Pirates of the Caribbean: At World's End teszt

Johnny Depp, Keira Knightley, Orlando Bloom - három név azok közül, akik remek alakításukkal feledhetetlenné tették a Karib-tenger kalózai című filmet. A sajátos humorú, izgalmas, látványos jelenetekkel tarkított alkotás szövevényes sztorijával együtt vált a nézők kedvencévé, és immár két folytatást is megélt. Arról persze vitatkozhatnánk, hogy kinek melyik epizód jött be legjobban, én egyértelműen az elsőre szavazok. Az egyetlen tény, aminek itt most jelentősége van, hogy nemrég startolt a mozikban a Pirates of the Caribbean At World's End, és a Disney Interactive jóvoltából menetrendszerűen megérkezett a játékváltozat is. Be kell vallanom, a sok-sok kedvezőtlen tanulság miatt már eleve félve ültem le a gyakorlatilag a létező összes platformra készülő program elé, és lám, milyen igazam lett...

Dilemma
A bevezető sorok megírása után sokat gondolkoztam azon, hogy érdemesebb lenne az elkövetkezendő egy oldalon inkább a filmről beszélni, illetve megfordult a fejemben egy saját kalózos mese terve is. Kedves főnökeim és az olvasók várható reakcióitól félve végül mégis a mellett döntöttem, hogy a játék bemutatásánál maradok - a kockázatokról és mellékhatásokról mindenki kérdezze meg falábát vagy kampókezét. Szóval, akkor Pirates of the Caribbean At World's End. Ami először meglepetésként éri az embert, hogy a készítők ezúttal nem szorítkoztak csak és kizárólag a harmadik filmre, hanem a második történéseit is újra átélhetjük. Már persze ha átélésnek lehet nevezni azt, hogy néhány helyszínt kiollóztak, nyakon öntötték egy rakás ellenséggel, ám a megszokott humor és az akciójelenetek izgalma valahogy kimaradt a szórásból.

Nehéz a dolga a kalóznak
Feladatunk gyakorlatilag csak minimálisan kötődik a vásznon látott eseményekhez, a legtöbb pálya kimerül abban, hogy kutyagolunk előre és lekaszaboljuk az ellenségek végeláthatatlan áradatát. A harc során az egyszerű csapások mellett sokkal durvább kombók is rendelkezésünkre állnak, jelentőségük azonban gyakorlatilag nulla, mivel fél kézzel játszva is simán levágunk mindenkit. A lineáris pályatervezés ellenére elég sokszor fogunk elakadni, mivel valamilyen idióta okból kifolyólag a küldetések előtt nem magyarázzák el normálisan a célokat. A bajokat tetézi, hogy bizonyos helyeken, ahol interakcióra lenne lehetőség, csak a megfelelő szögben állva jelenik meg a figyelmeztető ikon. Ha erre azt mondom, baromi idegesítő, akkor még nagyon finoman fogalmaztam. Szenvedéseinkért egyedül a néhány aprócska minijáték kárpótol, időnként ugyanis, ha kedvünk tartja, benevezhetünk mondjuk, egy parti pókerre - a monoton kardozgatás mellett kellemes felüdülést nyújtanak ezek az apróságok, de az egész programot természetesen nem viszik el a hátukon.

Szép se volt, jó se volt
Sajnos a grafika mintha semmit sem változott volna a legutóbbi rész óta: környezetünk és a tereptárgyak kidolgozása meglehetősen szánalmas, és ellenségtípusokból is csak keveset sikerült alkotni. A főszereplő karakterek (merthogy Jack kapitány mellett mások is játszhatók) kidolgozása azért elég kellemes, és a támadások animálása is tetszetős. Sokkoló azonban, hogy az eredeti szinkronhangokról lemondhatunk, ami szerintem meglehetősen illúzióromboló lesz azoknak, akik angolul is látták a filmet. Jack Sparrow kapitány ezúttal tehát képtelen volt teljesíteni nemes küldetését, a Pirates of the Caribbean At World's End bizony csak a legeslegnagyobb Karib-tenger kalózai-fanatikusoknak tud néhány kellemes percet szerezni.

GameStar