Meglehetősen sokat kellett várni arra, hogy a Microsoft végre megszülje új repülős szimulátorát, de szerencsére addig sem maradtunk meggyőző címek nélkül, hiszen aki a digitális fellegekbe vágyott, annak ott az X-Plane, vagy a DCS. Előbbinek létezik demója, utóbbi pedig a Steamen ingyenesen letölthető, természetesen korlátozott tartalommal. Ez a két játék elég jól lefedte a forgószékpilóták igényeit, csakhogy előbbi már lassan 3,5 fél éve van köztünk, utóbbi pedig hétéves alapokon nyugszik, tehát ideje volt valami újnak. Ebbe a közegbe robbant be a Microsoft Flight Simulator, és a gigacég gondoskodott arról is, hogy kellő mértékű várakozást ébresszen a játékosokban a megjelenésig. Szűk húszórányi repülés után azt mondhatom, minden egyes perc, amit a fejlesztésbe tettek, és ami az első screenshotoktól a tesztpéldány indításáig eltelt, nem volt hiábavaló.
Sikerrel vett első akadály
Nem indult könnyen a repülős karrierem, hiszen már akkor sűrű sötét felhők kezdtek feltűnni szárnyalási szándékom kék egű horizontján, amikor még el sem indítottam a játékot. Mivel a megjelenés előtti példányhoz kapott kódot a redmondi cég saját virtuális felületén tudtam beváltani, és korábban sosem használtam, így a már meglévő Steam, Epic Game Store, Origin, és Rockstar Games Launcher után most meg kellett ismerkednem a Windows Store-ral is. Ami úgy zajlott, hogy már arra is muszáj volt rágugliznom, hol tudom beváltani a kódot, mert valahogy egyáltalán nem intuitív a felület, sokkal inkább úgy tűnt, mintha egy vállalat belső fejlesztésű szoftvere lenne, aminél nem cél, hogy a felhasználó minél könnyebben boldoguljon. De mindegy is, végül csak sikerült, és már indult is a letöltés. Ja, nem, várj! Kiírta, hogy "Hiba!". Rákattintva a "részletek" pontra, kiadott egy olyat, hogy "0x803fb005", tehát megint a Google lett a barátom, így megtudhattam, általános problémáról van szó, és rengetegen jártak hasonlóan.
Ez a tény természetesen nem nyugtatott meg, de azért jó volt olvasni. Számos praktikát írtak a nálam okosabb emberek, hogy miként lehet életre bírni a boltot, de egyik sem jött be. Ekkor már elgondolkodtam, hogy talán ismét a születésnapomra kapott csöglei retteneteshez kellene fordulnom Frontin helyett (ahogy tettem azt a Project Cars 3 esetében is), de végül a sokadik leírás segített, és az állapotjelző csík a nulláról megindult a 100 százalék felé. Azt már csak zárójelben teszem hozzá, hogy a játékot elindítva továbbra is váratott magára az önfeledt repülőzés, mivel a címképernyő után az fogadott, hogy még nagyjából 130 gigát kell letölteni.
Paradicsomszemű iskolakörözés
Minden rossznak vége szakad egyszer, örökké nem eshet, a jó emberekkel jó dolgok történnek (és hasonló közhelyek), a problémamegoldó bemelegítés és a tekintélyes méretű csomag letöltése után végre ott voltam, ahol lennem kellett: a menüben. Tudva tudván, hogy egy-két alkalommal már géptörés lett a túlzott lendület vége, most rögtön az oktatómód felé vettem az irányt, ahol már várt az amerikai háziasszonyok közkedvelt boltba járó repülője: a Cessna 152. A kedves hangú instruktorral lépésről-lépésre átvettünk mindent, majd pedig megtörtént az első repülés egyedül, ami után a navigáció következett. Már itt jelzem mindenkinek, hogy érdemes az aktuálisan repülni kívánt típus különböző specifikációit esetleg alaposabban megismerni, mert igencsak jól jöhet a megfelelő információ a kritikus pillanatban, mint amilyen a leszállás.
Nem véletlen, hogy a valódi repülésben is ezt a műveletet tekintjük a legnehezebb, legösszetettebb helyzetnek, és nincs ez másként a játékban sem. Ha túl gyorsan érkezünk meg, elpattanunk, és egy májmételykóros szarvasmarha kétes értékű eleganciájával fogunk szökdécselni, míg a repülő le nem lassul annyira, hogy végérvényesen a futópályán maradjon. Viszont abban az esetben, ha nincs kellő sebesség, "vízbe esünk", tehát vagy nagyon rövidek leszünk, és még a pálya előtt talajt fogunk, vagy ha már a beton felett vagyunk, az átesés miatt oda fogjuk csapni a gépet. Éppen ezért van jelentősége annak, hogy tudjuk, nagyjából milyen sebességgel kell kilebegtetnünk ahhoz, hogy földet érésünket egyértelműen leszállásnak, és ne csupán megérkezésnek tekinthessük.
Hová lett az állam? Ja, ott van a földön!
Szándékosan nem a grafikával kezdtem a cikket, hanem egy viszonylag hosszú előjátékkal jutottunk el idáig. Amit a Microsoft a kinézettel művelt, azt szavakkal leírni nagyon nehéz, de ettől függetlenül érdemes megpróbálni. Már az oktatómódnál látni lehetett, hogy itt valami különleges dolog történik, de igazán akkor kerekedett ki a szemem, amikor az első szabad repülésnek nekifogtam. Szegediként nem volt kérdés, hogy melyik repülőteret választom kiindulásnak, így a keresésbe beírtam, hogy LHUD, kiválasztottam egy nem túl gyors, de azért nem is egy helyben álló repülőt, és az "ez már egy kicsit hosszú" határát súroló töltögetés után az ismerős reptér 34L pályáján álltam. Rászúrtam a gázt, a sróf felpörgött, a kerekek alatt megindult az aszfalt, hamarosan elhalt a rázkódás, lehetett futót csukni. Különös szerencse volt, hogy valós időben történt a repülés, valamikor 1900LT körül, így a nap már lemenőben volt, és talán pont ezért is ütött annyira szíven a látvány.
A reptér nyugati oldalán lévő Maty-ér evezőspályán megtört a fény, az árnyékok hosszúra nyúltak, a lemenő nap vöröses színbe borította az égbolton elszórtan úszó felhőket, és valahogyan egészen idilli volt minden. Számtalanszor láttam már a levegőből ugyanezt, és azt kell mondanom, az MFS a jelenlegi technológiai lehetőségekhez mérten szinte egy az egyben ugyanazt a látványt nyújtja, mint amikor az ember egy hosszúra nyúlt repülésből hazatérve a város felett 500 méteren pislog a reptér irányába. Nem is beszélve arról, hogy itt már nem csupán csak úgy odavetett házikók vannak, hanem a jellemzőbb építményeket ott találjuk, ahol lenniük kell, és úgy néznek ki, ahogyan illik. Ennek megfelelően először kapásból megkerestem a házunkat, aztán az első lakásunkat, a nejem munkahelyét, és egyáltalán nem volt nehéz tájékozódni látás útján. Húsz perces városnéző repülőzés után úgy voltam vele, merjünk nagyot álmodni, irány LHBP (Ferihegy), és ha már ott vagyunk, ne aprózzuk el, toljuk ki az A320neót. Csöves géppel kicsit más az élmény, de nem akadályozott meg abban, hogy a Duna felett elhúzzak a parlament előtt (aztán ezt megcsináltam a 747-tel is) majd pedig megörvendeztessem a budai polgárokat egy kis hajtóműzajjal. Visszafelé menet pedig csak az íze kedvéért leszállóhelyzetű fékszárnyakkal, teljes turbinateljesítménnyel elsuhantam 600 lábon Zugló felett.
De a java még hátra volt, mert a honi után jött a nemzetközi légtér, amihez elsőre sokunk kedvencét, a 747-est választottam, és ekkor kezdtem felfedezni az időjárási körülmények, valamint a napszakok repülés közbeni azonnali váltását, és de jól tettem, hogy váltogattam. Mert a viharos időjárás elképesztően néz ki 36.000 láb magasságban, ahogy még egy akkora monstrum, mint a Jumbo Jet is csupán papírrepülőnek tűnik a tornyosuló zivatarfelhők (cumulonimbus) között, melyekben és melyek között úgy csapkod az istennyila, hogyha rendesen odaeresztjük a hangot, még a nyakunkat is behúzzuk egy-egy dörrenésnél. Hasonló a helyzet akkor is, ha éjszaka repülünk, és a kivilágított települések felett járunk, mert a sötétség majdnem ugyanolyan lenyűgöző, mint a nappali fény. Arról pedig már ne is beszéljünk, hogy szinte a tökéletességig ki vannak dolgozva a repülőgépek, bár tudom, 2035-ben nevetni fogunk a jelenlegi grafikán. Érdekesség, hogy a Microsoft igyekezett némi életet varázsolni a környezetbe, ami nagyon sokat is dob a hangulaton, mivel az utakon mindenféle járművek közlekednek, a vizeket csónakok szántják, a reptereken pedig buszok, és egyéb - arrafelé szokásos - eszközök gördülnek.
Fizikai feladatok
Mielőtt részleteznénk cseppet, hogy milyen is repülni, nézzük, mit kínál a játék, még ha ez a megfogalmazás kicsit nevetségesen is hangzik. Akad pár küldetés, amelyek mindenféle képzettségünket teszik próbára, így a legkülönfélébb reptereken mutathatjuk be leszállási képességünket. Teljesítményünket a program három szempont mentén értékeli: Mennyire sikerült a TDZ (touchdown zone) közelében földet érni, milyen mértékben tartottuk magunkat a tengelyhez, és milyen lágyan simultunk a pályára. Az elért pontszámok alapján bekerülünk a nemzetközi rangsorba, ahol láthatjuk, mennyire vagyunk ügyesek vagy éppen botkezűek a többiekhez képest.
Amennyiben leszállás terén már vérprofik vagyunk, jöhetnek a hosszabb feladatok, amelyek leginkább a navigációs képességeinkre támaszkodnak. Ezek azoknak ajánlottak, akik nagyon ráérnek, mert egy CubCrafters botkormánya mögött elég sok időbe telik lerepülni az adott feladatot. És most, hogy már mindezekről beszéltünk, ideje azt is boncolgatni kicsit, hogy milyen a fizika, ha már egyszer az szerepel a címben, hogy Simulator. Nos, mint általában, most sem lehet azt mondani, hogy a végletekig kidolgozott modellel van dolgunk, ugyanakkor panaszra sem lehet okunk, mert mindegyik gép valóban egyedi módon viselkedik, és meglehet, hogy míg egy Skyhawkban miénk az égbolt, akár már egy Zlin is izgága menyecskének tűnhet, hiszen más jellegű feladatokra találták ki. Míg egy Jumbót jobb fordulóból balba vinni (de minek tennénk ilyet, elvégre nem termikkeresésre való) szinte egy örökkévalóság, az A320neo hozzá képest műrepülőgép.
Apróbb hajtóműhibák azért akadnak
Megállapítható, hogy a Microsoft Flight Simulator jelenleg a legjobb repülős játék azok közül, amelyek a polgári légiforgalommal foglalkoznak. De olyan nincs, hogy valamiben ne legyen legalább egy-két apró hiba, és nincs ez másként most sem. A fotogrammetriás és műholdképes területmegjelenítés nagyszerűen működik, hiszen pusztán látás alapján is tud tájékozódni az, aki ismeri az adott területet. Csakhogy ennek van egy hátránya is, ami leginkább akkor látható, amikor vízfelszínhez közel repülünk. Ugyanis míg az utcaképeken nem annyira feltűnőek a műholdképeken látható járművek, és azok álló helyzete a fotó miatt, a folyókon, tavakon, tengerpartokon annál inkább érdekes látványt nyújtanak a ladikok, hajók, jachtok, uszályok. Képzeljük el azt, hogy a Duna felett repülünk mondjuk 50 méteren, vagy még alacsonyabban, és látjuk, hogy fényképezéskor ott voltak a vízi eszközök, ám a játékban értelemszerűen ezek csak a vízfelületen lebegő matricák. Szóval az a lényeg, hogy tessék magasan repülni mindig, és akkor nincs ilyen gond. Szintén fura, hogy a felszín hajlamos ott is hullámozni, ahol egyébként sík a terület, és ilyenkor az úton haladó járművek egyszerűen eltűnnek a földben.
Ennél azonban sokkal fájóbb pont, hogy egyes jellegzetes épületek, építmények egyszerűen hiányoznak a játékból. Nem azt mondom, hogy illett volna a szegedi Dómot egy az egyben bemodellezni, de az, hogy konkrétan nincs ott fizikailag, csak a 2D-s képe van odafeszítve a talajra műholdkép alapján, az kicsit bántó. Amikor erre felfigyeltem, fogtam magam, és a CDG-ről felszállva berepültem Párizs fölé, hogy megnézzem az Eiffel-tornyot, gondoltam, azért az már csak nem egy alsómocsoládi fémhalom, de az sem volt ott. Persze nem kizárt, hogy én bénáztam, mert VFR igyekeztem megtalálni. Végezetül még egy dolog, ami szintén tudja bántani a szemet, mégpedig akkor, amikor vihar van, és csapkodnak körülöttünk a villámok. A felvillanó jelenség nagyon jól néz ki, és egészen hiteles, ugyanakkor valamiért rendkívül pixeles maga a villám, és a felhőzet is. Jut eszembe, és most már tényleg vége a sírásrívásnak: nincs helikopter a játékban, de ami még nagyobb gond, hogy vitorlázó sem került bele.
Final approach
Egyértelműen kijelenthető, hogy amit a Microsoft letett az asztalra, az ha nem is csillagos ötös, de nagyon közel van hozzá, és aki rászánja a pénzt, hogy ne a fapados verziót vegye meg, az szó szerint berepülheti az egész világot, ami hatalmas élmény, hiszen a megjelenítésnek köszönhetően a legtöbb ország legnagyobb nevezetességeit meglátogathatjuk. Olyasfajta szabadságot kapunk, ami eddig talán soha nem volt, csak ehhez majd ki kell nyitni a pénztárcát, hiszen a Premium Deluxe verzió jelenleg 119,99 euro, ami jelenleg felülről közelít a 40 000 forinthoz.
