A bátyám esküvőjén anyám sokáig hősiesen tartotta magát, és ellenállt a sírásnak. Ez egészen addig sikerült neki, míg a szertartás vége felé rá nem nézett a nagyszüleimre. Nagymama éppen kinyújtotta a kezét a tolószékben ülő Nagypapa felé, és gyengéden megfogta a csuklóját. Ekkor anyámnak hirtelen megeredtek a könnyei.
Később, mikor elmondta, milyen megható volt az a jelenet, a Nagyi így válaszolt:
- Sajnálom, ha megzavartam az esküvőt. Csak ellenőriztem Apád pulzusát, hogy él-e még.
'Reggelt!
Tegnap kommunikációs zavar léphetett fel, így történhetett, hogy a reggeli órákban hírek nélkül maradtatok. Bízom benne, hogy senkinek sem okozott helyrehozhatatlan lelki törést. Most pedig vicc...
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés