Aki szintén nehezen ébedt (és aki könynen persze) azoknak jöjjenek a viccek:
Két aggastyán, miután kissé beittak, elhatározták, hogy elmennek a kupiba. A madám, látván kikkel van dolga, végignézi őket, elmegy a szobalányhoz és utasítja:
- Menj tegyél be két felfújt guminőt egy-egy szobába az ágyba. Ezek jó részegek, nem veszik majd észre a különbséget, meg minek fárasszam a lányaim hiába.
Ezek után betessékeli az aggastyánokat a szobákba, tegyék kedvükre, amiért ide jöttek. Haza menet az úton megszólal az egyik öreg:
- Azt hiszem az én nőm már halott volt.
- Hogy-hogy, halott?! Honnan képzeled ezt?
- Hát, meg sem mozdult szeretkezés közben!
- Lehetett volna rosszabb is! Azt hiszem az enyém egy boszorkány volt!
- Boszorkány?! Honnan veszed ezt?
- Tudod, még a bemelegítés alatt picit beleharaptam a fenekébe, erre szembefingott és kiszállt az ablakon! Ráadásul magával vitte a műfogsorom is!
A szovjet haditechnika remeleke, a felfújható tank.
Pistike nagyon csúnyán káromkodik az óvodában.
Az óvónéni rászól:
- Kisfiam, így nem beszélünk. Kitől hallottad ezt?
- Apukámtól.
- Nos, mindegy. Hiszen nem is tudod, mit jelent.
- Dehogynem! Azt, hogy nem indul az autó!
A szobapincér a reggeli maradékát pakolja össze a szobában.
- Hozhatok még valamit, uram? - kérdi a vendégtől.
- Nem, köszönöm! - feleli a férfi.
A szobapincér ekkor észreveszi, hogy az ágyban fekszik egy nő is.
- És valamit a feleségének? - kérdi.
- Hmmm, nem rossz ötlet - mondja a vendég. - Legyen szíves, hozzon egy képeslapot.
- Miért olyan szomorú Kovács úr?
- Kislányunk született.
- És maga talán kisfiút szeretett volna?
- Nem, én válni szerettem volna.
Egy idős úrnak éveken át komoly hallási nehézségei voltak. Végül orvoshoz
fordult, és az ellátta őt egy hallókészülékkel, amelynek segítségével ismét
100%-osan hallott. Egy hónap múlva az úr visszament az orvoshoz, aki
megvizsgálta és így szólt:
- Tökéletes a hallása. A családja boldog lehet, hogy maga megint hall.
- Oh, még nem mondtam meg nekik. Csak üldögélek és figyelem, mit beszélnek.
Már háromszor változtattam meg a végrendeletemet...
Ne ferdítsd tovább!
Földdel teli talicskát tol a székely az úton, s egyszer csak azt látja, hogy egy vastag gerenda fekszik előtte keresztben. Nem akar kerülni, hát egyenest nekitaszítja a gerendának a talicskát, gondolván, majd csak átdöccen azon. Ám a talicska megakad a gerendában.
- Ej, az angyalát! - így a székely. - No még egyszer!
Hátrább húzza a talicskát, nekilendül - de ismét elakadnak.
- Ezt se hittem volna - mondja a székely, még hátrábbról próbál lendülettel áthaladni, de a talicska ismét megakad, s a tempótól az atyafi nagyot huppanva átesik a gerendán.
Feltápászkodik, leporolja magát, s azt mondja:
- No végre! Én mán átal vagyok...
Legyen szép napotok!