Az évek során nagy utat tett meg a finn Housemarque: bár eleinte a tisztességgel, de kevés fantáziával összekalapált és az eredeti, de kissé talán csiszolatlan címek váltogatták egymást, mára messziről mind grafika, mind játékmenet tekintetében egyaránt kivételes az összes tőlük érkező cím, és olyan erővel, élettel képesek megtölteni-feltámasztani már már halottnak hitt (vagy gyakorlatilag tetszhalott) műfajokat, ahogy arra tán senki más nem képes.
A PS4 nyitócím Resogun után az Alienation (hozzájuk képest!) kissé csalódás volt, de a Nex Machina ismét hibátlan: nincs olyan eleme, amit ne tökéletesen abszolváltak volna, kaotikus és szemkápráztató, türelmet és ügyességet vár el a játékostól, de cserébe tisztelettel bánik vele, és összességében egy olyan árkád twin-stick bullet-hell, amilyen egy játéktermi klasszikus lenne a 2017-es elvárások szerint.
Az irányítás egyszerű, nem hinném hogy bárki, aki játszott már hasonlóval, sokáig értetlenkedne rajta. Elsődleges fegyver, ami folyamatosan fejlődik (ha elég sokáig élünk hozzá), néhány másodlagos, ami egészen változatos módokon képes megritkítani az ellenünk törő robothadat, illetve a legnagyobb kedvenc, a rövidke sérthetetlenséget és gyors helyváltoztatást biztosító dash, amivel ki lehet slisszanni a szorultabb helyzetekből - ami a játék előrehaladtával egyre nehezebben lesz értelmezhető, lévén a helyzetünk többnyire a rendkívül szorult, az elkeserítően szorult és a reménytelen közti skálán lesz valahol berajzolható.
Nem vicc. Az már sokat sejtet, hogy az "experienced" a "normal" mód, és ugyan eleinte még istenes tempóban kezdünk, de ezt a játék töretlenül pumpálja egyre feljebb, míg el nem éri valódi utazósebességét. A Nex Machina feltételezi rólunk, hogy tartjuk az iramot, amihez 100 százalékos összpontosítás kell és az irányítás maradéktalanul magabiztos ismerete. Ha már megvan az alapszint, hogy tikkelve eljutunk a pályák végéig, akkor jöhet a bónusz, a titkok felfedezgetése, és a Resogunból átvett módon embertársaink megmentése. Közben pedig, nos, káosz és bullet hell, de olyan gyönyörű szimfóniában, hogy ha elkapjuk ütemét, sodrását, akkor fantasztikus tripben lesz részünk.
