Napjaink egyik legtöbbet dicsért játéktervezője és írója, Chris Avellone példátlanul tevékeny. Már akkor is szívesen besegített baráti cégek fejlesztéseibe (Wasteland 2, Torment: Tides of Numenera), amikor az Obsidian Entertainmenthez kötötte szerződése, ám azt követően, hogy 2015 nyarán szabadúszóvá vált, a legkülönfélébb projektek környékén bukkant fel jellemzően írói minőségben, de tervezőként, tanácsadóként és konzultánsként is szívesen foglalkoztatják. Kivette a részét a Divinity: Original Sin II, az Into the Breach és a Prey sikeréből, segít helyrepofozni a System Shock fókuszt tévesztett remake-jét, valamint ott sündörög az Alaloth: Champions of The Four Kingdoms és a második világháborús Burden of Command körül. Az idei E3 óta pedig azt is tudjuk, hogy őt is köszönet illeti majd azért, ha a Dying Light 2 túltesz elődjén. Végezetül, de nem utolsósorban kulcsszerepet játszik abban, hogy a hamarosan megjelenő Pathfinder: Kingmaker története ne fulladjon unalomba, küldetéseit változatosnak és szórakoztatónak találjuk, és nehezünkre essen eldönteni, hogy kit hagyjunk hátra a felfogadható társak közül a hatfős létszámlimit miatt.
Te vagy az, Pillars of Baldur's Gate?
Elég csak egy pillantást vetni a Kingmakerre ahhoz, hogy egyértelművé váljon, ugyanabba az ihletforrásba merítették ivókupáikat az Owlcat srácai, amelyikből előttük a BioWare, a Black Isle, a Troika, az Obsidian és mások is kortyoltak. Bízva az izometrikus nézetű, csapatalapú szerepjátékok iránt újabban tanúsított élénk érdeklődésben, és hogy a Pathfinder népszerűsége, valamint Avellone személyes varázsa sosem lankadó passzátszélként dagasztja vitorlájukat, megfuttatták Kickstarteren is a projektet. Félmilliót kértek, kicsivel több, mint kilencszázezer dollár jött össze, így aztán a Paizo és a My.com után egy tradicionális kiadó, a Deep Silver támogatását is megkapták, utóbbi miatt pedig dobozos változatra is számíthatunk. Jó hír ez annak, akinek kizárólag a kézzel fogható dolgok dobogtatják meg a szívét.
A közösségi kalapozás kedvező hozadékaként a tervezettnél hosszabb sztori, több társkarakter, valamint minden kaszton belül három-három választható archetípus is helyet kapott a játékban. Utóbbiak közül valamelyik mellett le kell tennünk a voksunkat már a karakteralkotás során, döntésünk pedig meghatározza a harcmezőn betöltött szerepünket is. Emiatt - bár ezzel nyilván nem mondok nagy újdonságot - érdemes minden választásunkat az általunk preferált játékstílushoz igazítanunk, és ezt az elvet követve csemegéznünk a fajok, kasztok és archetípusok között. Mindazonáltal, ha egy szőrmékbe öltözött, alig három láb magas gnóm barbár álmaitok netovábbja, ne hagyjátok magatokat befolyásolni. Már csak azért sem, mert nem mindennapi látványt nyújt egy ilyen pöttöm harcos, amikor elragadja a düh.
A küzdelmek valós időben zajlanak, de a Kingmakert inspiráló játékokhoz hasonlóan bármikor szüneteltethetők, hogy nyugodtan kielemezzük a helyzetet, számba vegyük lehetőségeinket, és kiadjuk utasításainkat.
A Unity motorral életre keltett karakterek a korlátozott zoom dacára is elég részletesen kidolgozottak, még olyan apróságokra is odafigyeltek a grafikusok, hogy amennyiben több előkészített fegyvert viselnek, azok láthatóak maradjanak akkor is, amikor épp valami mást forgatnak. Például az embermagas pallost suhogtató Amirit felszerelhetjük még íjjal (átveti a vállán), egykezes szekercével (övére akasztja) és tőrrel (csizmája szárába csúsztatja), valamint több rétegnyi öltözettel, amelyek függetlenül attól, hogy milyen sorrendben adjuk rá, az észszerűség diktálta módon jelennek meg rajta. Elvégre senki sem lehet olyan ostoba, hogy láncinget húzzon úti köpenyére.
Társainknak egyébként az ígéret szerint a párbeszédek során is hasznukat vesszük. Ha teszem azt valakit meg szeretnénk győzni az igazunkról, de mind a karizmánk, mind a karizmunk kevésnek bizonyul, megkérhetjük valamelyik segítőnket, hogy húzzon ki a bajból. Tehát kalandozópartink valódi csapatként működik, tagjainak képességei és adottságai kiegészítik egymást.
Éljen a király!
A Pathfinder: Kingmakert a hasonszőrű alkotásoktól leginkább megkülönböztető jellemvonása egyúttal a játék vezérmotívuma is: trónra kell ültetnünk avatárunkat. Természetesen nem mindegy, hogy milyen fából faragták az uralkodót, hiszen döntései nem csupán a saját és udvartartása életét változtathatják meg gyökeresen, hanem a birodalma legtávolabbi szegletében földet túró parasztét is. Stolen Landsben ugyanúgy telnek-múlnak a napok, mint másutt, és ha a földesurak elhanyagolják a kötelességüket, kincset, kalandot és élvezeteket hajszolva, akkor felbátorodnak a környék rablóbandái, fosztogatni kezdenek, karavánokat rabolnak ki, és a szörnyektől sem védi meg senki a lakosságot.
Amikor felüti fejét a baj, személyesen is beavatkozhatunk, de megbízhatunk valaki mást, aki felkutatja a mindenkori probléma gyökerét. Ha helyettesünk kapzsi természetű, számíthatunk rá, hogy az utolsó ellopott rézgarasnak is utánajár, de az összeg egy része a saját zsebében köt ki, mielőtt átadná a maradékot a kincstárnak. Ezzel szemben egy nagylelkűségéről ismert lovag csak a rablóvezért hívja ki párbajra, a többieket pedig futni hagyja ahelyett, hogy a teljes bandát felkoncolná. A hazaúton pedig valószínűleg megesik a szíve a nélkülöző parasztokon, ezért szétosztja közöttük a pénzt, természetesen a mi nevünkben. Ezáltal kétségtelenül javul megítélésünk a pórnép szemében, de egy elszegényedett hűbérúr nem maradhat sokáig népszerű.
Az uradalmunkat körülvevő területeket idővel rábírhatjuk a csatlakozásra, ám ehhez általában valamilyen kiemelkedő tettet kell végrehajtanunk, ezután pedig sokféleképpen fejleszthetjük őket. Feltéve, hogy nem üres a kassza. (Ugye-ugye?) Ha jól járható, őrök által rendszeresen szemmel tartott utakról gondoskodunk, mi is gyorsabban eljuthatunk A pontból B-be. Istállók, szentélyek, tavernák, helyőrségek, műhelyek és más kiszolgáló létesítmények felhúzásával átrajzolhatjuk a települések arculatát, és irányt szabhatunk a térség gazdasága számára. Később pedig mesteremberek is érkeznek hívásunkra, akik nálunk telepednek le, és ha nem sajnáljuk tőlük a pénzt, olyan kiváló fegyvereket, páncélokat és felszerelési tárgyakat készítenek nekünk, amelyekhez foghatót aligha vásárolhatnánk meg bármelyik útszéli kufártól. Mint látható, a csupán szőrmentén érintett lehetőségek sajátos ízt kölcsönöznek a Kingmakernek. Már emiatt is érdeklődve várjuk, hiszen ritka, hogy egy szerepjáték ekkora hangsúlyt fektessen a gazdasági szimulációra.
