Adott egy unott arcú és pénzéhségétől egyre inkább elboruló főszereplő, erőltetett, érdektelen mellékkarakterek, másodrangú, B-kategóriás filmeket idéző rendezői megnyilvánulások és google-fordítóból meglógott, toldozott-foltozott forgatókönyv. Hogy mit kapunk, ha minden összetevőt egybeöntünk? A Szellemlovas 2: A bosszú ereje című moslékot.
Mentségemre legyen szólva, mindenfajta előítélet és külső hatás befolyása nélkül vetettem bele magam a Szellemlovas névre hallgató eposz folytatásába, melynek trailerét leginkább a választási kampányokhoz tudnám hasonlítani: az előzetes volt az ígérethalmaz, míg a kész film inkább a reformokat jelentette.
Hosszú időt töltöttem el Nicolas Cage jelenlegi munkásságának megértésével, de napok nehéz agyi munkája alatt is csak egy gyenge megoldásra jutottam: Nic barátunk menedzserén keresztül szó, igényesség és szűrő nélkül bármilyen filmet elvállal, ha cserébe izzik a bankszámlája és csinos kis összegeket emelhet le rojtosra kopott kártyájáról. Próbáltam megérteni azt a folyamatot, amely az Ál/Arc, a Tolvajtempó vagy éppen a Con Air tehetséges alakját egy lepukkant, megfásult és a színészi játékot csak nyomokban ismerő ronccsá tette, akit jobban érdekel a forgatás idejének lejárta, mint az, hogy a rajongókat elégedettséggel eltöltő, minőségi színjátszással kápráztassa el.
A kritika folytatását a CineStar honlapján olvashatod tovább.