Amikor 2015-ben, törölt és átdolgozott projektek után végre elrajtolt a Rainbow Six: Siege, nem sokan jósoltak neki szép jövőt. A bugos, nem túl sok tartalmat kínáló lövölde eléggé kriminális állapotban volt, a legtöbb kiadó valószínűleg kiizzadta volna a beígért első éves tartalmat, aztán szép lassan leállított volna minden fejlesztést.
A Ubisoftnál azonban hittek a projektben, az azóta eltelt több mint 6 év alatt pedig szinte tökéletesre csiszolták a játékot, beraktak végtelen mennyiségű extra tartalmat az operátoroktól kezdve az átdolgozott vagy új pályákon át rengeteg mechanikáig, a Siege pedig ennek köszönhetően a világ egyik legnépszerűbb lövöldéje lett, nemcsak casual, hanem e-sport szinten is. És most elsősorban ezt a hatalmas játékosbázist szeretnék átcsábítani egy kicsit a kooperatív Extractionbe, meg persze azokat, akik ráuntak a Back 4 Bloodra, vagy besokalltak a GTFO-tól.
Bár az Extraction alapvetően háromfős kooperatív játékmenetre épít, a tesztidőszak alatt még nyilván nem működött a matchmaking, és hát nem ért rá mindig a csapat, ezért viszonylag sokat játszottam egyedül. Szerencsére a pályák nehézsége játékosszámmal skálázódik, de a játék képe így is nagyon más, ha szólóban nyomulunk. Itt nem kerülünk a földre, ahonnan még felszedhetnek a csapattársak, nincs, aki védje a hátunkat. Bár kevesebb az ellenfél, nagyobb a rizikó, és a legapróbb hiba is végzetes lehet.
Ostrom alatt
A játék 4 régiója 3-3 zónát kínál, amelyek egymástól némelyest eltérnek ugyan, de hatalmas különbségek nincsenek. Igen, az új-mexikói városkában kicsit más a dekor, mint New Yorkban, de mivel a legtöbb helyszínt félhomályban látogatjuk meg, a REACT sárga színű cuccai elég dominánsak, és egyébként is mindent beborít a fekete takony, nem mondanám, hogy lett kifejezett kedvencem a pályák közt.
Bár néha nagyobb udvarokban is harcolhatunk, általában szűk folyosókon fogunk lövöldözni, és mivel a Siege-hez hasonlóan itt is rombolhatóak a falak (az idegenek pedig előszeretettel törik át őket, sőt, akár a megerősített részeket is képesek berobbantani), nem elég lefogni két ajtót, ha meg akarjuk vetni a lábunkat. Ugyanakkor sajnos közel sem kapunk akkora szabadságot, mint a Siege-ben. Ott a legtöbb padló és plafon rombolható, így alulról vagy fölülről is védhetünk egy területet, itt maximum a kirobbantható rejtekajtókat használhatjuk, ami sokat ront például Fuze hasznosságán, meg úgy általában az egész élményen.
Bár vannak egyértelműen erősebb csapatösszeállítások, nagyon sok függ a játékstílusunktól, a konkrét feladatoktól, és az esetleges mutációktól is. Ha egy vagy több zónát kell megvédeni néhány percig, akkor Tachanka például remek szolgálatot tesz, de az egész csapatnak extra életerőt adó Finka is nagyon hasznos tud lenni.
Ezzel szemben azoknál a küldetéseknél, ahol egy konkrét elit ellenfelet kell levadászni, vagy lopakodva kell feladatokat teljesíteni, Vigil és Ela tudnak kiteljesedni. Előbbi kvázi "láthatatlanná" válva képes összezavarni az ellenfeleket (10-es szinten már a csapattársait is eltűnteti, ezzel életeket menthet), utóbbi pedig a bénító bombáival könnyű célponttá teheti a nagyobb eliteket is, akiket egy jól irányzott késszúrással ilyenkor kivégezhetünk. Ők egyébként ugyanezen okok miatt a szóló játéknál is kifejezetten hasznosak: jól lehet velük menekülni egy-egy szorult szituációból, a keményebb idegeneket pedig könnyűszerrel elintézik.
Segítség, bántanak!
Az Extraction 4 nehézségi fokozatot tartogat, de egy nem tökéletesen harmonizáló csapatot már a másodikon is simán összecsomagolnak az idegenek. A legbutább grunt egyetlen pofonja könnyen leviszi az életerőnk 80-90%-át, ha pedig egy közénk ugró breacher robbanó hátába durrant bele valaki ijedtében, az garantáltan földre viszi az egész csapatot. Magasabb szinteken nemcsak sokkal több az ellenfél, de az erősebb fajtából is kerülnek ki, valamint exponenciálisan nő a fészkek száma, ami egyben azt is jelenti, hogy ha valamelyik Archæan riadóztatja a környéket, akkor egy pillanat alatt ellepik az egész pályát az alienek. A durvábbakat csak a gyengepontjukon keresztül lehet elintézni, mindenhol máshol gyakorlatilag sebezhetetlenek, azt viszont remekül rejtegetik harc közben is.
A tesztidőszak alatt egyszer találkoztam egy úgynevezett Proteannal, mely egy fejlett idegen létforma, ami képes felvenni valamelyik operátor alakját. Ez gyakorlatilag egy boss, egy teljesen külön helyszínen küzdünk meg vele, és bár érthető, hogy akartak a viszonylag egyszerű küldetések mellé egy komolyabbat is, nem biztos, hogy ez volt az ideális megoldás. Míg az Extraction nagyrészt a taktikázásról, lopakodásról, az életerőnk és a muníció megfelelő beosztásáról szól, addig itt van egy golyónyelő boss, amit 5 percen keresztül kell lőni, és közben néha felvenni egy medkitet vagy egy doboz lőszert. Teljesen kizökkent az alapjáték hangulatából, és nem a jó értelemben.
Senkit nem hagyunk hátra
Az Extraction legerősebb pillanatai egyértelműen azok a küldetések, amikor egy korábban elvesztett operátorunkat próbáljuk kimenekíteni, és benne van a pakliban, hogy a mentőcsapat is odaveszik. Vagy amikor egy, esetleg mindkét társunk a földre kerül, és megpróbáljuk őket egyedül elvonszolni a helikopterig, miközben lélegzetvisszafojtva nézik, vajon véghez tudjuk-e vinni a hőstettet. A legtöbb feladat azonban magától értetődő, és akadnak olyanok, amiket szó szerint fél perc alatt meg lehet csinálni.
A végső, legkeményebb kihívás a Maelstrom Protocol, ami sok szempontból megintcsak szembemegy a játék legtöbb alapvetésével, de itt legalább van értelme. Itt egy helyszínen nem 3, hanem 9, folyamatosan nehezedő kihívást kell teljesítenünk. Minden zóna egyedi mutációval vár minket, a rendelkezésre álló idő pedig folyamatosan egyre kevesebb lesz, ráadásul minden héten csak hat előre meghatározott operátor közül választhatunk. Ez egy hetente változó kihívás, azonban a paraméterek fixek, vagyis míg az alapjátékban mindig a legváratlanabb dolgokra kell készülni, itt az első kör után pontosan tudjuk, mit merre találunk, csak tökéletesítenünk kell a stratégiát.
Minél magasabb rangot érünk el, annál menőbb kozmetikai cuccokat kapunk, ezeket viszont csak meghatározott ideig hordhatjuk, szóval ha meg akarjuk őket tartani, kénytelenek leszünk hetente újra és újra teljesíteni a kihívást. Emellett a legjobbakat valódi pénzért megvehető prémium kreditekkel is jutalmazza a játék, amiből egyedi skineket vehetünk az in-game boltban.
Nem váltja meg a világot
A játékban eltöltött 25 óra után úgy érzem, hogy bár az Extractionnek vannak erős pontjai, összességében alulmúlta a várakozásaimat. Bár nagyon látványos átvezetőkkel indul, ahol a Siege operátorait egészen új oldalukról ismerhetnénk meg, ebből végül nem lesz semmi. Nincs igazán sztori, csak egymásra nagyon emlékeztető helyszíneken ismételgetjük ugyanazokat a feladatokat. Minden pályán van egy-két nyom, amihez odasétálva hallhatunk egy maximum két mondatos érdekességet, de összességében semmivel nem kerültem közelebb az Archæan fajhoz, vagy úgy egyáltalán bármihez. Pedig a lehetőség adott lett volna.
Technikailag a játék rendben van, de ezt nyilván a Siege-nek köszönheti. A stabil alapokra viszont nem sikerült egy olyan játékot felépíteni, ami hosszútávon élvezetes tudna maradni. A Maelstrom Protocol még ha kihívást is jelent, ha ugyanazokat a feladatokat kell teljesítenünk csak kicsit más feltételekkel, és cserébe néhány kreditet kapunk csak, akkor aligha fog köré közösség épülni. Félek tőle, hogy a rajongótábor magja viszonylag hamar ráun a játékra, és akkor annyi a matchmakingnek. Ha pedig nincsenek barátaink, akikkel együtt játsszunk, egyedül nem sokáig fogjuk élvezni a dolgot.
A Ubisoft persze mindent megtesz annak érdekében, hogy a lehető legtöbb embert vonzza be: az egyébként is nyomott áron érkező játék mellé buddy pass jár, amivel beránthatjuk két barátunkat, de a Ubisoft előfizetős szolgáltatásába, valamint a PC-s és Xbox Game Pass-ba is bekerült az Extraction. Ha valaki vevő a kooperatív játékokra, és vannak is hozzá pajtások, akkor mindenképp érdemes tenni vele egy próbát, mert vannak jó pillanatai, de összességében nem ér fel azzal az élménnyel, amit maga a Siege nyújt.
