A S.T.A.L.K.E.R. csapatából kivált ukrán fejlesztők nem ültek tétlenül a babérjaikon a szétválás után, összeálltak az egyik legnépszerűbb orosz regényíróval, Dimitry Glukhovsky-val és egy újabb poszt-apokaliptikus környezetben játszódó FPS-t hoztak össze. Ez volt a Metro 2033, mely egészen jó értékeléseket kapott annak idején, de azért érezni lehetett, hogy annál azért több van a fejlesztőkben. Itt a folytatás.
Földalatti létformák
A Metro: Last Light fejlesztését a legkisebb jóindulattal sem lehet zökkenőmentesnek nevezni. Eredetileg úgy volt, hogy már 2012 közepén a boltok polcaira kerül a játék, de aztán be kellett látni a fejlesztőknek, hogy képtelenek tartani ezt a dátumot. Először 2013 márciusára, majd májusára tolódott a Metro: Last Light megjelenése. A helyzetet tovább bonyolította az a tény, hogy decemberben az FPS korábbi kiadója (THQ) csődöt jelentett. A már majdnem kész játék a Deep Silverhez (Koch Media csoport tagja) került, őket lehet nevezni a THQ csőd igazi nyerteseinek, hiszen egy füst alatt megvették a Saints Row 4-et és a Metro: Last Light-ot. Ez utóbbi könnyen lehet, hogy a kiadó legsikeresebb játéka lesz, jó vásárt csináltak véleményem szerint.
A Last Light ott folytatódik ahol a Metro 2033 negatív befejezése abbamaradt, Artyom a poliszi ranger megnyomja az atomrakéták indítógombját és eltörli a Föld felszínéről a mutáció következtében létrejött új faj populációját. Egyetlen apró lény azonban túléli a tömeggyilkosságot, az egymással szemben álló frakciók minden eszközt bevetnek, hogy megszerezzék ezt a páratlanul értékes létformát. A másik szálon futó cselekmény még ennél is vészterhesebb, a kényszerű békét kötött moszkvai városállamok közötti egyensúly felbomlott, a kommunisták növekvő erejét képtelenség ellensúlyozni. Vezetőjük totális egyeduralmat akar és ehhez még tömegpusztító fegyvereket is hajlandó bevetni a sokat szenvedett civil lakosság ellen.
Fegyvernepper
A felszínen a sugárzás, a mélyben mutáns lények és az egymással acsarkodó frakciók tagjai gondoskodnak arról, hogy csak azok induljanak felfedező útra, akik kellőképpen felkészültek. Számtalan fegyver közül választhatunk, ezek között lesznek csendes gyilkolóeszközök és komoly tűzerővel bírók automata fegyverek is. Harc közben nekünk kell eldöntenünk, hogy melyik megközelítést választjuk. Az a legjobb a legújabb Metro-ban, hogy a siker érdekében egyszerre kell alkalmaznunk mindkét módszert. Elméletileg ugyan megoldható az, hogy kard csörtetve berontsunk egy terembe és mindenkit halomra lövünk, de az azért nem olyan elegáns, mintha szép csendben a mit sem sejtő áldozat mögé lopakodnánk és egy elegáns mozdulattal átvágnánk a torkát fültől-fülig.
A kevésbé vérszomjasak választhatják a békésebb megoldást is, ilyenkor csak egyszerűen leütjük szerencsétlen áldozatainkat. A fény, illetve annak hiánya fontos szerepet kapott. Minden fényforrás kikapcsolható, szétlőhető vagy megszüntethető valamilyen formában. Az izzókat kilőhetjük, de ki is csavarozhatjuk, a biztosítékokat lekapcsolhatjuk, gyertyákat elfújhatjuk, a petróleumlámpákat meg akár szét is durranthatjuk, minek következtében a közelben lévő fatárgyak lángra lobbannak. A metróalagutak sötétjében jó hasznát vesszük a fejlámpánknak, de azt sem szabad elfelejteni, hogy használatával könnyen a nyomunkra bukkanhat az ellenséges kutatóosztag.
Törjön ki a frász
A jó öreg túlélőhorrorok lassan a végét járják mint az egyszeri dinoszauruszok, de azért a legjobb ijesztgetéseket sikerült átmenteni a mostanában népszerű játékstílusokba. Az egykoron Metro 2034 névre hallgató lövölde remekel ezen a téren, számos olyan rész van a játékban, mely bizony egy Stephen King horrorfilmben is megállná a helyét. Különösen emlékezetesek azok a részek, amikor a koromsötétben a lámpánk fénye akasztott emberek szellemárnyait világította meg és mindenféle gyanús nyögések hallatszottak. Ezek a hangulati elemek amúgy is jellemzőek a Last Lightra. Nehéz elfelejteni azt a részt, amikor egy elhagyatott metrószerelvényből női sikolyokat hallottam, két rosszfiú éppen akarata ellenére akarta magáévá tenni egy szegény lányt.
Első alkalommal rossz irányba fordultam, mire odaértem már szegényt alaposan fejbe verték, nem tudtam mit tenni. Másodszorra viszont már időben érkeztem, de olyannyira megrázták a nőt az események, hogy csak a térdét átfogva zokogott. Győztem, de valahogy nem tudtam jó érzéssel gondolni az egész jelenetre. A program végig tele van ilyen apró eseményekkel: a mutáns halakra és rákokra specializálódott halász csónakja kezd elromlani, egy apa horgászni tanítja a kisfiát a csatornában, miközben arról beszélnek, hogy ha elég ideig főzik a halakat akkor nem lesznek rákosak, mint a kisfiú anyukája. Hihetetlen hangulatos az egész (mármint a szó drámai értelmében), látszik hogy komoly író bábáskodott a játék felett.
A Crysis 3 méltó kihívója
Grafikai téren sincs szégyenkeznivalója a játéknak, a házilag fejlesztett 4A motor szépen teszi a dolgát és még azt is mondhatom, hogy bizonyos kompromisszumok megkötése után középkategóriás gépeken is elfogadható minőségben tud futni a játék. Különösen a külvilág tetszett, a változó időjárással (szélvihar, hó, eső, napsütés...) megbolondított felszín eszméletlen látványos lett. A vér és a sár ráfröccsen a maszkunkra, amit aztán le kell törölnünk, hogy lássunk is valamit. Durvább sebzésnél megkarcolódik, sőt akár be is törik a plexi, ilyenkor újat kell szereznünk záros határidőn belül. A légszűrők beszerzése az egyik legfontosabb feladatunk, ezek nélkül ugyanis perceken belül megfulladunk. Volt olyan rész, melyet többször is el kellett kezdenem, mivel pont olyan irányba fordultam, ahol nem volt szűrő és egészen egyszerűen elfogyott a levegőm. Nem voltam kibékülve a szörnyek kinézetével és mozgásával sem. Elég kevés szörny van amúgy a játékban, de azok nem néznek ki valami jól, a nagyra nőtt mutáns patkányok inkább voltak viccesek, mint ijesztőek.
Mindent összevetve a Metro: Last Light viszont nem vicces, hanem egy nagyon jól összerakott, hangulatos FPS, melyre sokáig emlékezni fogunk. A Crysis 3-at nagyon durván alázza, de a BioShock Infinite szintjét csak grafikában tudja felülmúlni. A multit ebbe a játékba sem erőltették bele a fejlesztők, gondolom annak kidolgozására nem lett volna elegendő a rendelkezésre álló idő. A tervek szerint egy DLC keretében belül fogják majd kiadni, de nem fogok összetörni ha inkább a következő generációs konzolokra koncentrálnak a 4A Games dolgozói. Ebben a világban azért még vannak kiaknázatlan lehetőségek.
A 2013/05-ös GameStarban hat oldalas tesztet olvashattok a Metro: Last Light játékról.
