Reggie Fils-Aime, a Nintendo America elnöke mérsékelten érdekes nyilatkozatot tett nem is olyan rég, amikor egy újságíró arról faggatta, hogy mégis miképp viszonyul két nagy ellenlábasához, a Sonyhoz és a Microsofthoz. A mindig fess Reggie azt találta mondani, hogy ők alapvetően a felhasználók "szórakozásra szánt idejéért" versenyeznek - rosszindulatúbb kommentelők pedig rögtön azt szűrték le, hogy bizonyára ezért nincs Netflix vagy böngészőapp a Switchen. Én viszont rájöttem: Reggie már megpróbálta összerakni a Toy-Con 03-at, és tudja, hogy ha a felhasználók a szórakozásra szánt óráikból ötöt-nyolcat képesek illegális gyermekmunkát idézve, kartonhalmok fölé görnyedve tölteni, akkor a Nintendo előtt már minden kapu nyitva áll.
De csitt, ne epéskedjünk! Abba már szerencsére nem kell belemenni, miért egyszerre furcsa és mégis kiváló ötlet a Nintendo Labo. A kartonpapírból hajtogatható modellek és kütyük, amelyek aztán a játék kontrollereivé válnak, megint azt mutatták meg a világnak, hogy nem feltétlenül csak az újabbnál újabb konzolok hardveres erejével és a 4K-val lehet nagyot gurítani, néha egy egyszerű és formabontó újítás hozhat nem várt sikert.
Az utolsó kartonhajlító
Az első két készlet (a Variety és a Robot) után most itt a Vehicle, amelynek nevéből nem nehéz kikövetkeztetni, hogy itt bizony járgányokat hajtogathatunk, hogy aztán ezekkel merüljünk a virtuális élvezetekbe. Alapvetően három lehetőségünk van egy autó, egy repülő és egy tengeralattjáró formájában. Ezek már tényleg nem kezdőknek valók, szóval a Variety hároméves korhatárától a Vehicle Kit már messze jár, és a modellek bonyolultsága azt sejteti, hogy a legtöbb családban még a nagyobb gyerekek is szép lassan kidőlnek majd a hajtogatás és összeillesztés aprólékos folyamata közben, a munka oroszlánrésze pedig a szülőkre hárul. Mondjuk ez a munkafázis is van annyira élvezetes, hogy a szülők egy része nem feltétlenül bánja ezt. A másik része így járt.
A három közül az autómodell tűnik a legnehezebben összeállíthatónak, ehhez a Nintendo nagyjából 8 órát javasol, az első tesztekben 5-6 órákat olvasni. Mindenesetre a nagyon részletesen és élvezetesen megvalósított virtuális összeszerelési útmutató is többször jelzi majd, hogy ideje egy kicsit pihenni, és akár folytathatjuk a munkát másnap is.
Amikor készen áll a mű, az alkotó a klasszikus idézet szerint megpihenne, de itt nem erről van szó: ekkor jön ugyanis a dolog virtualizálós fele, amikor az elkészült modellből kontroller válik. A három jármű között könnyen váltogathatunk játék közben is, elég csak a Toy-Con-kulcsot a megfelelő modellbe becsúsztatni, a jobb oldali Joy-Con IR-modulja érzékelni fogja, hogy mire váltottunk, és a játékban is azonnal autóba, repülőbe vagy tengeralattjáróba pattanhatunk.
A három modell közül nemcsak összerakni a legnehezebb az autót, de irányítás terén is ez kínálja a legtöbbet. Az egyértelmű kormány mellett például egy kihúzható madzaggal turbózhatunk a sebességen, de van ablaktörlőpöcök is, amelynek még a végén is találunk kapcsolókat - a kedvencünk az, amelyik a favágópengét aktiválja. Még magát a Switchet is bepattinthatjuk egy opcionális tartóba, így aztán még összetettebb lesz a játék közbeni élmény. A kormány taktilis tulajdonságai és a sokféle kapcsoló miatt már az is zseniális élmény, ahogy a játék szigetén robogunk összevissza, de külön kedvesség, hogy kartonautónkat (kartónkat?) a Mario Kart 8-ban is használhatjuk. Vagyis a Mario Karton. Mindegy, hagyjuk.
Végre jó a játék is
Végre a játék kalandmódja is elég combos, bár persze nem ér fel egy nagyobb open world cím részletességéhez. A helyi kooperatív mód mondjuk dob rajta, ebben az egyik játékos kormányoz, a másik a fegyvereket kezeli. És még ott egy csomó más játékmód: a checkpointalapú Rally, a versenypályás, másokat kiszorítós Circuit és a csak lábbal vezérelt Slot Cars. A legjobb móka azonban a Battle, amelyben előre elkészített arénákban küzdhetünk mások ellen, de a Joy-Con IR-kamerája segítségével valós tárgyakból is kreálhatunk pályákat.
Összességében a legjobban kidolgozott Labo kit lett a Vehicles, bár még mindig megvan a "már megint hová tegyek ennyi karton szirszart" kérdéskör a végén, és persze az anyag "rángatásállósága" is keményen próbára lesz téve játék közben. Mindenesetre továbbra is él az ajánlatunk: ha unod a gyereknek mondott papírmesét, vegyél neki digitális papírmasét!