Mindazok, akik vérbeli második világháborús repülÅ‘gép-szimulátorra számÃtottak a Secret Weapons over Normandy (SWON) megjelenésével, most jobb, ha gyorsan továbblapoznak; ez a program nem az Å‘ játékuk lesz. A pörgÅ‘s akció, a rengeteg robbanás és a látványos légi harc még csak-csak stimmelne, a nem különösebben összetett feladatokat és a végletekig leegyszerűsÃtett játékmenetet látva azonban a "komolyabb" játékok kedvelÅ‘inek szinte biztosan hiányérzete lenne az elsÅ‘ bevetést követÅ‘en...
A SWON fÅ‘hÅ‘se a nem túlságosan szimpatikus James Chase, egy igazi nagyszájú jenki, aki Európába érkezését követÅ‘en egybÅ‘l a dunquerke-i csatába csöppen. Itt csatlakozik a Brit Királyi LégierÅ‘höz, és természetesen a késÅ‘bbiekben az Å‘ bÅ‘rébe bújva élhetjük át a második világháború legmeghatározóbb légi ütközeteit. IdÅ‘vel barátunk a RAF speciális elit alakulatának, a Blackhawk Squadron tagja lesz, és Ãgy rá és társaira várnak a háború legrázósabb küldetései. Kalandjairól és a háború eseményeirÅ‘l naplót vezet, amelybÅ‘l minden fontosabb hadjárat elÅ‘tt – rövid videók formájában – újabb és újabb részleteket ismerhetünk meg. A nagypolitika eseményei mellett tehát egy külön kis történetet is végigélhetünk barátságokkal, visszatérÅ‘ ellenfelekkel, bosszúval vagy éppen fogolyszabadÃtással fűszerezve.
A Blackhawk csapatnak természetesen létezik német megfelelÅ‘je; ez a hÃrhedt Nemesis, a Harmadik Birodalom legjobb pilótáinak gyűjtÅ‘helye. HÅ‘sünk persze igen gyorsan nézeteltérésbe keveredik velük, Ãgy aztán pillanatok alatt sikerül elérnie, hogy lényegében minden német pilóta zsigerbÅ‘l utálja. A játék története – többek között pontosan ennek az ellentétnek köszönhetÅ‘en – úgy-ahogy összefüggÅ‘, Ãgy aztán a 16 nagyobb hadjárat harmincnál is több küldetése mindvégig érdekes és izgalmas marad.
Tuning Spitfire-rel Rommel ellen
A SWON szerkezetébÅ‘l adódóan minden hadjáratban adott egy fÅ‘küldetés, amely akár több, összefüggÅ‘ bevetésbÅ‘l is állhat. Ezeket mindenképpen teljesÃtenünk kell a továbbjutáshoz, de emellett a program minden esetben felkÃnál néhány opcionálisan választható, úgynevezett Challenge küldetést is (gyakorlóküldetéseket, mentÅ‘akciókat, "házi versenyeket" vagy akár egyszerű vadászatokat). Amolyan "Tie Fighter-es" módi szerint a küldetések elÅ‘tt mindig kapunk elsÅ‘dleges, másodlagos és bónuszcélokat; elÅ‘bbi teljesÃtése természetesen kötelezÅ‘, utóbbiakért pedig jutalom jár. Új berepülhetÅ‘ géptÃpusokat, fegyvereket szerezhetünk ily módon, illetve Upgrade-pontjaink számát is Ãgy növelhetjük. Ezekkel a pontokkal már meglévÅ‘ repülÅ‘inket tuningolhatjuk belátásunk szerint, erÅ‘sebb páncéllal és motorral, vagy akár több lÅ‘szerrel is felvértezhetjük aktuális kedvencünket.
A küldetések legtöbbször a hangárból indulnak, ahol egymás mellett sorakoznak az eddig összegyűjtögetett gépcsodák, melyek közül – hacsak nem valamilyen speciális tÃpussal kell az adott feladatot teljesÃtenünk – szabadon választhatunk. UgyanÃgy a játékoson múlik, hogy a feladat ismeretében milyen másodlagos fegyvert szereltet gépére; kis bomba, nagyobb bomba, torpedó, fedélzeti ágyú – idÅ‘vel igen komoly arzenál vár majd ránk. Hasonlóképpen gépekbÅ‘l is elég nagy a választék; ha mindent jól csináltunk, a háború végére 23 tÃpus képviselÅ‘je pihen majd a hangárban; a Spitfire ugyanolyan békésen megfér itt a Messerschmittel, mint egy Wildcat a hÃrhedt Zeróval – nem is beszélve néhány igazán egzotikus modellrÅ‘l...
A történelmi "hűségre2 épülÅ‘ hadjáratok mellett elÅ‘fordul, hogy mindössze egy, a keretsztori szempontjából fontos bevetést kell teljesÃtenünk a továbbjutáshoz. Ilyenformán például a döntÅ‘ fontosságú midwayi csata végigküzdése után egy korábbi bevetésben lelÅ‘tt társunk kiszabadÃtása is lehet a fÅ‘ feladat. A célok igen változatosak és teljesÃtményünk alapján akár menet közben is változhatnak. Társaink és az ellenséges pilóták szinte mindent kommentálnak bevetés alatt (utóbbiak természetesen saját anyanyelvükön), ami határozottan kellemes, amolyan „beleélÅ‘s” atmoszférát teremt. Minthogy szinte minden fontosabb hadszÃntéren megfordulunk a játék során, a torpedótámadástól kezdve a kémbevetéseken át a szokásos "védd meg" vagy 2pusztÃtsd el" tÃpusú küldetésekig minden szerepel a palettán. Ezen a fronton minden elismerést megérdemel a program, mert a szokásos – és unalomig ismert – sémák olyan elegyébÅ‘l épÃtették fel a játékot, hogy az a késÅ‘bbiekben sem válik unalmassá.
Konzolvarázs number 1
Történelmi hűség ide vagy oda, a küldetések alatt azért gyakran szembesülünk olyan "butuska" konzolos megoldásokkal, amelyek a játékmenet szempontjából ugyan könnyebbséget jelentenek, számomra azonban kicsit kiábrándÃtó volt. Ilyen például, hogy bárhol harcoljunk is éppen, szinte biztos, hogy a közelben lesz valahol egy "szupertitkos szövetséges repülÅ‘tér", ahol leszállhatunk, és feltölthetjük készleteinket (különösen mókás ez például Japánban, egy fogolytábor közvetlen közelében...).
Ugyancsak vicces, ahogy páncéltörÅ‘ ágyúval egész flottákat (rombolókat, tengeralattjárókat vagy teherhajókat) is könnyedén hullámsÃrba küldhetünk. Bevetésenként nem ritka, hogy 30-40, esetenként akár 50-60 ellenséges gépet is levadászhatunk különösebb sérülések nélkül; ezt az átlagot szem elÅ‘tt tartva rövid fejszámolás után kiderülhet, hogy Chase barátunk egymagában jobban beakasztott a tengelyhatalmaknak, mint a Brit Királyi LégierÅ‘ közel négy év alatt.
Tudom persze, hogy egy akciójátéknál a lövöldözésen és a látványos robbanásokon van a hangsúly, de személy szerint úgy gondolom, nem biztos, hogy harminc, darabonként öt másodperc alatt ripityára lÅ‘tt Zero nagyobb élvezetet jelent, mint három olyan, amelyeknek a legyÅ‘zéséhez többperces légi balettre volt szükség... Talán ha ostoba "alienekre" kellene lövöldözni, jobban elfogadnám ezt az arányt, a német és a japán pilóták – és gépeik –képességeit ismerve azonban mindvégig zavart ez a felállás.
Mindez persze nagyban köszönhetÅ‘ az MI-nek is, amely valójában csak a fÅ‘ellenfeleknél mutat valamit képességeibÅ‘l (de azért akkor sem viszi túlzásba a dolgot). A legnagyobb fejfájást gyakran a földi légelhárÃtás okozza, Ãgy igazi veszélyt csak akkor jelentenek az ellenséges vadászok, ha egyéb teendÅ‘ink miatt nincs idÅ‘nk velük foglalkozni (vagy ha netán nagy ritkán mi kényszerülünk egy bombázó "volánja" mögé).
Amennyiben persze valakinek még Ãgy is nehézséget jelentene a Zerók vagy az "Å‘rülten cikázó", kötelékben repülÅ‘ bombázók lelövése, annak a programozók elÅ‘zékenyen beépÃtettek egy idÅ‘lassÃtó gombot... Ugyancsak a célzás megkönnyÃtésére szolgál a zoom funkció (remekül használható a közeledÅ‘ gépek azonosÃtására) és a prediktÃv irányzék (ergo: "ide célozz, ha találni is szeretnél"). Ez utóbbi berendezés alkalmazása persze kicsit sportszerűtlen (teljesÃtményük alapján ellenfeleinknek biztos nem volt ilyen kütyüje...), de ettÅ‘l még remekül használható.
Maga a repülési modell szintén a végletekig leegyszerűsÃtett, Ãgy senkinek sem fog különösebb nehézséget okozni a különbözÅ‘ tÃpusú vadászgépek irányÃtása (Advanced repülési modellt választva a hosszú, függÅ‘leges emelkedést követÅ‘en néha pár pillanatra azért sikerül átejteni a gépet...). A három választható nézÅ‘pont – belsÅ‘, külsÅ‘ és bombázó – mindegyike jól használható, nagy kár, hogy a fejlesztÅ‘knek műszerfalakra már nem futotta az idejükbÅ‘l (vagy a kedvükbÅ‘l...).
Konzolvarázs number 2
A játékmenet mellett sajnos a SWON látványvilága is minden Ãzében magán hordozza a konzolos eredetet. Ezzel a szomorú ténnyel már a fÅ‘menüben kénytelenek vagyunk szembesülni, hiszen mÃg a "tv-re optimalizált" felbontású menüre Xboxon vagy PS-en azt mondják "Hűűűű, de kafa...", addig PC-n valószÃnűleg csak egy fancsali grimaszra készteti a legtöbb játékost.
A történetet bemutató átvezetÅ‘ animok – bár ugyanebben a felbontásban mennek – javÃtanak az összképen, a hangárba tévedve viszont önkéntelenül is összeugrik az ember gyomra. Ronda gépek, ronda háttér és azok a bosszantó, szellemképes, konzolkonverzióból ránk maradt betűk... hiába no, PC-n ez biza nagyon kevés...
Szerencsére magát az akciórészt már az elÅ‘zetesen beállÃtott felbontásban élvezhetjük végig, de a konzolos eredet sajnos még Ãgy is érezhetÅ‘; alacsony poligonszám, egyszerűbb tereptárgyak és textúrák várnak ránk. A fejlesztÅ‘knek azonban apró, de annál hatékonyabb trükkökkel (mint például a kamera remegtetése a küldetések alatti átvezetÅ‘kben) remekül sikerült palástolni ezeket a hiányosságokat, és Ãgy az összhatás – az elÅ‘bb leÃrtak ellenére is – határozottan kellemesnek nevezhetÅ‘. Minthogy a háború legfontosabb hadszÃnterein megfordul hÅ‘sünk, alkalmunk lesz sivatagos, téli vagy éppen trópusi vidékek felett repkedni; a grafikai megvalósÃtás általában mindenütt hasonló minÅ‘ségű, legfeljebb a felszÃn lesz néhol más szÃnű. A repülÅ‘k viszont szépek, és bár robbanásokból láthattunk már szebbet is, maga az akciórész van annyira pörgÅ‘s, hogy általában sanszunk se lesz jobban elmélyedni egy-egy ellenfél vagy Å‘rtorony grafikai kidolgozottságában. Szerencsére a sebességgel sincsenek különösebb gondok, a rengeteg szöveg és a kiemelkedÅ‘ minÅ‘ségű, a 60-as évek háborús filmjeit idézÅ‘ aláfestÅ‘ zene pedig tovább emeli a hangulatot.
Túl magas volt az a léc...
Lawrence Holland és a Totally Games neve számomra mindig is egyfajta etalonnak számÃtott; X-Wing, Tie Fighter, vagy éppen a néhai Battle of Britain és a Secret Weapons of the Luftwaffe – igazi klasszikusok egytÅ‘l egyig, amelyek komplexitásukkal, látványvilágukkal és játékélményükkel egyértelműen a legjobbak közé soroltatnak. A SWON bizony nagyon kilóg ebbÅ‘l a sorból; egyértelműen a konzolpiac számára készÃtett, se nem túl összetett, se nem túl látványos, viszont ettÅ‘l még ügyesen összerakott játék, amelyben jenki "hÅ‘sként" halomra lÅ‘hetjük a tengelyhatalmak igencsak bóbitának tűnÅ‘ agresszorait. Kellemes hangulatú, pörgÅ‘s, bár idÅ‘vel picit unalmassá és egysÃkúvá váló akciójátékot tisztelhetünk benne – Å‘szintén megvallva én ennél egy picit azért többre számÃtottam a Totally GamestÅ‘l...
Kapcsolódó linkek: