Sem nem izgalmas, sem nem kellemes arról írni, hogy a MotoGP sorozat hogyan nem fejlődik évről évre, méltó vetélytárs hiányában miként lustul el a Milestone, és hozza állandóan ugyanazt a szintet, amivel kényelmesen megmaradhat a középszerűségben. A csapat ráadásul egyre több projektet vállal be, de minden játékában csak arra törekszik, hogy az adott sportágak iránt érdeklődő szűk rétegnek kínáljon valamit; az már mindegy, hogy a végeredményre büszke lehet-e, vagy sem, a projekt elkészül, a játékokból fogy néhány darab, boldog a jogtulajdonos, és boldogok a fejlesztők. Idén egy kicsit lelkesebben tudok hozzáállni a friss MotoGP-hez, ugyanis végre több tekintetben is látható a fejlődés, de nagyon merész újításokra kár számítani.
Újabb év, újabb szezon
A Codemasters által gondozott F1 széria remek példa arra, hogy miként adhat egy licencelt, rajongóknak szánt játék mindig egyre többet és többet, hogyan segíthet a játékosoknak egyre jobban beleélni magukat a pilóták szerepébe. Állandóan kísérletezgetnek vele, minden évben változtatnak valamit a karriermódon, tavaly épp szerepjátékos elemekkel dobták fel, miközben persze a játékmenet csiszolgatására is fordítanak időt. Az ilyesmi teljes mértékben hiányzik ebből a sorozatból. A MotoGP 19 karriermódjában ugyanazok az átvezetők játszódnak le minden verseny előtt, és sokat elmond, hogy ezeket az első pillanattól fogva könnyedén átugorhatjuk. Nem kell mást tennünk, csak versenyezni, gyűjteni a pontokat, küzdeni a dicsőségért, eljutni a Red Bull Rookies Cuptól a Moto3-on és Moto2-n át a MotoGP-ig. Most már bármelyik szintet kihagyhatjuk, rajtunk múlik, mennyire akarunk kezdőként indulni. Eldönthetjük továbbá, hogy szeretnénk-e szabadságot a nehézség beállításában, vagy mindent a legdurvább fokozatra kapcsolunk. Néhány éve elindult a hivatalos e-sport-bajnokság, a Pro-mód valószínűleg az erre való felkészülést hivatott segíteni. A MotoGP-t (és kár, hogy a többi ligát nem) még kiegészítették annyival, hogy a szezonok elején tesztelhetjük a különböző fejlesztéseket. Több csomag közül választhatjuk ki azt, amelyikkel úgy érezzük, győzedelmeskedni tudunk. Elkölthetünk kutatási pontokat a motorok továbbfejlesztésére, bizonyos mértékben testre szabhatjuk karakterünket, de semmilyen extrát nem találunk ebben a módban, amitől különösen érdekessé válna az élmény.
A karriermódon kívül bajnokságban, versenyhétvégén és időmérőben játszhatunk, itt a fent említetteken kívül akár a rettenetes hangon vonyító MotoE-s (elektromos), valamint a kétütemű, 500 köbcentis motorokkal is. A Historical Challenges-módnak köszönhetően megismételhetjük a motorsport történelmének nagy pillanatait. A 2016-os MotoGP játékot kiváltó Valentino Rossi: The Game-ben is volt már ilyesmi, akkor is nagyon szerettem, és nagyon hiányoltam a későbbiekben. Most négy kategóriában ("500cc-s hősök", "A MotoGP hajnala", "Nagy rivalizálások", "Modern kor") több mint ötven motorossal élhetünk át újra emlékezetes eseményeket, köztük Rossi legendás győzelmét a 2004-es szezon utolsó versenyében vagy Daijiro Kato bravúros, 2002-es versenyét Motegiben, amikor közel 45 percen át senki sem taszíthatta le az élről. Összesen hatvan kihívás készült el, a részletes leírásoknak köszönhetően történelemleckének sem rossz, és kimondottan nehéz őket teljesíteni - mindegyiknél lehet arany, ezüst és bronz minősítést szerezni, de az én képességeimet sokszor már a bronz is meghaladta.
Az online módok stabilitásáról végre dedikált szerverek gondoskodnak, ezek garantálják, hogy ne szakadjon meg állandóan a kapcsolat, viszont a többi motoros viselkedése, animációi nincsenek teljesen rendben, és a látvány is messze elmarad attól, amit az egyjátékos módokban láthatunk Bosszantó az is, hogy csatlakozás után sokszor percekig csak nézhetjük az eseményeket, nem vehetünk részt a kvalifikációban sem, ha az már kezdetét vette. Az osztott képernyős mód hiánya meg szimplán csak fájó.
Gondolkodó gépek
Az idei játék nagy újítása a neurális MI. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a gép által irányított versenyzők természetesebben, okosabban viselkednek, hibáinkat kihasználva előznek, bevágnak elénk, akadályoznak minket, folyamatosan tanulnak. Sajnos ebből keveset érzékeltem, amikor normál fokozaton, a pole-pozícióból indulva úgy elhúztam, hogy a végére félpercesre növeltem előnyömet, de amikor a bolyban maradtam, vagy feltekertem a nehézséget, tényleg látszott, hogy ügyesebbek a versenytársaim - vagy épp ügyetlenebbek. Néhányan látványosakat hibáznak, mások jobban követik az ideális ívet, de végre nem olyan, mintha eleve beprogramozták volna az útjukat. A tavalyi, az Unreal Engine 4-re váltásból eredő nehézségeket is sikerült kiküszöbölni, a látvány elfogadható (bár az éjszakai versenyzés még mindig nem az igazi, és a tárgyak kirajzolódása egyértelműen látszik), a játék viszonylag simán fut, csak néha válik egy kicsit darabossá a megjelenítés. A motorok hangja jobban szól, a gépek viselkedése javult, vizes pályán versenyezni jobb, valósághűbb élmény, de még a fák is kevésbé emlékeztetnek a 2000-es évek elejére. Vezetési élményben is egyszerűbben elkülöníthetők a történelmi kihívások során meglovagolható, klasszikus motorok, a Red Bull Rookies Cup könnyebb gépei és a MotoGP testes, erős masinái.
Mondanám, hogy ennél több kell a sikerhez, és hogy többet érdemelnének a sorozat játékosai, de ezt szajkóztam már évekkel ezelőtt is. A helyzet minimálisan változott, a Milestone pedig továbbra is töretlenül gyártja licencelt játékait. Inkább csak szeretném, ha a sorozat látványosabban fejlődne, a fejlesztők nem érnék be újra és újra a középszerűséggel, mert egyre nehezebb lesz megindokolni, hogy miért érdemes megvenni minden évben az új részt. Persze az igazi rajongók úgyis megveszik, és a csapat erre épít, a Dornának (a MotoGP-jogok tulajdonosának) meg számít, hogy jelen legyen a videojátékok piacán is. Tény, hogy ez az eddigi legfejlettebb MotoGP, de ez önmagában nem nagy érdem. Több versenytípust, több lehetőséget, egy érdekesebb és izgalmasabb karriermódot szívesen látnék (akár a MotoE-vel kiegészítve). Legjobban viszont továbbra is arra vágyom, hogy valaki színre lépjen, megmutassa, lehet ezt jobban is csinálni, és a Milestone ennek hatására összekapja magát, mert valószínűleg nem a tehetség vagy az elhivatottság hiányával van probléma.
