Oka van annak, hogy a játékcímeket nem fordítják le, de a Pokoli szomszédok hazai sikerében egész biztosan nagy szerepet játszott, hogy nemcsak a szövegeket, hanem még a logót is magyarították. Emiatt különösen nagy közönséget tudott elérni a meglehetősen szűk hazai piacon, de népszerűségéhez hozzájárult egyszerűsége és bárgyú humora is.
Az első részt 2003-ban, a másodikat 2004-ben adta ki a JoWooD Entertainment (volt pár orosz gyártmányú ótvar koppintás, de azoknak semmi közük az eredeti szériához), majd a jogokat megszerezte a játékipar mindent magába szippantó kis gömböce (Kirbyje?), a THQ Nordic, ami 2017-ben mobilon is elérhetővé tette mindkét játékot. Nem tudjuk, mennyire érte meg elkészíteni a portokat, de mivel most egy komplett remaster-csomag érkezett, valószínűleg nem bizonyult rossz ötletnek.
Én mindenesetre újra tízéves lettem, és lelkesen bújtam Woody szerepébe, hogy sokadjára tegyem undorító féregként még rosszabbá az élet által egyébként is jelentősen megtépázott szomszéd, Mr. Rottweiler napjait - csak azt sajnáltam, hogy már reflexből tudok minden trükköt.
Tojást a mikróba, szappant a padlóra
Eleve nem szükséges bonyolult folyamatábrákat felrajzolni és elemezni ahhoz, hogy rájöjjünk, mivel mit kell csinálni, elegendő segítséget kapunk ehhez felugró szövegbuborékok formájában. Aki nem ismeri az egész Pokoli szomszédokat, annak elég annyit tudnia, hogy lényegében egy tévéműsor epizódjainak főszereplőjét alakítjuk, aki a szomszédja házában (a második részben távoli nyaralóhelyeken) található tárgyakat, olykor állatokat összegyűjtve szívatja a mogorva öreget.
Eltömíthetjük a vécét, tojást rakhatunk a mikróba, vagy konkrétan életveszélyes szituációkba kényszeríthetjük szerencsétlen áldozatunkat, pusztán a nézők szórakoztatása érdekében. Persze az egész kapott egy rajzfilmes körítést, úgyhogy Mr. Rottweiler nem a kórházban köt ki, miután áramütés éri, kizuhan az ablakon, vagy nemes egyszerűséggel arcába robban egy szivar.
A remasterből sajnos kimaradtak a tutorial pályák, valamint három teljes epizód: az egyik a malacos, a másik a vadászos, a harmadik pedig a takarítós. Hogy ennek mégis mi az oka? Arra egyszerűen nem találunk szavakat.
A fejlesztők elmondása szerint ezeket egyszerűen azért hagyták ki, mert anno a konzolos változatokban nem voltak benne, és a felújított kiadás ezt veszi alapul. Érvelésük minden szempontból könnyen támadható, még annál is rosszabb, mintha azt mondanák, 2020-ban már nem elfogadható a disznószar virtuális megjelenítése.
Minden más megvan, még pusztán végigjátszással teljesíthető achievementek is bekerültek, de semmilyen extra feladatot, online ranglistát vagy hasonló, a játékidő megnyújtását szolgáló újdonságot nem építettek be, ami persze nem is elvárható, de biztos, hogy nem ártott volna. Annyit önszorgalomból esetleg megtehetünk, hogy bár három élet jutott nekünk (ennyiszer kaphat el a szomszéd vagy az anyja, ha egy szobában tartózkodunk velük véletlenül), az első elvesztése után újra nekifutunk a feladatnak.
Bevezettek ugyanakkor egy némileg érthetetlen játékmechanikát: egyes tárgyakat csak úgy tudunk megszerezni (kiszedni a kukából, ládából, táskából stb.), ha egy félkarú rablón kiforgatjuk az ezeket ábrázoló három szimbólumot (csak abból van három, ami nekünk kell). Aki tudja, mit kell keresnie, azt nem fogja ez megakasztani, a többiek viszont felesleges időhúzásnak élhetik meg.
A szomszéd háza mindig részletgazdagabb
Bár a régi változatok sem voltak különösen csúnyák (úgy a maguk módján), a 16:9-es képarány támogatása, a feljavított, Full HD textúrák, a gyorsabb képfrissítési sebesség modernizálják az játékot, nagy kijelzőn is jó játszani. Az animációk megmosolyogtatóak már mai szemmel, de azért nem annyira zavaróak, hogy megöljék az élményt. Konzolon némi nehézséget okozhat, hogy nincs kurzor, viszont még mielőtt agyvérzést kaptam volna, sikerült rájönnöm, hogy ha két olyan objektum található egymás alatt, amivel kapcsolatba lehet lépni, úgy lehet elérni az alsót, hogy távolabb állok. Szintén öröm, hogy a magyar nyelv minden változatban megtalálható.
A hiányzó pályákért nagy kár, és aki PC-n akar nosztalgiázni, az jobban jár, ha az eredeti játékokat veszi elő. Ugyanakkor a 15 eurós vagy 5200 forintos ár elfogadható érte (az eredeti játékok tulajdonosainak a Steamen és a GOG-on ingyen jár), amennyiben meg tudtok békélni a szegényesebb tartalommal, és elcserélnétek ezt a jobb látványra.
