A The Last of Us Part I fiaskó után aggódva vártuk, hogy megérkezzenek az első tesztek a Ratchet & Clank: Rift Apart PC-s portjáról, és folyamatosan frissítgettük az e-mail-fiókunkat a játék Steam kulcsa után áhítozva. Mindenki emlékszik, hogyan fulladt katasztrófába, amikor a PlayStation történetének legfontosabb játékát PC-re költöztették, így aztán úgy sem aludtunk nyugodtan, hogy ez a páros már bizonyított: az Insomniac által fejlesztett Marvel's Spider-Mant is a Nixxes hozta el asztali gépekre, ezért nem volt kétségünk afelől, hogy a srácok értik a dolgukat. Együttműködésük gyümölcse ezúttal nem lett makulátlan, de helyrehozhatatlan hibát sem követtek el.
Egyszer már lenyűgözte a világot
A Ratchet & Clank: Rift Apart egyáltalán nem volt rossz játék, sőt! A PlayStation 5 megjelenése után fél évvel érkezett címet büszkén rakhatta ki a Sony a kirakatba, de hát pontosan erre a célra született: azért volt nagy durranás, mert gyakorlatilag nyitócímként szinte mindent megvillantott, amire a PlayStation 5 képes volt.
A portálokon keresztüli ugrálás és a világok közti utazás nem lett volna megvalósítható a PlayStation 4 jóval gyengébb hardverével, főleg úgy, hogy az előző generációs konzolban még tradicionális HDD dolgozott a villámgyors SSD helyett, amiről a textúrákat egész egyszerűen nem lehetett volna elég gyorsan betölteni. Emellett fontos szerephez jutott a DualSense kontroller is, ami nemcsak nagyon precíz irányítást tett lehetővé, de az adaptív ravaszoknak és a haptikus visszajelzésnek köszönhetően intuitívvá, élvezetessé is tette a vezérlést.
De vajon ezek nélkül is olyan jó játék a Rift Apart?
Mivel ez a széria első darabja, ami ellátogat PC-re, ha nincs és nem is volt soha PlayStation konzolod, az előzményeket nem tudod bepótolni. Ez persze nem katasztrófa, mert a rengeteg kikacsintás, visszautalás és easter egg ellenére a Rift Apart sztorijának fonalát akkor is könnyű felgöngyölíteni, ha az ember most lát először lombaxot, ugyanakkor kétségtelen, hogy a kaland szórakoztatóbb az előzmények ismeretében.
Az a kaland, ami nem kifejezetten hosszú még akkor sem, ha tényleg mindent össze akarunk szedni: az utolsó gyűjthető tárgyat is le tudjuk vadászni legfeljebb 15 óra alatt, de ha csak a központi sztori érdekel, 10 óra után simán le lehet pörgetni a stáblistát. Ez idő alatt persze nem fogunk unatkozni: a világ továbbra is gyönyörű, a végtelenül színes helyszíneken az ember csak kapkodja a fejét, legyen szó élettel teli cyberpunk városokról, fura virtuális világokról vagy korábban sosem látott bolygókról. Ezek felfedezéséhez kapunk egy tucat mókás fegyvert, és hogy garantáltan ne unatkozzunk, a játék rendszeresen próbára teszi a képességeinket a különböző bossharcokkal. És mivel a PlayStation belsős címéről van szó, mindezt természetesen magyar felirattal élvezhetjük.
Mindent kifacsartak belőle
A Nixxes ezúttal is remek munkát végzett a grafikai beállításokat illetően. Egy nagyon részletes menüt kapunk, ahol élőben változó képeken követhetjük, hogy az egyes menüpontok pontosan milyen változást hoznak. Természetesen nem maradt ki a Ray Tracing támogatás, és a különböző felskálázó algoritmusokat is megtaláljuk a DLSS-től az FSR-on át egészen az Insomniac saját checkerboard algoritmusáig. Tényleg nem maradt ki szinte semmi, amit egy modern PC-s játéktól elvárhat az ember, ugyanakkor az AMD GPU-k tulajdonosai a sugárkövetésből kimaradnak.
A Rift Apart viszonylag magas gépigénnyel dolgozik, így ha mindent ki akarunk préselni belőle, egy középkategóriás vas nem lesz elég. Cserébe egy felsőpolcos PC-n valóban lenyűgöző látványt kínál majd, és a megfelelő beállításokkal egy gyengébb vason is működésre bírható. Olyannyira, hogy míg a konzolos megjelenéskor azzal házaltak a mérnökök, hogy a PS5 villámgyors SSD-je nélkül ez a játék sosem készülhetett volna el, PC-n akár HDD-ről is futtatható, köszönhetően a DirectStorage 1.2-nek. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy csak high-end gépeken élhető ez a megoldás, ahol a rengeteg RAM és a bivalyerős GPU képes valamelyest kompenzálni a textúrák betöltésének lassúságát, de minél gyengébb a konfigunk, annál nagyobb probléma lesz az SSD hiánya. Egy RTX 4000-es kártyával szerelt gépben meg amúgy sem reális, hogy nem SSD-re telepít valaki játékot, így ez inkább csak egy érdekes kísérlet, mintsem valódi probléma.
A Nixxes fejlesztői nem kevés energiát öltek abba, hogy ha már PC-re hozzák a játékot, akkor az megkapja a Steam Deck validációt is. A Valve kézikonzolján alacsony részletesség és komoly felskálázás mellett másodpercenként durván 45 képkockával számolhatunk, ami egyáltalán nem rossz teljesítmény egy ilyen játéktól, de azért érezhető, hogy komoly kompromisszumokat kell kötnünk a konzolos változathoz képest. Főleg úgy, hogy adaptív ravaszok híján azokról az alternatív tüzelési módokról is le kell mondanunk, amiket annyira imádtunk PS5-ön.
Lennél a GS közösség tagja? Gyere a GS Party/Chat Facebook csoportba, dobj fel témákat, dumálj régi és új GS írókkal, olvasókkal!
A megjelenés óta érkezett javítócsomagok sokat segítettek a stabilitáson, de még mindig előfordul, hogy a játék váratlanul összeomlik. Emellett az átvezetők közben a világok közti ugrálások során azért gyakran beesik a képkockaszám még az erősebb gépeken is. Ebből a szempontból a konzolos változat valamivel stabilabb volt. Tekintve, hogy már két év eltelt a konzolos megjelenés óta, teljesen felesleges volt siettetni a fejlesztőket, nyugodtan kaphattak volna még pár hetet vagy hónapot, hogy ezeket az apró hibákat is kiköszörüljék. Ugyanakkor az is érthető, hogy a PlayStation nem akarta, hogy a brutális őszi játékdömpingben elvesszen a port.
Megéri az árát?
Vannak olyan játékok, amiket gúzsba kötnek a hardveres limitációk, és PC-n tudnak igazán kiteljesedni. Jobb irányíthatóságot, lenyűgözőbb látványt, pazarabb teljesítményt, egy csomó csilivili extrát kapnak a Master Race tagjai, akik hajlandóak egy vagyont fizetni. Ezúttal azonban ez nem feltétlenül igaz. Igen, egy kétmilliós konfigon valóban lenyűgöző a játék, de nem annyival jobb, hogy megérje újrajátszani, főleg akkor, ha egy pazar tévé elől ülsz át a monitor elé. Az egér-billentyűzetes irányítás pedig nemhogy nem ad hozzá, de inkább elvesz az élményből.
Ebből adódóan a Ratchet & Clank: Rift Apartot PC-n csak azoknak érdemes behúzniuk, akiknek nincs PS5-jük, és nem is terveznek venni. Nekik viszont jó eséllyel kimaradt a sorozat előző 8 része. Mindezért ráadásul prémium árat fizetünk, miközben a játék rendszeresen le van akciózva a PlayStation Store-ban, sőt a PlayStation Plus Extrában is elérhető az előfizetők számára. Emiatt pedig bármilyen jó játék is, nehéz megindokolni az árát.
