Nem tudom, miért, de manapság egyre ritkábban találkozom olyan játékokkal, amelyek első látásra heves reakciót váltanak ki belőlem. Talán kissé cinikussá tett a sok folytatás, a magát túl komolyan vevő játékok és a be nem váltott ígéretek. A fentiek ellenére az Overcookedot abban a pillanatban meg akartam kaparintani, ahogy első trailerét megláttam. Talán pont azért, mert a Ghost Town Games nem arról akart meggyőzni, milyen menő játékot készítettek, hanem arról, hogy én milyen jól fogok vele szórakozni.
Végy egy csipet humort
Az őrült főzőjátéknak talán nem is feltétlenül kellett volna semmilyen történet, a brit csapat mégis kitalált egy kellemesen abszurd motívumot, hogy megindokolja, miért is kell megbirkóznunk az egyre nehezebb és nehezebb kihívásokkal. Az Overcooked apokaliptikus gyakorlóküldetésében egy folyton éhes monstrum - valójában egy spagettikezekkel bíró fasírtszörny - a Hagymakirályság vesztére tör.
Mivel a játék elején csak salátákat szolgálunk fel neki, nem kegyelmez nekünk, így a Hagymakirály visszavisz minket az időben, hogy kitanulhassuk a szakácsmesterség csínját-bínját, és elháríthassuk a fenyegetést. Ehhez a nem túl komoly hangulathoz egyébként tökéletesen illeszkedik a játék rajzfilmszerű látványvilága és a mókás feloldható karakterek is: néhány pálya teljesítése után akár szakácsruhába öltözött mosómedveként is szeletelhetjük a zöldséget.
Adj hozzá sok-sok kooperációt
A játék zsenialitása igazából a játékmenet egyszerűségében rejlik, illetve abban, hogy erre az egyszerű alapra milyen sokféle kihívást építettek a készítők. A célunk ugyanis minden pályán ugyanaz: a lehető legtöbbet kell leszállítanunk a beérkező rendelésekről, mielőtt lejárna az adott pályára kiszabott idő. Ehhez a mozgáson kívül összesen két gombot kell használnunk: az egyikkel felvehetünk és letehetünk dolgokat (a tányérra, a serpenyőre vagy akár a sütőbe is), a másikkal interakcióba léphetünk az éppen előttünk lévő tárggyal: a vágódeszkára helyezett kajákat feldolgozhatjuk, a mosogatóba dobott tányért elmosogathatjuk, vagy éppen elkergethetjük az alapanyagainkat elcsenni próbáló egeret.
Ezeket a folyamatokat persze nem elég ismételgetni, az adott pályán ugyanis meg kell tanulnunk optimálisan felosztani a feladatokat, hogy minél gyorsabban el tudjunk készíteni egy-egy fogást. A játék legszórakoztatóbb része egy látványos bukás (teszem azt a konyha felgyújtása) után megtanulni, hogyan játszhatjuk ki az adott szint buktatóit. A kihívásokat pedig nagyon kreatívan adagolták a készítők: a mozgó pályarészektől az új recepteken keresztül a lávatavakig és a jeges talajig mindenféle nehézséggel találkozhatunk. Ezek nemcsak az unalomtól mentik meg a játékot, hanem még fairnek is érezzük őket annak ellenére, hogy folyton kitolnak velünk.
Majd ízesítsd egy kis nehézséggel
Bár én megpróbáltam néhány, kifejezetten nem gamer rokont is belevonni az Overcookedba, ahhoz, hogy valóban hatékonyak legyünk, azért nem árt, ha a játékosok némileg jártasak egy kontroller kezelésében. Ha viszont egyedül játszunk, a pályák kialakítása miatt két szakács között kell folyamatosan váltogatnunk, ami annak ellenére jó móka, hogy a későbbi pályákat egyértelműen csapatok számára találták ki. A végén azok a társaságok, akik kivégezték a kampányt, egymás ellen is felvehetik a sütőkesztyűt, de online funkciók nélkül sajnos fennáll a lehetősége, hogy nehezen találunk majd állandó csapatot a játékhoz.
