Immár a zsebszörnyek népének nyolcadik generációja kopogtat az ablakon, több mint húsz éve vannak már velünk a pokémonok. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy azok a rajongók, akik kölyökként még a Pokémon Reddel és Greennel kezdték, ma már simán saját gyerekeikkel együtt ülnek le a Pokémon Sword és Shield elé. Igen, a recept mit sem változott 1996 óta, most is egyszerre két videojátékot kapunk, amelyek mindössze abban különböznek, hogy bizonyos pokémonok csak egyik vagy másik verzióban szerezhetőek be - persze a cserélgetés ezúttal is adott, szóval a Swordot birtokló pokémesterek simán megszerezhetik pajtásaik által a Shield exkluzív lényeit is.
A célom az, hogy jó legyek
Új játszóterünk, a Galar régió le sem tagadhatná, hogy Nagy Britanniáról mintázták az alkotók. A lovagi körítés (értitek, kard és pajzs), a várkastélyok és a gyárvárosok mellett még az új lények külleme is erre utal. A játékban összesen 400 pokémon található, ezek közül 81 lesz teljesen új, 13 pedig korábban is látott lények új variációja. A pöfékelő cilindert viselő új Weezing vagy a tündéri kis új Ponyta mind-mind kiváló dizájneri döntések eredménye, csak imádni lehet az új és megújult szörnyecskéket. A 400-as limit viszont természetesen azzal jár, hogy egy halom régi kedvenc kimaradt, ezt pedig jó pár keményvonalas rajongó nem tudta megbocsájtani, sőt egyesek odáig is elmerészkedtek, hogy bojkottra szólítottak fel. Nos, remélem ti nem hallgattok majd rájuk, mert a Pokémon Sword és Shield a széria egyik legjobb, sőt mondjuk ki: eddigi legjobb epizódpárja lett.
A kellemes játékélményt nagyban feljavító megoldások már az első órákban előbukkannak. Apróságok ezek, de mindegyikükre égető szükségünk volt már hosszú ideje. Nem néz például kötelezően kezdőnek bennünket a játék, ha ismerjük az alapvető mechanikákat, akkor nem fogja mindenképpen a szánkba rágni, simán válaszolhatjuk azt az NPC-knek, hogy mi bizony a pokémonfogás alaptételeivel kelünk és fekszünk, nem szorulunk okításra. Így fordulhatott elő mondjuk az is, hogy már azelőtt simán elkaptunk pár zsebszörnyet, hogy egyáltalán megtanulhattuk volna a játékon belül ennek módját. De ez így van rendjén, ennyi idő után felesleges mindenkinek magyarázni az alapokat. Ugyancsak remek ötlet volt, hogy végre nem csak véletlenszerűen futhatunk össze a pokémonokkal, miközben magas fűben császkálunk. A legtöbb esetében pontosan látjuk, hol milyen lény kóricál éppen (így persze ha akarjuk, el is kerülhetjük őt), ha pedig valami titokzatos teremtmény lapul a fűben, akkor ezt egy felkiáltójellel adják a tudtunkra, viszont ekkor is a közvetlen közelébe kell merészkednünk ahhoz, hogy elinduljon a csata. Hosszan lehetne sorolni a különféle apró kedvességeket, érdemes alaposan átbújni már csak miattuk is a beállításokat - például nem rossz ötlet bekapcsolni azt a lehetőséget, hogy lényeink egy edzőtermi harc után automatikusan felgyógyuljanak. A villámgyors közlekedést elősegítő Rotom Bike és a gyorsutazásra való Corviknight Taxi úgyszintén azért jöttek létre, hogy nekünk boldogabb, kiegyensúlyozottabb, stresszmentesebb életünk lehessen. Majdnem elfelejtettem: eltárolt pokémonjainkat és aktuális csapatunk tagjait is bárhol, bármikor cserélgethetjük, amiért ugyancsak hatalmas pacsi jár.
Hű társam oldalán
Személy szerint azért szerettem bele rögtön a Galar régióba és annak pokémonjaiba, mert a fejlesztők végre ügyesen osztották el a tájon a lényeket. Már a játék legelején elkezdhetünk rohangálni a vadvidéken, ahol egymást érik a füves pázsitok és persze bennük a pokémonok. Arra viszont gondosan ügyeltek az alkotók, hogy nagyjából lehessen tudni, mely lények mely területeken szeretnek felbukkanni, nem lesz olyan gondunk, hogy valamelyik túlzottan ragaszkodó kis cukiság lépten-nyomon elénk mászik, és csak őt találjuk meg, miközben új lények után kajtatunk. Ez a probléma eddig borzasztó frusztráló tudott lenni, de végre emiatt sem fő a fejünk. A sztori szerint egyébként legjobb barátunkkal az oldalunkon indulunk el a bajnokká válás rögös útján, kalandunk pedig természetesen most is edzőtermek során vezet át (mindhez tartozik egy-egy ötletes próbatétel is), hogy a végén megmérkőzhessünk az aktuális legjobb pokémesterrel - aki történetesen pajtásunk bátyja. Van persze pár kisebb-nagyobb csavar a történetben, de egy Pokémon játéktól azért nem a narratíva csúcsát várja el az ember. Ellenben azért valós, értsd szinkronizált párbeszédek azért már nem ártanának. A grafikai ugrás hatalmas a Nintendo 3DS után, ehhez a látványhoz viszont már passzolnának a rendes átvezetők és a tényleg megszólaló szereplők is.
Oly sok a harc, a küzdelem
A Pokémon Sword és Shield jó előre beharangozott nagy durranásai, vagyis a Dynamax és Gigantamax formák megjelenése is jól sült el szerencsére, sokkal könnyebben értelmezhető és egyszerűbb mechanikák ezek, mint a Mega Evolutionök vagy a Z-Move-ok voltak korábban. Gyakorlatilag arról van szó, hogy bizonyos helyeken, edzőtermi harcoknál vagy raidek során (róluk mindjárt bővebben is esik szó) pokémonjaink toronyház méretűre nőhetnek. Ekkor attribútumaik megnövekednek, skilljeik pedig átalakulnak elemi hatásuk függvényeben szuperképességekké. Ez a Dynamax forma, a Gigantamax pedig annyiban különbözik tőle, hogy csak bizonyos pokémonok képesek rá, nekik viszont küllemük is megváltozik az átalakulást követően. A vadont járva utunkba akadnak majd raidek is. Ezeken három másik játékossal vagy ugyancsak három random NPC-vel az oldalunkon vehetünk részt. Itt mindig egy Dynamax (vagy Gigantamax) pokémon lesz az ellenfelünk, leverését követően pedig természetesen meg is próbálhatjuk elkapni őkelmét. Akkor sem kell búsulni, ha esetleg kiugrana a pokélasztinkból, mivel győzelmünket mindenképp bőséges jutalom kíséri: kapunk például egy csomó olyan cukorkát, amelyek extra XP-vel látják el szörnyecskéinket. A 100-as szintig tartó út pedig egyetlen pokémon számára sem rövid sétagalopp, szóval szükségünk is lesz ezekre.
De győzelem vár ránk
Ha már a raidek kapcsán úgyis szóba kerültek a multiplayer lehetőségek, akkor beszéljünk az Y-Comm rendszerről. Az internetre csatlakozás után látni fogjuk a körülöttünk mászkáló többi játékost is, illetve pár gombnyomást követően lényegében bármiféle közös tevékenységbe belekezdhetünk: mehetnek a csaták, cserélgethetjük a pokémonokat és ligakártyáinkat (ezek valójában névjegyek), sőt arra is lehetőségünk van, hogy "meglepetés cserét" kezdeményezzünk. Ha épp valaki más is a jószerencsére és a többi játékos jóindulatára bízza magát, és egyszerre választjuk ezt a lehetőséget, akkor anélkül fogunk elcserélni egy pokémont, hogy látnánk, mit dobott be a másik az üzletbe. Meglepődnétek, milyen szuper lényeket lehet így bezsebelni, szerencsére nem fukarkodik a játékosközösség.
A Pokémon Sword és Shield még 40-50 óra után is tud újat mutatni, sőt igazából pont ekkor jönnek majd elő igazi mélységei. Nem véletlen, hogy már internetszerte töméntelen oktatóvideó és írott útmutató taglalja a különböző taktikákat vagy épp rejtett kis titkokat - legalább a pokémonok pároztatását illetően érdemes kicsit utánaolvasni a dolgoknak, ugyanis ennek kapcsán is egy elképesztően komplex rendszert raktak össze a fejlesztők. Karakterünket a lehető legapróbb részletekig testre tudjuk szabni, nem csak egy halom új ruhát vásárolhatunk a számára, de fodrászhoz is bármikor elküldhetjük.
Végre-valahára technikai parák sem árnyékolják be az összképet: a képfrissítés folyamatos, nincsenek olyan döccenők, mint amilyenekkel a 3DS-es részeknél meg kellett küzdenünk. Újoncoknak és veteránoknak is csak azt tudom javasolni, ne maradjanak ki az eddigi legjobb pokémon élményből, a Galar régió rátok vár!
