Két éve brutális lendülettel érkezett meg a Nintendo Switch, köszönhetően a nyaktörő tempóban érkező exkluzívoknak (ezen a téren persze sokat segítettek a Wii U-ról áthozott kiváló címek), ami után a 2018-as felhozatal sem jelentett komoly visszaesést. Ezt követően adta magát a kérdés, hogy vajon idén is tudja-e tartani a színvonalat a Nintendo, erre hivatott részben választ adni a kiadó utó-E3-as turnéja, aminek frankfurti állomásán mi is kipróbálhattuk a Los Angelesben debütált demókat, így képet alkotva a Switch idei kínálatáról.
A nap végére az a kép rajzolódott ki bennem, hogy a 2019-es címekre nem fogunk forradalmi újítókként emlékezni, de egy-egy új mechanizmust szinte mindegyik folytatásban találni fognak a veteránok, a Nintendótól megszokott minőségre pedig nyugodtan számíthatnak azok is, akik eddig nem próbálták azokat a sorozatokat, amik idén kapnak új részeket.
Ez a szörny hogy fér a zsebembe?!
A novemberben érkező Pokémon Swordből és Shieldből konkrétan csak két újdonságot láthattunk, ugyanis a demóban nem sétálgathattunk a Galar régióban, hanem egy edzőteremben próbálhattuk ki magunkat. Ahogy a korábbi részekből megszokhattuk, a terem vezetője előtt más trénerekkel is össze kellett mérnem a tudásom, viszont ezt a szakaszt ezúttal egy kis fejtörő színesítette, amiben vízcsapokat aktiválva és elzárva kellett megnyitnom a továbbjutáshoz szükséges utat. Ettől nem változik meg gyökeresen a Pokémon-élmény, de arra pont elég, hogy a megszokott csaták mellett még egy okunk legyen rá, hogy kíváncsian térjünk be minden edzőterembe.
A másik újdonság a Dynamax mód, amit aktiválva nemcsak az a látványos effekt kapcsol be, aminek köszönhetően aktuális pokémonunk hatalmasra nő, hanem emellé statisztikai bónuszokat és új, feltápolt képességeket is kap. Mivel a Pokémon-játékok első végigjátszása során általában lehetőségünk van alaposan túlszintezni az aktuális kihívásokat, egyelőre nem tartom valószínűnek, hogy ez fog nekünk megnyerni egy-egy, az NPC-k ellen vívott csatát. A PvP összecsapásokban viszont tuti, hogy komoly taktikázás tárgya lesz, mikor aktiváljuk a csatánként csak egyszer, három körig használható Dynamaxet, illetve hogy mennyi előnyt tudunk kihozni belőle. Az új pokémonok közül néhányat láttam csak a demóban, de ezek kellően kreatívnak tűntek, a néhány generációval korábban felbukkant őrült kinézetek nélkül (rád nézek, Klefki).
Ilyen porszívót honnan tudok szerezni?
Érdekes színfolt a Nintendo idei felhozatalában a Luigi's Mansion 3, ami az eredeti GameCube-os és egy 3DS-es rész után hozza el a szériát Switchre. A fő mechanikák pedig gyakorlatilag alig változtak az első rész óta, a Poltergust G-00 szívó és fújó módja mellett ezúttal is elengedhetetlen lesz a szellemek legyőzéséhez az elemlámpánk, a sötét fénnyel pedig rejtett tárgyakat fedhetünk fel, ahogy azt korábban megszokhattuk. Az elődökhöz hasonlóan a harmadik rész is a fejtörők, felfedezés és könnyed harcok egyvelegét kínálja, amik közül mindegyik területen érkezik néhány újdonság.
A puzzle-ök és a szellemjárta hotelben történő barangolás közben Luigi trutymós hasonmása, Gooigi lesz segítségünkre, akit néhány speckó helyzet mellett - csak ő tud például átsétálni a csapdákból előkerülő fémtüskéken - kétkarakteres fejtörők közben vethetünk be. Ezt a mechanizmust láttuk már több játékban, így nem aléltam el az innovációtól, de arra pont elég lesz, hogy némi változatosságot csempésszen a kalandba, hasonlóan az új harci mechanikákhoz. Az arzenálunkba bekerült vécépumpát nem vízszerelési munkák közben vetjük majd be, hanem bizonyos felületekre kilőve olyan tárgyakat is elmozdíthatunk tápos porszívónkkal, amiket egyébként nem, csaták közben például egy-egy szellem pajzsát is így nyúlhatjuk le. Emellett mostantól földhöz is csaphatjuk a Poltergust végére akadt szellemeket, illetve ugorhatunk is egyet Luigival, hogy ha túl sok ellenfél vesz minket körül, egy kis levegőhöz juthassunk.
A fentiek közül egyik új mechanika sem rengeti meg alapvetően az akció-kalandjáték műfaját, de a Luigi's Mansion játékmenete pont annyira különbözik a Nintendo többi nagy sorozatától, hogy üdítően hasson a kiadó saját felhozatalában, úgyhogy az új epizód is valószínűleg sok Switch-tulajdonos gyűjteményében ott lesz majd.
Vedd fel a retrószemcsit
Az óvatosan újító first party címek sorából kilógott némileg a The Legend of Zelda: Link's Awakening új változata, ami a tartalmát tekintve gyakorlatilag lépésről lépésre lemásolja a Game Boyra kiadott eredetit, hiszen a tárgyak, a dungeonök, az ellenfelek és úgy általában a játékmenet mind úgy térnek vissza, ahogy az ezredforduló előttről emlékezhetnek rájuk a veteránok. A switches kiadás tehát elsősorban azoknak lehet vonzó, akik a nosztalgiafaktor miatt vennék elő újra az első hordozható Zeldát, amihez persze hozzájárul az is, hogy az ismert dallamokat, karaktereket és helyszíneket mindig nagy élmény friss technológiával újraalkotva viszontlátni.
Abban viszont egyáltalán nem vagyok biztos, hogy azoknak vonzó lesz a modern köntösbe bújtatott Link's Awakening, akik most találkoznak először a játékkal, hiszen egy-egy játékelem ma már kifejezetten elavultnak számít - 2019-ben nyolcirányú mozgással találkozni például markáns emlékeztető volt a játékok fejlődését illetően. De ha egy kis múltidézésre vágysz, vagy hajlandó vagy elviselni néhány furcsaságot, hogy a játéktörténelem egy darabját átélhesd egy egész menő, modern látványvilág mellett, karikázd be a szeptemberi megjelenés napját.
Bosszúállók, a kanapén gyülekező!
A javarészt egyedül folyó játék mellett néhány Switchnél több kontroller is várt minket, így például a Marvel Ultimate Alliance 3-at kooperatív módban próbálhattuk ki, ami minden bizonnyal az brawler egyik erőssége lesz. A Team Ninja játékát a csapatos bunyó mellett azért is imádhatják a Marvel-fanok, mert a csapat telibe találta, milyennek kell lennie esztétikailag egy képregény-játéknak. A stilizált látványvilágot jól bírja a Switch hardvere és nincs meg az az illegális koppintás-érzet sem, ami sokakat (köztük engem is) elfogott a Crystal Dynamics-féle Marvel's Avengers láttán.
Ráadásul harc közben is könnyedén szuperhősnek érezhetjük magunkat, hiszen a támadásokat kísérő animációk is piszok jól néznek ki és az olyan egyszerű kombók, mint az ugrás és egy támadás kettőse is igen menő mozdulatokat hoznak elő. A Marvel Ultimate Alliance 3 a licencből is sokat profitál, a változatos karakterfelhozatal sokféle harci stílust tesz lehetővé. Míg Venomot irányítva nagy, súlyos ütésekkel operálhattam, Star-Lorddal kényelmes távolságról lövöldözhettem a rosszarcúakat. Az igényesen összeállított külsőségek ellenére viszont nem támadt olthatatlan vágyam a demó után tovább játszani, ugyanis a próbaküldetés által nyújtott kihívás annyira nem fogott meg (legyen szó a normál ellenfelek legyűréséről, vagy a lopakodásról), de a sztori, vagy ha jól sikerülnek, a bossharcok simán a képernyő elé szegezhetik a Marvel rajongóit.
Nem kavar nagy sport
Luigi mellett híresebb testvérét is irányíthattam a turné egyik demójában, de a (nagy levegő) Mario & Sonic at the Olympic Games Tokyo 2020 nem ugrott a kívánságlistám elejére, a benne szereplő játéktörténeti legendák névsora ellenére. Szokás szerint egy minijáték-gyűjtemény kíséri a jövő évi ötkarikás játékokat a valódi eseménynél korábban, már idén novemberben. A sportok feldolgozása viszont kifejezetten felszínes lett, az egyszerű mechanikák élvezeti értékét pedig a rengeteg megszakítás is tovább csökkenti. A karatéban például minden sikeres dobás után megállt a játék, amihez hasonlóan egy rövid szörfverseny is több hullám meglovagolásából állt, amik között ismét csak állt a játék.
A mozgásérzékelős irányítás erőltetése pedig valószínűleg még inkább egyszerű minijátékok kiötlésére ösztönözte az alkotókat (hiába választhatjuk a statikus, gombos irányítást, a dizájnt biztosan befolyásolta a motion control jelenléte), ami miatt nehezemre esik elhinni, hogy sokan lesznek, akik az árának megfelelő élvezeti értéket kapnak majd Mario és Sonic aktuális olimpiai kalandjaitól.
Ismét bogaras leszek
Mivel az első rész számomra az utóbbi évek egyik legemlékezetesebb játékélménye volt, kifejezetten örültem, hogy a Nintendo egy E3-as demóval adott némi reflektorfényt a Hollow Knight: Silksongnak, az pedig, hogy én is kipróbálhattam a készülő második epizódot, már csak hab volt a tortán. Mivel Hornet kalandját eredetileg DLC-ként tervezte megjelentetni a Team Cherry, az ebből kinőtt folytatás az első pillanattól ismerős lesz azoknak, akik bejárták Hallownest világát. A Hollow Knighton edzett tekintetem például egyből felfedezte a titkos kamrákat és a fő csapás mellett meglévő elágazásokat a demó első felében, ami valószínűleg a Silksong első területét mutatta meg, hiszen a bevezető animáció megtekintése után kaptam meg az irányítást.
A demó másik fele viszont egy későbbi pályarészt engedett kipróbálni, ahol megleshettünk néhány új eszközt Hornet arzenáljából, így még jobban kidomborítva a játékmenetbeli változásokat. A mozgás és a harc mechanizmusai mind apró változtatásokon estek át, amiket időbe telik majd megszokni (hasonlóan a gyorsabb tempóhoz), de nem írják át alapvetően a Hollow Knight szabályait. Bizonyos tekintetben tehát csupán még több Hollow Knightot kapunk, de a némileg megcsavart képességek újra tanulásra késztetik majd a veteránokat, a demóban még nem látott új rendszerek (például az új fejlesztési szisztéma) pedig még frissebbé teszik az élményt. Már csak a megjelenési dátumra várunk, kedves Team Cherry.
CSI: Pokol
A sor végére hagytam az Astral Chain bemutatóját, ami ugyan élőben futott a szemünk előtt (a Nintendo képviselője még ki is cserélte a játékot futtató konzolt a demó két szekciója között), de mi nem játszhattunk vele, csak egy kivetítőn követhettük a játékmenetet. A nagyjából félórás prezentáció viszont így is kifejezetten meggyőző volt és hatékonyan mutatta be, mit hoz a Platinum új játéka a stúdió védjegyének számító hack-and-slash harc mellett. A sztori szerint az emberiséget alaposan megtizedelték a Chimera nevű lények, mi pedig fajunk utolsó bástyája, az Ark egy különleges rendőreként védjük az ártatlanokat - és szedjük fel az elszórt szemetet, ha kell egy kis játékbeli pénz.
A történet ettől még nem lesz fekete-fehér kliséparádé, ugyanis a Neuron különleges zsarujaként megszelídített Chimerákat, úgynevezett Legionöket használunk majd jó céljaink érdekében, illetve az emberek között is láttunk egy terrorista karaktert, aki a szörnyeknek segít valamiért. De nemcsak a történet, a játékmenet is változatos lesz, hiszen a látványos bunyók mellett platformer részek is lesznek és igen nagy hangsúlyt kap a nyomozás. A bemutatóban nyomokat kellett gyűjtenünk egy katasztrófa helyszínén, amiket a felettesünknek tett jelentés közben is fel kellett például használnunk (amellett, hogy a harci részekhez hasonlóan itt is érdemjegyet kapunk a teljesítményünk alapján). Ráadásul a Legionünket sem csak kaszabolásra használhatjuk, hanem a felfedezés közben bizonyos ösvényeket csak a segítségükkel nyithatunk meg, a nyomozás közben pedig például követhetjük segítségükkel a szörnyek lábnyomait, vagy az emberi karakterünkkel szemben bizalmatlan NPC-ket is kihallgathatjuk.
Kell egy memóriakártya
Összességében azzal a benyomással indultam haza Frankfurtból, hogy idén talán nem érkeznek olyan instant klasszikus játékok a Switchre, mint a Breath of the Wild, vagy a Smash Bros. Ultimate, de számos műfajban várnak kifejezetten minőségi címek. Ha pedig megengeditek, hogy a szubjektív kedvenceimet is kiemeljem, akkor azt kell mondjam, hogy a Pokémon Sword és Shield demója meggyőzött, hogy az új részt is meg kell szereznem, pedig a trailerek nem ültettek fel a hype-vonatra, az Astral Chain lehet, hogy beelőzi a NieR: Automatát, mint az első Platinum Games játékom, a Hollow Knight: Silksonggal tett próbakör pedig megerősített benne, hogy a folytatásnak a megjelenés napján a Switchemen a helye.
Ti mit vártok legjobban az idei felhozatalból?
