében a CD Projekt található, amely a The Witcher sorozattal elérte, hogy a kormány is támogassa a honi játékfejlesztést, és a Techland, amely a Dead Islanddel és a Dying Lighttal óriási sikereket ért el. A másikban pedig már tizenöt éve ott tanyázik a City Interactive néven hírhedté vált CI Games, amely egyre-másra gyártja a legjobb esetben is közepes játékokat. Itthon - részben a "Rossz PC játékok" sorozatnak köszönhetően - különösen rossz a csapat híre, és érthető, miért szkeptikus mindenki, de azért látszik a fejlődés; ugyanakkor mindig, amikor azt hisszük, valami tényleg értékelhetőt tesznek le az asztalra, csalódás a vége. A videók alapján a Sniper Ghost Warrior 3 sem tűnt csapnivalónak, és mikor elkezdtem, az elején még én is reménykedtem egy kicsit - ez azonban nem tartott sokáig.
Alternatív minőség
A játék azok közé tartozik, amelyeket az ember a hibái ellenére is megpróbál szeretni, de minél többet játszik velük, annál nehezebb a dolga. Hiszem, hogy a CI tényleg igyekszik, és nem értem, ennyi év után miért nem sikerül nekik egy jó játékot készíteni. A Ghost Warrior 3 tele van jó ötletekkel és olyan elemekkel, amelyek kiemelhetnék a B kategóriából, de ezeket ellensúlyozzák a technikai hibák, amelyek megléte különösen érthetetlen annak tudatában, hogy a játék CryEngine-t használ, nem holmi saját fejlesztésű motort. Bele se merek gondolni, mi lenne, ha ezek a fejlesztők nekilátnának saját motort készíteni.
Viszont utálni sem tudom a Sniper Ghost Warrior 3-at, vagy azt mondani rá, hogy bántóan rossz játék, mert nem az - egyik nagy hibája, hogy nem használja ki a koncepciójában rejlő potenciált. Bár a fejlesztők azt mondták, ez lesz a sorozat első AAA minőségű játéka, inkább úgy fogalmaznék, hogy ez az első, amelyik megpróbál az lenni. A lineáris pályákat nyitott világra cserélték, három, nem óriási, de nem is városnyi zónát járhatunk be, ahol elszórva találunk néhány települést vagy építményt, de főleg földutak, növényzet vagy hó borítja őket - lényegében üresek. Mozgó, civilek által vezetett járművekkel sehol nem találkozunk, az egy helyben állók pedig csak tereptárgyak. Ha bármelyikbe be akarunk ülni, a játék kiírja, hogy zárva van - még akkor is, ha az ajtaja tárva-nyitva. Egyetlen autót vezethetünk, egy terepjárót, amely sajnos nem úgy működik, mint egy hűséges ló, és ezért nem tudjuk magunkhoz hívni fütyüléssel - ha nem akarunk sokat baktatni, sem a bázisra visszamenni gyorsutazással (ami minden küldetés előtt kötelező), meg kell keresnünk, és oda kell lépdelnünk hozzá. Kíváncsi vagyok, miért volt megoldhatatlan kihívás a csapat számára más autókat is vezethetővé tenni.
A világban elszórtan akad egy-két tennivaló, így a szabad bóklászás nem csak időhúzás. Kiszabadíthatunk fogságba esett helyieket, nyomokat vizsgálva hullák vagy rakományok után kutathatunk, vagy levadászhatjuk a körözött célszemélyek egyikét. Célzottan nem álltam ennek neki, mert nem volt annyira érdekes számomra a játéktér, hogy kíváncsivá tegyen, de ha épp útba esett egy kérdőjellel jelölt pont, megálltam megnézni, mi található ott. Ha nem vált azonnal egyértelművé, mentem tovább, sem a jutalom nem ért annyit, sem a feladat összetettsége nem bátorított arra, hogy öt másodperccel több időt töltsek ott. A legtöbb esetben különböző ládákat találunk, amelyeket kinyitva a craftoláshoz használható nyersanyagokkal leszünk gazdagabbak, de maga a craftolás teljesen haszontalan. Lőszereket, gránátokat készíthetünk, viszont ezeket pont ugyanott (a bázison) megvehetjük pénzért is, és mindig volt nálam annyi, hogy két gombnyomással elintézzem. Fegyverekre egyébként lehet költeni, viszont a legtöbb - a statisztikákat nézve - rosszabb volt, mint amivel az elején rendelkeztem, így miután megvettem az olyan elengedhetetlen kiegészítőket, mint a nagyobb tár és az állítható nagyítású távcső, nem akartam cserélni. Gépfegyveremet (a mesterlövészpuska és a pisztoly mellett ilyet vihetünk magunkkal) csak azért váltottam le AK-ra, mert arra lehetett hangtompítót tenni, míg az eredetire nem, és mivel én a lopakodás híve vagyok, nem tudtam engedni ebből.
Lopakodás mesterfokon
Alapvetően jogosan gondolja az ember, hogy ha egy mesterlövész áll a középpontban, ennek egy stealth játéknak kell lennie, és nem téved. Az egyes zónákat úgy építették meg (és ez a hasonló műfajban alkotóknak nem mindig sikerül, lásd a Ghost Recon Wildlandset), hogy mindig legyen egy vagy több megfigyelőpont, ahonnan kiiktathatunk ha nem is mindenkit, de legalább azokat, akik kiemelt veszélyt jelentenek. Figyelnünk kell a szélirányra és -erősségre, a célpont távolságára, nem elég a kereszt közepét a fejére irányítani. Ha úgy gondoljuk, tökéletes lesz a lövés, meghúzzuk a ravaszt, és… az áldozatjelölt pont akkor gondolja úgy, hogy arrébb ugrik egy métert. Nem egyszer előfordult ez velem, és akkor nyilván jött a riadóztatás, mindenki azonnal tudta, hol vagyok, és nem maradt más lehetőségem: muszáj volt átvedlenem Rambóvá, fegyvert váltani, és ölni, akit érek. A katonák egyébként sokszor nincsenek a helyzet magaslatán, nem igazodnak a szituációkhoz, pontosan céloznak, de lassan kapcsolnak, ha a közelükbe kerülünk. Jó, ha a fedezéket megtalálják.
Bár nem lehet felróni a kampánynak, hogy repetitív volna, a küldetések rövidek, a rettenetes sztori pedig tömve van klisékkel. Körülbelül hét óra alatt végigjátszható (plusz a borzasztó hosszú, néhol ötperces töltési idők), minden misszió egyetlen területre visz minket, átlagosan 10-15 perc alatt még lopakodva is végezhetünk a feladatokkal. A 26 küldetés között persze vannak egymásra nagyon hasonlítók, de jó ütemben és variációban adagolják őket - nem csak vadásznunk kell; egy alkalommal például egy esküvőre szökhetünk be, máskor távolból kell fedeznünk lopakodó társunkat. A történetben minden megvan, amitől az átlagembert kirázza a hideg: borzalmas akcentussal beszélő karakterek, dögös szőke lány, akinek van közös múltja a főszereplővel, még dögösebb vörös, akinek jelentős dekoltázsa majdnem elvonja a figyelmet beszédéről, az első pillanattól fogva kiszámítható csavarok, és olyan szintű csapongás, hogy egy ponton már nem tudtam követni, ki kivel van, és mi történik.
Működik ez, lássák, elvtársak?
Az ellenfél már említett elugrálása és a fájdalmasan hosszú töltési idők mellett akad még gond technikai részről. PlayStation 4-en a frame rate gyakran az elfogadható szint alá zuhant, a játék háromszor lefagyott, de érdekes módon - más, hasonló esetekkel ellentétben - a gépet nem állította meg, így a PlayStation-gombbal vissza tudtam lépni a rendszermenübe, nem kellett mindent újraindítanom. Nem mintha ez így jó lenne. Egyszer nem regisztrált teljesítettként egy feladatot, a végén pedig hiába csináltam meg mindent (sőt, a játékbeli statisztika szerint a 26 fő küldetésből 27-tel végeztem), egyik zónában sem volt 100 százalékos a teljesítményem.
A Sniper Ghost Warrior 3-ban megvan minden, ami felemelhetné a tripla A kategóriás játékok közé, de egyik elemét sem dolgozták ki annyira, hogy valóban odaillő legyen. Talán ha egy teljes játék árának feléért adnák, és egy-két patchcsel kivennék az idegesítő hibákat, unalmas időkre elmenne egynek, de sokkal jobb lett volna, ha dolgoznak még rajta. Nem tudom elfogadni, hogy a CI Games tényleg csak ennyire képes, mert egy csomó minden (pl. a drónozás, vagy a mászás, a lopakodás stb.) jól működik. Csak épp több az olyan dolog, ami meg nem.
