Lehet, hogy nektek ott az Uncharted, de nekünk itt van helyette a Tomb Raider.
- mondogatták korábban azok az Xbox One-játékosok, akik már nem tudtak jobb érvet felhozni saját platformjuk mellett egy elfajult konzolháborús vitában, és egészen mostanáig igazuk is volt, hiszen a Rise of the Tomb Raider a Microsoft erőteljes pénzügyi támogatásának köszönhetően csak közel egy éves csúszással érkezett meg a Sony konzoljára. Azért nem kell őket rögtön egy lapon emlegetni az ördöggel, a kékeknek is vannak hasonló akciók, de az újraindított Tomb Raider franchise második részének időszakos exkluzivitása eléggé megosztotta a játékostársadalmat. Persze a tapasztaltabbak tisztában voltak vele, hogy Lara Croft előbb-utóbb PlayStation 4-re látogat majd, és amikor ez végre megtörténik, akkor a Square Enix mindent megtesz annak érdekében, hogy lenyűgözze a vásárlókat. Így is lett.
Dugig tömve tartalommal
A késve érkező PC-s portok tesztpéldányai általában nálam kötnek ki, ezek véleményezése pedig nem túl hálás feladat, hiszen viszonylag ritkán fordul elő, hogy érdemi (vagy egyáltalán bármilyen) fejlődés tapasztalható a konzolos változatokhoz képest. Mivel a sztorit, a karakterfejlődést, a játékmenet sajátosságait, a technikai újításokat, a látványt és a zenei aláfestést Chava tavaly ilyenkor már értékelte, alapesetben megint nem lennék könnyű helyzetben, de mivel ezúttal nem egy egyszerű portról, hanem - mint ahogy az a címben is látható - a húszéves ünnepi kiadásról van szó, akad azért extra tartalom.
A PlayStation 4-es változat az összes DLC-t tartalmazza, ráadásul a korábban megjelent Cold Darkness Awakened és Baba Yaga: The Temple of the Witch csomagok mellé egy újabb szállal színesíti a sztorit. A Blood Ties DLC-ben felfedezhetjük a Croft-birtok legrejtettebb zugait is, hogy többet megtudjunk Lara szüleiről és a fiatal sírrabló előéletéről. Ez a rész pusztán a felfedezésről szól, egyáltalán nincs benne harc, a hátramaradt levelek, dokumentumok vagy hangszalagok segítségével azonban sokkal mélyebben megismerhetjük magát a karaktert. A legapróbb részletekig kidolgozott kúriában bőven akad felfedezni való, és ha hatalmas titkokra nem is derül fény, akik szeretnék behatóbban megismerni Lara lelki világát, azoknak mindenképp érdemes körbesétálniuk a kihalt folyosókon.
Ez a rész már alapesetben is kifejezetten izgalmas, azonban ha valaki egy PlayStation VR-headsettel is rendelkezik, az a virtuális valóságban is felfedezheti a villa rejtett titkait. Komfortmódban nem tudunk a megszokottak szerint mozogni: egyszerűen csak ki kell jelölnünk egy pontot, majd Lara egy gombnyomásra odateleportál. Ez a leggyorsabb - és ahogy a neve is mutatja - legkényelmesebb módja a közlekedésnek, de ha valaki szeretne ennél szabadabban mozogni, az kipróbálhatja a másik játékmódot is, amelyben a hagyományos kontrolleres irányítást kapjuk belső nézetből.
Eldurvul a helyzet
Az izgalmak akkor kezdődnek, amikor betöltjük a Lara's Nightmare csomagot, amely szintén a Croft-birtokon játszódik, kényelmes sétálgatás helyett azonban ezúttal dühös zombik elől kell menekülnünk a koromsötét folyosókon. Az éles kézigránáttal szaladgáló szörnyetegektől a teljes páncélba öltözött démonokig számos különböző ellenfél vár ránk az újrajátszható rémálomban, amelynek teljesítése közel fél órát vesz igénybe. Mivel a Rise of the Tomb Raider nem a harcrendszere miatt írta be magát a játéktörténelembe, akinek ez már az alapjátékban sem jött be, annak ez a DLC sem fog különösebben tetszeni. A már jól ismert Endurance-módot is sikerült felturbózni, ezúttal ugyanis egy barátunkkal karöltve, online kooperatív módban is megpróbálhatunk minél tovább életben maradni a szibériai vadonban, ami egészen új megvilágításba helyezi a sokak által kedvelt játékmódot.
A Crystal Dynamics fejlesztői szerették volna, ha nemcsak az extra tartalmak, hanem maga a kampány is lekötné azokat a játékosokat, akik egy másik platformon már végigjátszották azt. Ha valaki könnyedebb szórakozást keres, és nem mellesleg nagy rajongója a Tomb Raider franchise-nak, az Lara modelljét lecserélheti az öt klasszikus karaktermodell egyikére, így részese lehet olyan felejthetetlen pillanatoknak, mint amikor a hihetetlenül részletesen kidolgozott átvezetőkbe besétál a 15 évvel ezelőtti, teljesen szögletes Lara, és szájmozgás nélkül beszélget. Természetesen a hardcore játékosok sem maradhattak ki a szórásból, őket az Extreme Survivor nehézség várja, amelyben egyáltalán nincsenek checkpointok, így csak akkor tudunk menteni, ha összegyűjtünk elég alapanyagot, hogy meggyújtsuk a következő tábortüzet, már ha egyáltalán életben maradunk addig.
Egy picit még szebb
Akárcsak az Xbox One-os változat esetében, ezúttal is full HD felbontással és másodpercenkénti 30 képkockával van dolgunk. Az fps-szám ugyanolyan stabil, a PlayStation 4 extra erőforrásait kihasználva azonban sikerült még szebbé tenni az egyébként sem csúnya játékot. Az élsimítás, a fények és a tükröződő felületek is kidolgozottabbak, de az igazi különbséget az árnyékok jelentik. Emellett a valós időben renderelt átvezetők felbontását is sikerült feltornázni, így a korábban látott 1440×1080 pixel helyett ezeket a jeleneteket is full HD-ban élvezhetjük. Az irányítással kapcsolatos problémákat sajnos nem sikerült orvosolni, így, akárcsak az Xbox One-os verzió esetében, Lara itt is lassabban reagál a parancsainkra, mint a PC-s vagy az Xbox 360-as változatban. Ez szerencsére nem nyomja rá nagyon a bélyegét a játékmenetre, de a lövöldözős részeket egy kicsit esetlenné teszi. PlayStation 4 Prón pedig még ennél is szebb a játék.
Megéri az árát
Nem is emlékszem, mikor kaptunk utoljára AAA játékot, amit ilyen durván megpakoltak tartalommal. Persze érthető, hogy valamivel jusztifikálni kellett a 60 dolláros árat közel egy évvel az eredeti megjelenés után, de szerencsére a fejlesztők nem érték be egy "Game of the Year" kiadással, hanem olyan extrákkal is készültek, amelyek minden PlayStation 4-tulajdonos számára gyakorlatilag kötelező vétellé teszik a Rise of the Tomb Raidert. Emellett azoknak is érdemes újra elővenni Lara Croft kalandjait, akik valamilyen platformon már végigjátszották a kampányt, ezt pedig nagyon kevés játék mondhatja el magáról.