Kedves olvasók, ez itt nem egy Red Dead Redemption PC teszt, csupán az első benyomások, véletlenül se vegye ezt senki olyan ítéletnek, amely végső állapotot mutatna. Miután ezt mindenki tudatosította magában, talán nem fogalmazunk túlzóan, ha azt mondjuk, a Red Dead Redemption 2 PC-s indulása hagy maga után némi kívánnivalót, és valahol érthető, ha felhasználók milliói egyenesítik ki a kaszát és kötik a homlokukra a Rambo-kendőt, hogy elégtételt vegyenek a Rockstar kutyaütő bandáján. De vajon tényleg ennyire rossz a helyzet? Mi vár egy átlagos PC-s játékosra, aki nem költötte még el minden pénzét combosabb gépfejlesztése, de azért kilovagolna a vadnyugatra?
Kiválóan illene ide az a gif, amelyikben Michael Jackson a hatvannégy fogú mosolyával, csillogó szemekkel tömi szájába a pattogatott kukoricát a moziban - legalábbis abban az esetben, amennyiben kárörvendő konzolosok vagyunk. Mert a dobozok tulajdonosai ezrével kárörvendenek most, hiszen az oly epedve várt RDR 2 PC-s verziója elég sok vasat az első másodpercekben a padlóra küldött, és közülük néhány azóta sem hajlandó onnan felkelni. Be is teszem ide, hogy teljes legyen a kép (még akkor is, ha a legtöbb konzolos nem ilyen rossz arc):
Nem is tudjuk azokat hibáztatni, akik emiatt feldühödtek, hiszen viszonylag ritkán fut bele az ember olyan jelenségbe, hogy már a launcher is összeomlik, de immáron tudjuk, a Rockstar ilyet is tud. Éppen ezért gondoltunk egyet, és úgy döntöttünk, saját bőrünkön szeretnénk megtapasztalni, hogy milyen is a csalódottság kesernyés íze, ezért előkaptunk egy vérbőnek már messze nem nevezhető asztali gépet, ami néhány évvel ezelőtt kimondottan játékra lett összeállítva, és belevetettük magunkat abba a világba, ahol a fegyver hatlövetű, a kocsmában csak a whiskey az ital, és a férfiak még fürdés közben sem vetik le a csizmájukat. Inkább meghalnak benne.
Hol a vas főnök?
A Red Dead Redemption 2 gépigényét mindenki ismeri, ezért azt nem írjuk le, de az általunk közepesnek tekintett tesztkonfigot annál inkább. Tehát egészen pontosan egy
- ASUS B85M-G alaplap, Core i5-4670 proci,
- 16 GB Kingston HyperX Blu DDR 1600 MHz RAM
- MSI GTX660 OC 2 GB DDR5
- valamint egy SAMSUNG SSD
adja az alapokat ahhoz, hogy legalább az indításhoz elegendőek legyenek a feltételek. Igen, nem a modern idők házi Paks II-je, de azért van még benne szufla, főleg úgy, hogy a rákötött monitor natív felbontása 1366x768, így nem fogyasztja el az első patkónyom megjelenítésénél a videokártya erőforrásait. Nyilván nem ez az ideális, de nagyon kíváncsiak voltunk arra, hogy szegényesebb (vagy talán átlagosabbat írjunk?) körülmények között milyen élményre számíthatunk.
A vaskos adatmennyiség letöltésével nem volt gond, hiszen a rettentően szélessávú internet korában 120 GB-nyi adat egyetlen röpke óra alatt megvan...legalábbis akkor, ha a gépben nem egy ősrégi Wi-Fi egység dolgozik 54 Mbps sebességgel, mert így kereken 20 órába tartott, míg az utolsó bit is megérkezett. Igen, lehet hasat fogva hahotázni, de ez van, ha házfelújítás végett fizikailag nem megoldott a gép vezetékes összeköttetése a routerrel, gyorsabb Wi-Fi adapter meg nincs kéznél. Lényeg, hogy végül befejeződött a letöltés, és tágra nyílt pupillákkal le lehetett ülni a gép elé.
Crash, boom, bang
Azt mondják, ha valahol becsapódik egy ajtó, ott kinyílik egy másik, legalábbis ha Daciád van. Tehát cserébe azért, hogy majdnem egy nap alatt jött le a játék (amiről amúgy sem a Rockstar tehet), az indítás teljesen zökkenőmentes volt, nem jött hibaüzenet, nem lett az örökkévalóságig tartó fekete képernyő, nem kellett DirectX 12-vel és Vulcannal bajlódni (ennél a kártyánál amúgy sem opció) és a pokol kapui sem nyíltak meg, hogy mindent felfaló ördögi lények pusztítsák el a bolygót. Címképernyő, menürendszer, hang, beállítások, minden a legnagyobb rendben, ezzel már jobbak voltunk, mint a játékosok legalább 30 százaléka (akiknek HDR-t kellett kikapcsolgatni, Safe módban indítani a játékot és ehhez hasonló nyalánkságok). Nem is nagyon vergődtünk a grafika állítgatásával, inkább nyomtunk egy Story-t, elvégre ezért jöttünk. A gépnek legyen mondva, egész derekasan megbirkózott a feladattal, így hamarost láthattuk, ahogy a vadnyugat fenegyerekei éppen egy hóviharban akarnak megfagyni, aztán inkább úgy döntenek, lelőnek néhány embert, mert abból baj nem lehet. Pár óra játékra futotta csupán első körben, és ezalatt mindössze annyi rendellenességet tapasztaltunk, hogy néhány percenként pár másodpercre lefagyott minden, függetlenül attól, hogy éppen játékban voltunk, átvezető képsorokat néztünk, vagy esetleg a fotómódot próbálgattuk. Ekkor jött a felismerés, hogy egész simán fut minden, szóval mehetünk grafikát berhelni. Nos, ez hibás döntésnek bizonyult, hiszen ennél a pontnál történt az, hogy a játék egy árva szó nélkül kitett az asztalra, vidáman közölve, hogy a RDR 2 bizony összeomlott, de ne legyünk restek üstöllést újraindítani, méghozzá Safe módban.
Habár egyik kedvenc mondatunk, hogy nekünk senki ne mondja meg, mit csináljunk, ezúttal engedelmeskedtünk, és már nem volt gond a beállításoknál, bátran lehetett mindent skálázgatni le és fel. Helyesebben csak annyira, amennyire a játék engedi, hiszen a settingsben egy számláló mutatja, hogy még mennyi grafikus memóriával gazdálkodhatunk. Sajnos ez egy ilyen világ, a forrásaink végesek, legyen szó ivóvízről, termőterületről, vagy éppen VRAM-ról. Egy szónak is száz a vége, lényeg, hogy a fentebb vázolt hardveres háttérrel a játék simán játszható, sőt, még élvezhető is, ellenben látványvilágban ne számítsunk többre, mint mondjuk egy Farming Simulator 2016 esetében.
Konzolvilág PC-s szemmel
Be kell valljuk, ha az ember megrögzött PC-s, mindig fél egy kicsit a portolásoktól, főleg azért, mert sokan még arra sem veszik a fáradságot, hogy ikszek, körök, vagy A és B betűk helyett azt a karaktert jelenítsék meg a felületeken, amik PC-n az adott funkciót vezérlik. Persze a Rockstar nem olyan cég, ahol visszaviszik az üres üvegeket, hogy használható fejlesztőik legyenek, úgyhogy itt most erről szó sincs. Ellenben az interakciók esetében cseppet zavaró, hogy egy rövid ideig nyomva kell tartani a billentyűt, ha ki szeretnénk nyitni egy ajtót, vagy kizsebelni egy békésen fekvő hullát.
Ami viszont biztos, hogy a billentyűzet+egér kombó lényegesen élvezetesebbé teszi a lövöldözéseket, és átlagosan tehetségtelen játékosként is ügyesebben tudjuk osztani a fejeseket, mint kontrollerrel. Illetve ami még szemet szúrt, hogy PC-s gondolkodással az inventory használata egyszerűen túlzottan nehézkes, amit a konzolosok bizonyára csak primadonnás rinyálásnak gondolnak, de nem, tényleg ez a helyzet. Mi, akik már a Skyrim esetében is azt mondtuk, hogy az abban alkalmazott megoldás egyértelműen visszafejlődés, most még inkább kiállhatunk eme véleményünk mellett. De nem sír a szánk, mert örülünk, hogy egyáltalán itt van a játék PC-re is, azt a néhány hónapot meg már röhögve kibírjuk, amíg végre olyan formába hegesztik, hogy tényleg mindenki számára játszható legyen. És tényleg: felejtsük el a fagyásokat, összeomlásokat, el sem indulásokat, hanem lássuk, mit is tartogat nekünk, olyan embereknek a játék, akiknek nem kontroller formájú a kézfejünk, és egyetlen hitünk a WASD-ben van. Az RDR 2 hardvertől és beállításoktól függetlenül bitangul jó játék, pillanatok alatt elragadja az embert a vadnyugat hangulata (még a hómező ellenére is), és amikor jön a tűzpárbaj, felsejlik előttünk (ha elég öregek vagyunk) Gojko Mitić mindenre elszánt arca, aki egyébként szerb színészként alakította Winnetou faarcú személyét a megboldogult NDK vadnyugati sikerfilmjeiben.
Habár tény, hogy jelenleg még sok a gond és még több a panasz, de bízunk benne, hogy a Rockstar gőzerővel dolgozik a megfelelő foltozásokon (még ezen a roskatag gépen is jelentősen javulni látszik a teljesítmény, és akadozást sem észleltem már), és mire elérkezik a steames megjelenés, addigra azok, akik most a földhöz csapkodják a billentyűzetet idegességükben, csak kacagnak majd azon, hogy milyen bohóak is voltak, mikor ököllel ütötték át a monitor képernyőjét a sokadik váratlan hibaüzenet láttán. Ha pedig már mindenki vett egy új monitort, akkor fedezzük fel a játék szépségeit függetlenül attól, hogy közepes gépen vagy atomerőművön esünk neki az élménynek. Lesz majd teszt is természetesen, kicsit komolyabb gépen is megfuttatva ezt a csodát, addig is törje a nyereg a nemesebbik felünket, itt volt az ideje már egy vadnyugati Rockstar kalandnak PC-re.
