Négy tehetséges svéd srác elhatározta, hogy megmutatja a csilliárd dollárból gazdálkodó, több száz embert foglalkoztató nagy fejlesztőcsapatoknak, hogy alacsony költségvetésből is lehet jó játékot készíteni. A Frictional Games nem is próbálkozott azzal, hogy saját számukban verje el a nagyokat. Tudomásul vették, hogy nincs esélyük külsőségekben, grafikában lealázni vetélytársaikat, ezért azzal foglalkoztak, amihez a legjobban értenek: egy igencsak félelmetes hangulatú, gondolkodtató részekkel tűzdelt akció-kalandjátékot hoztak össze.
Parázni jó!
A Penumbra: Overture felemás fogadtatása szerencsére nem szegte kedvét a srácoknak, a Black Plague így nagyjából ott folytatja a történetet, ahol az előző epizód végén abbamaradt. Hősünk, Philip egy cellában tér magához, s rettenetesen fáj a feje. Nagy gondot természetesen nem okoz neki a szökés, s hamar beindulnak az események. Jellemző módon egyébként a legritkább esetben veszünk csak részt konkrét akcióban, sokkal hangsúlyosabb szerepet kap a történeti szál felgöngyölítése, és a különféle logikai faladatok megoldása.
Ez a való világ?
Hogy igazán paráztató a Penumbra, azt egyértelműen a valós életről mintázott cselekvéseknek köszönheti. Itt nem elég, ha odaállunk egy ajtó elé, és megnyomjuk a megfelelő gombot. Nekünk kell az egér használatával lenyomni a kilincset és benyitni, hasonlóan a szekrényekhez és fiókokhoz. Ha utunkban áll egy szekrény vagy egy polc, megfoghatjuk és odébb húzhatjuk, ha puszta kézzel nem tudunk kinyitni egy kapcsolót védő burkot, akkor egy nagyobb betondarab segítségével kell bezúznunk. A környezetünkben található tárgyak többsége elmozdítható, a kezdő szobában például addig nem tudjuk kinyitni az alsó fiókot, amíg odébb nem húzzuk a meglehetősen koszos matracunkat. A fizika megvalósítása teljesen elsőrangú, gyakorlatilag minden úgy esik-pattan-törik, mint a valóságban, s ennek nagy szerepe lesz bizonyos logikai feladatok megoldásában is. Egy hűtőház szellőzőjében például utunkat állja a fagy, az egyetlen módja a továbbjutásnak, ha a termosztátot leöntjük az előző szobában egy üdítőautomatából zsákmányolt szódával, azonnali rövidzárlatot okozva.
Maga meg nehogy rámköhögjön!
A későbbiekben akadnak persze ennél jóval csavarosabb fejtörők is - a Penumbra ilyen szempontból sokkal inkább tekinthető kalandjátéknak, mint akciónak. A fertőzöttekkel csak a legritkább esetben kell megküzdenünk, s ilyenkor is általában a környezetünket használva győzzük le őket. A legfontosabb fegyverünk a rejtőzködés lesz: a sötétben guggolva megbújhatunk a figyelő szemek elől, ám ha tekintetünk huzamosabb ideig a mutánsokon tartjuk, emberünk bepánikol és elárulja magát. A környezet kidolgozása csak rásegít a paráztatásra: mindenütt sötétség kelt félelmet az emberben, a falakon vérfoltok bűzlenek, s a legváratlanabb pillanatban suhan el a távolban egy árnyalak a szívbajt hozva ránk. Apróbb hibáitól eltekintve a Black Plague egy kiváló, bár sajnos kissé rövid horror, a stílus kedvelőinek jó szívvel ajánljuk.
