Vasárnap délutáni nyugalom, a feleség újságot olvas, a férj televíziót néz.
- Tudod, mit olvastam? - néz fel az asszony az újságból - Azt, hogy a strucc nagyon rosszul lát, viszont a gyomra mindent megemészt.
A férj hátrafordul, és feltekint az égre:
- Ó, istenem, milyen nagyszerű férj lenne!
Élt egyszer egy városban két leánytestvér. Nem voltak még öregek, de azért annyira fiatalok sem. Nem volt senkijük, csak három macskájuk. Borzasztóan vigyáztak az állatokra, még véletlenül sem engedték volna ki őket, nehogy a rettenetes kandúrral összetalálkozzanak, és valami bajuk történje. Egyszer úgy esett, hogy az idősebbik lány férjhez ment. Megvolt az esküvő, a fiatal házasok elutaztak nászútra. Másnap virradóra, kora hajnalban csöngetnek az egyedül maradt lány lakásán. Hát a távirat-kézbesítő. Sürgős jelzésű táviratot. Hozott. A lány felbontja, látja, hogy a nővére küldte. Olvassa. A szöveg a következő:
- Azonnal engedd ki a macskákat.
Dr. Habsburg Ottóhoz benyit az inasa:
- Felség! Ne kapcsoljam be a televíziót? Osztrák-magyar labdarúgó mérkőzést közvetítenek.
- Igen? És kivel játszunk?
Előkelő társaságban odalép egy hölgy egy férfihoz, és kezet nyújt.
- Vanda vagyok.
A férfi végignézi majd megszólal:
- És öveg is.
Egy bankár beszélget egy arisztokratával.
- Szóval az ön őseit a keresztes háború alatt meggyilkolták?
- Igen, és négy generáción át a családom teljesen ki volt irtva.
A nyugatnémet kancellár Izraelbe látogat és közli a helybeli protokollfőnökkel, hogy szeretné megkoszorúzni az ismeretlen katona sírját. Ilyen azonban Izraelben nincs, dehát a vendég kérése szent. A miniszterelnök ezért a köztemetőbe kíséri a kancellárt, és találomra odaviszi egy sírhoz. A nyugatnémet politikus elképedve olvassa a márványba vésett betűket: „Kohn Ezékiel fűszeres, élt 96 évet".
- De kérem, ez az ember fűszeres volt és ismert a neve! - reklamál kísérőjénél. Mire az:
- Igen, igen, fűszeres. De mint katona, abszolúte ismeretlen volt!
