Hajlamosak vagyunk axiómaként kezelni azt a megállapítást, hogy az új konzolok next-gen színvonalat képviselnek. Egészen mostanáig mi is elfogadtuk látatlanban ezt, viszont az Oculus Rift kipróbálása után hazamentünk, és átgondoltuk az életünket. Figyelem, a nyugalom megzavarására alkalmas gondolatok következnek.
Sisak v2.0
Nem az Oculus Rift az első próbálkozás a virtuális valóság megzabolázására. Volt szerencsénk kipróbálni még a 90-es évek közepén a VFX-1-et, ami az árához képest nem igazán tudott semmit. Ezt a fejlesztők is belátták, ezért közel húsz évig nem is következett komolyabb próbálkozás arra, hogy felélesszék ezt a technológiát. Az áttörést az a sikeres Kickstarter program jelentette, ahol közel két és félmillió dollárt adtak össze közösségi finanszírozásban (pedig mindössze 250 ezer volt a kitűzött cél). A pénz mellé sikerült olyan játékipari legendákat is megnyerniük, mint John Carmack, akinek minden egyes szavára dollármilliárdokat mozgató nagyvállalatok ugrottak. John november végén igazolt át az Oculus Rift csapatához, ami azért jelent valamit.
A fejlesztői rendszert viszonylag olcsón, mindössze 300 dollárért be lehet szerezni az Oculus Rift weboldalán, de ezidáig senki sem jelentkezett a GameStar szerkesztőségében egy ilyen sisakkal. A SimHouse fejlesztőcsapata azonban megtörte a jeget, és meghívott minket irodájába, ahol kipróbálhattuk ezt a fura kinézetű berendezést. Kiss Attila, a cég fejlesztője volt a segítségünkre, ő magyarázta el azokat az apró trükköket, melyeket betartva még élvezetesebb élményt képes nyújtani az Oculus Rift.
Maga a sisak meglepően könnyű, és elképesztően kényelmes. Úgy kell elképzelni, mintha egy sötétített üvegű síszemüveget vennénk fel, melyben két lencsén keresztül nézzük a négycolos kijelzőket. Egyszerre kettőt, mégpedig 3D-ben. A fejlesztői kit felbontása nem igazán magas, mindössze 1280×800 (ráadásul ezt felezni kell, mivel ugye két szemünk van), de a fejlesztők fogadkoznak, hogy a bolti változat már full HD felbontást tud majd, sőt egyes látnokok már 4K változatokat is vizionáltak. Egy gumírozott fejpánt gondoskodott arról, hogy ne essen le a fejünkről a szerkezet, ezzel mondjuk egyszer sem volt gond a közel kétórás teszt alatt.
És hol a hányózacskó?
Eminens tanulókra jellemző alapossággal olvastam utána az Oculus Riftnek a tényleges teszt előtt, s mindenhol megemlítették a fejfájást, a hányingert és a szédülést mint mellékhatást. A SimHouse megnyugtatott, hogy embere válogatja, kinél milyen hatást vált ki a szerkezet. Volt olyan tesztelő, aki az első óra után olyan migrént kapott, hogy kénytelen volt lefeküdni aludni, de a második alkalom után szinte semmiféle negatív élményt nem tapasztalt. Mások egészen jól bírták a techdemókat, de abban a pillanatban, amikor ténylegesen megmozdultak egy FPS-ben, azonnal rosszul lettek. A taccsig szerencsére senki sem jutott el (vagy csak nekünk nem merték bevallani), így bátran felhúztuk a fejünkre a sisakot. Az ezt követő közel két órában semmiféle kellemetlen élményt nem tapasztaltunk, teljesen jól bírtuk még a háromkörös hullámvasutat is, ami általában megviseli a kezdőket. Legalábbis minket ezzel kábítottak.
Virtuális valóságban jártam…
A bemutató a szokásos csili-vili techdemókkal kezdődött: először a világűrben néztünk le a Földre és a Holdra, majd egy előre felvett videóban egy Forma 1-es Red Bull versenyautóban ülve száguldozhattunk egy versenypályán, aztán meg különféle repülőkkel hasítottuk az eget a hófödte hegycsúcsok között. Az élmény egészen egyedi volt, de még mindig úgy éreztem magam, mint aki egy 3D-s filmben ül, és csak néz ki a fejéből az Oculus Riften keresztül. Segítőim szenzorai egészen jól működtek, mivel megérezték, hogy ennyivel nem elégszem meg, így szép lassan bevezettek az igazi 3D-élménybe.
Először egy virtuális moziteremben sétálhattam a széksorok között, miközben egy 3D-s reklámfilm futott az óriási vásznon. Ez először roppant furcsa volt, hiszen a kezembe nyomott kontrollerrel csak mozogni tudtam, a megszokott „jobb stickkel körbenézek” funkció teljesen le volt tiltva, arra ott voltak a nyakizmaim.
A következő állomás egy csendes-óceáni repülőtér volt a War Thunderben, ahol egy japán Zero vadászgéppel repkedhettünk a szigetvilágban. Volt szerencsém igaziból is repülni kisgéppel, s tényleg hasonló érzést adott az Oculus Rift. A neten kering egy videó egy lelkes rajongó által készített Star Wars „trench run”-ról, még belegondolni is félelmetes, hogy mekkora élmény lesz majd beülni egy modern X-Wing pilótafülkéjébe, és szétlőni a birodalmi csillagrombolók pajzsgenerátorait.
A repülés után visszatértünk a földre, be egyenesen egy MMO autóverseny kellős közepébe, ahol nézőként becsatlakoztunk egy Nascar körverseny startjába. Maga a verseny nem volt nagyon izgalmas, de az a tény, hogy verseny közben tetszés szerint váltogathattunk az autók között teljesen 3D-ben, valami elképesztő volt. A sebességérzet is nagyon ott volt, olyan 80 és 100 fps között repesztettek a versenyautók, amit különösen akkor érzékeltünk félelmetesnek, amikor a kerékre szerelt kameranézetre váltottunk.
A felnőtt tartalom reneszánsza
Mint minden egészséges férfiembernek, nekünk is az elsők között jutott eszünkbe az Oculus Rift 18+-os felhasználása. Egyelőre még nincs XXX tartalom a Riftre, de van egy olyan érzésünk, hogy a fejlesztők hamar megtalálják a módját annak, hogy kihasználják az Oculus Riftben rejlő lehetőségeket a szexualitás terén is. Egyelőre meg kellett elégednünk egy nagyon részletesen kidolgozott csoportképpel, ahol félmeztelen nőket és férfiakat (gondoltak a női gamerekre is) járhatunk körbe a virtuális valóságban. A modellek egészen realisztikusan voltak kidolgozva, szinte minden szőrszál a helyén volt (most természetesen a tarkón lévő apró pihékre gondolok, mielőtt valaki félreértené), sőt a modellezők odáig merészkedtek, hogy néhány nőnek narancsbőrt is generáltak a fenekére. Ezen a ponton aztán mindenki nyugodtan elengedheti a fantáziáját, elképesztő változásoknak lehetünk majd szemtanúi az elkövetkezendő öt évben.
Összességében elmondható, hogy első hosszabb (mert volt rövidebb is) találkozásunk az Oculus Rifttel nagyon jól sikerült, óriási lehetőségek rejlenek ebben a technológiában, elképesztő dolgokat fogunk látni az elkövetkezendő öt évben. A jövő elkezdődött, ne maradjunk le róla.
