Játsszunk nyílt lapokkal: egy olyan játékról, amelyről két hónapja írtunk kétoldalas előzetest, és már akkor is szinte készen volt, nem sok újdonságot lehet összelapátolni. Annyit, hogy kicsit stabilabb lett a működés. Tehát aki akkor figyelmesen elolvasta a bemutatót, az túl sok újdonságot most nem fog találni, ellenben, ha valakinek kimaradt a decemberi GameStar, most gyorsan összefoglaljuk egy oldalban. Kezdjük talán ott, hogy aki szerette a Railroad Tycoont, az vélhetően tesztalanyunknak is örülni fog, hiszen nagyjából ugyanazt kell végrehajtanunk, mint a nagy klasszikusban, magyarul vonatokat juttatni egyik városból a másikba úgy, hogy azok a lehető legtöbb hasznot hozzák.
Ne mondd, hogy klón!
A legegyszerűbb lenne azt mondani, hogy a fejlesztők csupán mai köntösbe öltöztettek egy sokak által kedvelt nagy címet, és ezt a hullámot próbálják meglovagolni, de az a helyzet, hogy ez így nem lenne igaz, hiszen a Railway Empire sokkal több egyszerű klónnál. Egyrészt míg például a Sid Meier's Railroadsban nekünk kell megadnunk, hogy egyes szerelvények milyen vagonokkal közlekedjenek a települések között, itt pusztán annyiról van szó, hogy létesítünk egy vonalat, és a városkákban a mozdonyunk mögé automatikusan olyan vagonok kerülnek, amelyek az adott helyszínről képesek elszállítani a terményt, terméket, miegymást. Mindez tehát azt jelenti a gyakorlatban, hogy ha valahol sok sör van, majd pedig a következő útra inkább emberek jönnek össze a peronon, akkor a játék ennek megfelelően variálja majd a rakományt. Szintén hatalmas különbség az elődökhöz képest a vonalak építése, mert végre sikerült egy olyan metódust alkalmazni, amivel nem olyan, mintha vakemberek módjára tapogatóznánk a pusztában, hanem ügyesen megtervezhetjük a nyomvonalat, és majd csak akkor kell véglegesítenünk, ha már elégedettek vagyunk az eredménnyel. Nincs építés-visszabontás, újabb építés, mentett állás betöltése, hanem tényleges tervezés és optimalizálás eredményeként fektetjük le a síneket.
Szembeötlő jóságok és észrevétlen apróságok
Habár a játékban akad fejlesztési fa is, túl nagy hatással nincs az előmenetelünkre, mivel az egyes találmányok annyira csekély bónuszt adnak, hogy nem sok értelme van beléjük időt és energiát fektetni. Ugyanez igaz az olyan nyalánkságokra is, mint például a kém vagy a kalauz, mert bár nem rossz, hogy vannak, de érdemben nem igazán befolyásolnak semmit. Ettől függetlenül, ha valakinek az a fétise, hogy ezekbe ölje az anyagi és emberi erőforrásokat, akkor nincs akadálya, de az egyébként egészen jól működő mesterséges intelligencia akkor is simán verhető, ha nem akarjuk a titkait illegálisan kifürkészni.
És ha már fürkészésnél tartunk, térjünk rá a grafikára, ami lehet, hogy fikarcnyit sem változott az előzetes óta, most valahogy mégis szebbnek tűnik. Eddig sem volt csúnya, de most még egységesebb, hitelesebb környezetbe helyezi az egész térképet, és tényleg élmény sínpárokkal összekötni a településeket, már amíg van mit mivel. Merthogy a területek elég kicsik, és viszonylag hamar be lehet lakni őket, onnantól meg már nem sok kihívás marad az egészben, ráadásul zsúfoltnak is érezhetjük a játékteret. De összességében sikerült a fejlesztőknek egy szórakoztató, élvezetes címet a piacra dobniuk, ami ha nem is válik klasszikussá, mint nagy elődei, azért a hiánytünetek enyhítésére bőven megfelelő.
