Régóta várom a tökéletes MMORPG-t. Sőt mi több, játékosként és (most már félig ex-)MMOkutatóként nemcsak várom, de folyamatosan járatom is rajta az agyam, hogy milyen is lehetne. Hosszú évek ötletelése, kritizálása és elmélkedése után most úgy döntöttem, hogy egy remélhetőleg jó hosszúra nyúló cikksorozat keretében megpróbálom legalább a legfőbb szempontok alapján összeszedni, mire is vágynék... vagy inkább: milyennek képzelem azt, amivel sokan és nagyon szeretnének játszani.
Persze nem akarom – és nem is tudom – megmondani a tutit. Egyfelől csak véleményem van, amit megpróbálok majd pozitív és negatív példákkal bőven megtűzdelni, és amiről lehet majd vitatkozni. Másfelől pedig nincs tökéletes MMO. Egy ilyen komplex rendszer rengeteg döntés eredményeképpen születik meg, és minden egyes döntés azzal jár, hogy az emberiség vagy – szerényebben szólva – potenciális játékosaink egy jelentős részénél elveszítjük az esélyt arra, hogy éppen az illető játék legyen számukra A tökéletes.
Ha csak a legelső kérdéseket vesszük lajstromba, már akkor is vízválasztóhoz érkezhetünk. Nem mindegy például, hogy fantasy, sci-fi vagy ne adj’ isten a valóságra hajazó világban játszódik az MMO; rajzfilmszerű 2D-s, browserben játszható vagy éppen realisztikus grafikájú, 3D-s, PC-n futó játék mellett teszszük le a voksunkat; hogy széles körben ismert vagy egy kisebb szubkultúra által rajongott licenccel dolgozunk, esetleg akár saját külön világot alkotunk. Ezek kisebb-nagyobb mértékben mind-mind behatárolják, hogy milyen célközönséget hódíthatunk meg.
De nem árulok zsákbamacskát: meggyőződésem, hogy az igazán széles közönség elérésének, a minél több játékostípus megszólításának kulcsa nem a fenti döntésekben lakozik. Gondoljunk csak arra a játékosbázisra, amit a World of Warcraft meg tudott és még ma is meg tud szólítani. A settings ismertsége a hardcore játékosok körében ugyan vitathatatlan, de közel sem ér fel mondjuk a Star Warséval, grafikája pedig már a maga korában sem igényelt csúcsgépeket, nem a realisztikusságával hódított. De akkor mi lehet a titok?
Azt hiszem, egy MMO-nak két igazán meghatározó tulajdonsága van: az, hogy játék és az, hogy világ. Ha a játékmenet elég jó, ha elég ideig kitart és ha úgy érezzük, él körülöttünk a világ és benne élünk mi is a karakterünkkel, beleragadunk a játékba még akkor is, ha elkötelezett sci-fi-rajongóként egy fantasy világba csöppentünk. Ha ez a két tényező működik (pontosabban ha mind a kettő működik!), bármilyen MMO-nak nyert ügye lehet; ha nem olyan ismert a világ, ha nem a legnevesebb kiadó adja ki, talán nem az első havi eladásokból termeli ki a várt hasznot, de az idő és a szájhagyomány neki dolgozik. Hasonlóképpen, mint ahogy az Angry Birds, aztán pedig a Minecraft esetében történt, egy-egy ismeretlen vagy alig ismert fejlesztő billentyűzete alól meg lehet hódítani a világot – egy MMO is képes lehet ugyanerre.
A probléma csupán csak az, hogy nem egyszerű kihívás előregyártott NPC-kkel, véges erőforrásból sok százezer játékos számára élőnek és végtelennek, vagy legalábbis hatalmasnak tűnő, folyton mozgásban lévő univerzumot teremteni, amiben nem mellesleg nem csupán lézengeni, hanem játszani is lehet. Sőt, uram bocsá’: jó. Nem elég a szép terep, nem elég a jó sztori, s az egy játékosra kihegyezett skillrendszer sem. Sokan bele is buknak vagy legalábbis örülnek, ha a végén a hosszú évekig tartó fejlesztés költségeit nullszaldósra visszahozza a szép reményű MMO. Nem egyszerű fába vágtam tehát a fejszémet, amikor úgy döntettem, végigmegyek ezen a rengeteg
feltételen a craftrendszertől a világ történelméig, a közlekedéstől a PvP-ig. Még szerencse, hogy én csak az időmet és az áramot pazarlom, ha mégsem álmodtam elég jót.
