Paca tesztjét olvasva vagy annak videós verzióját megnézve mindenki számára elég hamar világossá válhatott, hogy a Returnal egy mocsok nehéz játék. Elsősorban azért kellenek hozzá kemény idegek, mert egy-két kivételtől eltekintve minden felszerelésünket és fejlesztésünket elveszi a játék akkor, ha fűbe harap karakterünk. Nem lehet klasszikus értelemben fejlődni, szinteket lépni, skilleket feloldani, úgy lehetünk csak jobbak a játékban, ha tényleg kitanuljuk a mechanikákat, és egyre gyakorlottabbá válunk. A játékos fejlődik, nem pedig annak karaktere, ami semmi mással össze nem hasonlítható élményt okoz.
Nem árt viszont, ha közben nem kapunk agyvérzést, és a kontroller sem repül a tévé felé. Drága az a DualSense, valószínűleg a tévétek sem olcsó, kár lenne mindkettőért. Alább éppen ezért szedtünk össze öt olyan hasznos tippet, amelyek jótékony hatással lesznek a vérnyomásotokra, és könnyebben boldogultok majd segítségükkel a Returnalben.
A halál a felfedezés része
Furcsán hangozhat az első tanács, de azért fogadjátok meg: ne féljetek attól, hogy meghaltok a játékban. A narratíva is szervesen kapcsolódik a folyamatosan újrainduló ciklusokhoz, és bár megszerzett javaitok ilyenkor szinte kivétel nélkül kukázva lesznek, mégis jobb ötször meghalni, de kiismerni rendesen egy-egy pályarészt, mint kínkeservesen szenvedni centiről centire. Véletlenszerűen követik egymást a pályarészek, de az adott szekciók nem változnak, így hamar egyből felismerhetővé válnak. A négyféle ajtótípust mindenesetre véssétek az eszetekbe: a térképen világoskékkel jelzett szögletes kapu egy még fel nem fedezett új területre vezet, a kék pedig szürkére vált, ha már beléptünk ide. Ha ugyanezen ajtó fölött kör látható, akkor egy újabb biome-ba vezető átjáró található itt. Az aranyszínű, felül csillaggal díszített kapu mögött egy kemény challenge room lapul (itt hullámokban érkező ellenfeleket kell leverni), a vörös ajtó pedig a bossokat rejti.
Azon sem érdemes bosszankodni, ha túl gyorsan halnátok meg egy ciklusban. Nem állandó a nehézség, bármikor előfordulhat, hogy könnyebb, vagy ellenkezőleg, hogy sokkal nehezebb pályaszakaszokat pakol elétek a játék már a ciklus elején. Teljesen feleslegesen ezen felhúzni magatokat, mindig van egy újabb próbalehetőségetek.
Felesleges rohanni
Egy idő után megnyílnak különféle rövidítések, a harmadik biome-ba például pillanatok alatt el lehet majd jutni a második teljesítése után, és az egész terepen átszaladva gyorsan ott is állhattok a boss előtt. Ennek viszont a gyakorlatban nem sok értelme van, mert megfelelő fejlesztések és tisztességes tápolás nélkül nem lesz érdemi esélyetek a főellenfelekkel szemben. Bármennyire is csábítónak tűnik tehát a sietség, inkább menjetek szépen végig a korábbi biome-okon (ezek teljesítése sokadjára már nem is lesz olyan nehéz) és gondosan szedjetek fel minden létfontosságú holmit. Érdemes a bossokra tartogatni pár gyógyító consumable-t, illetve azonnali feltámadást biztosító artifactet - ilyen például az asztronautafigura. Még parazitából is létezik olyan típus, ami egyből feléleszt bennünket a halálunk után még a helyszínen.
Van, ami a fegyverszintnél is fontosabb
Logikus lenne, hogy az ember mindig a legnagyobb szintű flintát kapja fel, elvégre nem gyakran szór meg velük bennünket a játék. Mégis, a szintnél sokkal nagyobb jelentőséggel bír az, hogy milyen fegyvertípusról beszélünk, annak használta mennyire fekszik nekünk személy szerint, illetve milyen másodlagos tüzelési móddal és extra perkekkel rendelkezik az adott stukker. Semmire sem mentek egy magas szintű, de használhatatlan, vagy épp számotokra zavaró perkkel ellátott puskával.
A dash életet ment
Bár a játék is elmagyarázza, nem lehet elégszer hangsúlyozni: a dash a legfontosabb védelmi mechanizmus, ugyanis ezt használva nem sebződünk a kék lövedékektől még akkor sem, ha egyébként eltalálnának minket. A Returnal folyamatosan offenzív szemléletet vár a játékosoktól, így elsőre bármennyire is szokatlannak tűnhet, a dasht sem menekülésre, hanem épp támadásra érdemes használni, tehát az adott ellenfél felé, és nem tőle távolodva ajánlott suhanni. Már csak azért is jó döntés ezt a taktikát választani, mert ha közel kerülünk a rondaságokhoz, akkor a legtöbb dög egy-két közelharci támadással kifektethető.
Becsüld meg az ethert
Az ether az egyetlen olyan nyersanyag, ami halálunk után is a batyunkban marad, de ez nem jelenti azt, hogy ész nélkül elszórhatjuk bármire. Közvetlenül a lezuhant űrhajónk mellett egy idő után megjelenik például a Cthonos nevezetű szerkezet, ami egyre több etherért ad egy random, korábban még fel nem fedezett artifactet vagy consumable-t. Ez az átváltás egészen egyszerűen nem éri meg, érdemesebb inkább tartalékolni ezt a becses nyersanyagot (egyszerre maximum 30 darab lehet nálunk), hogy aztán egy Reconstructorban égessünk el belőle egyszerre hat darabot. Ez a gépezet ugyanis hat etherért cserébe egy egyszer használatos mentési ponttá válik. Ha nagyon jól haladunk az adott ciklusban, akkor ennek segítségével bebiztosíthatjuk magunkat - a korábban említett asztronautafigurával ellentétben ilyenkor halálunk után nem helyben, hanem magában a Reconstructorban éledünk fel, tehát ha épp a boss-szal harcoltunk, akkor vissza kell caplatnunk őkelméhez. Kár, hogy egy ciklus alatt egy biome-ban csak egyszer lehet használni ezt az okos kütyüt.
Ti mivel egészítenétek ki a fentieket? Bátran osszátok meg velünk és a többi olvasóval saját tippjeiteket is, a Returnal egy olyan játék, amelyben mindenkinek szüksége lehet egy kis segítségre.
