Egyik kedvenc játékkategóriám a roguelike, mert az ebbe tartozó alkotásokban számtalan óra után is lehet újdonságokat felfedezni. Rengeteget játszottam a The Binding of Isaackel és folytatásával, a Rebirthtel, de rajtuk kívül is számos hasonló címet kipróbáltam, viszont a Rad játékmenetét leginkább az Isaac alapötletéhez tudom hasonlítani. A Double Fine Productions legújabb alkotása egy olyan különleges világban játszódik, amely nem egy, hanem már két apokalipszist is átvészelt, a technológia pedig a furcsa varázslatok és kütyük mellett nem fejlődött tovább, hanem megrekedt a '80-as években. A planéta tele van veszélyes szörnyetegekkel, radioaktív hulladékkal és furcsa helyszínekkel, nekünk pedig ebben a környezetben kell helytállnunk főhősünkkel, egy, gyakorlatilag önfeláldozó küldetésre vállalkozó tinédzserrel, hogy jobbá tegyük a világot.
A mutáció jó, értem?
A sztori szerint a világ első apokalipszisét az akkori civilizáció vezetői, az ősi (ancient) vezérek okozták, majd a gyógyító (mender) vezetők próbálták helyrehozni a dolgokat, de ők csak egy második világégést idéztek elő, miután alig maradt valami a bolygóból. Egy bátor tinin múlik a világ sorsa, aki mindössze egy különleges baseballütővel lép ki a radioaktív sugárzástól és félelmetes ellenségektől hemzsegő Fallow világába. Előtte alkalmassá teszik a testét arra, hogy el tudja viselni a sugárzást, és mutációk segítségével haladjon előre egy szebb és jobb jövőért. Ezek a mutációk teszik igazán egyedivé a Rad játékmenetét, hiszen nagyon sok múlik azon, hogy milyen képességekre teszünk szert egy végigjátszás során. Adott mennyiségű ellenség legyűrése után mutálódik főhősünk, és az ilyen Exo mutációból egyszerre három aktiválható. A karakter kinézete ezeknek megfelelően változik, de sokkal fontosabb, hogy új képességek birtokában még hatékonyabban harcolhatunk. Kinőhet például a szárnyunk, amivel nagyobbat lehet ugrani, eldobható bumeránggá alakulhat a karunk, vagy éppen mérget köpő kobrafejünk is lehet.
Az Exo képességeken módosítanak az ún. Endo mutációk, amelyekkel például gyorsabban szaladhatunk, vagy messzebbre dobhatjuk a már említett bumeráng-karunkat. Néhány mutáció viszont nem túl hasznos, még a többivel kombinálva sem, így könnyen lehet, hogy emiatt az adott nekifutás kudarcba fullad. Viszont végtelen alkalommal lehet újra belevágni Fallow felfedezésébe, a procedurálisan generált pályák ugyanis gyakorlatilag sohasem lesznek ugyanolyanok, mint amit korábban láttunk. Sokkal szórakoztatóbb a játék úgy, ha szerencsénk van a mutációkkal, és az adott pályák kiosztása sem túl bonyolult, mint ha egymásnak ellentmondó vagy haszontalan képességekkel próbálnánk boldogulni a labirintusszerű szinteken.
Végtelen történet
A Rad alaptörténete egyáltalán nem komplikált, és a játék sem tolja az arcunkba a sztorit minden pálya elején. Ugyanakkor, ha sikeresen megbirkózunk a kellő mennyiségű pályával, akkor akár nyolc különböző befejezést is láthatunk. Emellett számtalan mutáció, tárgy, ellenség és a történethez kapcsolódó titok is felbukkan a végigjátszások során, így a maximalista játékosoknak jó néhányszor végig kell püfölniük magukat Fallow világán. A játék ábrázolásmódja 3D-s, de mindvégig felülnézetből irányítjuk főhősünket, és a mozgásrendszer sem túl összetett. A szaladgálás mellett ugrással és bukfencezéssel térhetünk ki a támadások elől, fő fegyverünk, a baseballütő mellett pedig a mutációkra fogunk hagyatkozni a küzdelmek során. Egy pályaszakaszt akkor tekinthetünk teljesítettnek, ha aktiváltuk a szint összes templomát, majd legyőztük az aktuális bosst.
Kalandjaink során fizetőeszközöket és kulcsként használt floppykat is gyűjtünk, ezekkel a pályákon elhelyezett boltokban hasznos tárgyakat vehetünk, illetve a következő végigjátszásokra is tartalékolhatunk, hogy a halálunk alkalmával ne vesszen el minden. Márpedig rengetegszer fűbe harapunk, mert mindössze három életponttal kezdünk. Ha nem figyelünk oda, már a legelső pályán beletörik a bicskánk a játékba, viszont kellő gyakorlással és az irányítás kitapasztalásával sikerre vihetjük főhősünket. Annak, aki kedveli a roguelike címeket, mindenképp érdemes kipróbálnia a Radet, mert sok újdonságot ugyan nem mutat fel, de rengeteg szórakoztató játékórát eltölthetünk a '80-as években ragadt, lepusztult bolygón.
