Amióta megkaptam az első Xboxomat tudom, hogy nekem örökre az FPS-játékok lesznek az elsőszámú kedvenceim. Ezt csak fokozta, mikor egy épkézláb PC-hez is hozzájutottam és végre nem csak a Medal of Honor: Allied Assaulttal tudtam játszani számítógépen.
Megannyi játékot tudnék most felsorolni, amik nagy hatással voltak rám, de ezek közül kiemelkedik kettő. A 2010-es Medal of Honor reboot és a Battlefield 3 teljesen más volt a maga idejében. Tudom, hogy előbbi csak nekem égett be, utóbbival viszont a mai napig rengetegen játszanak, dacára annak, hogy idén már 11 éves játék. Megmondom őszintén, hogy ugyan derengett, nem hittem el, rá kellett keresnem, hogy nem csal-e az emlékezetem. Ezt a két címet csak azért említettem meg, mert ezek nagyjából körvonalazzák, hogy mi is az a játékélmény amit azóta is minden modernkori FPS játékban keresek. Szuper lett volna erre a célra a Battlefield 2042, az azonban szánalmasan rosszul sült el. A tesztünket ide kattintva olvashatjátok.
Mielőtt belemegyek, le kell szögeznem: a Call of Duty Vanguarddal keveset, a Halo Infinite többjátékos részével pedig tényleg csak 3-4 órát játszottam, így az ősszel megjelent játékokból csak a Battlefield 2042-t van jogom kritizálni. Azt viszont nagyon. Mivel a három említett címből egyik sem tett komoly benyomást rám, minden reményemet a World War 3-ba fektettem, ami nem csak látványos grafikát és jó fizikát ígér, hanem Battlefield-szerű csatákat és Call of Duty-ra hajazó játékélményt is. Az ígérgetésekkel persze tele van a padlás, a The Farm 51 névre hallgató lengyel fejlesztőcsapat azonban tényleg közel kifogástalanul összerakta a 2018-as első verzió megjelenése óta a játékot.
Új, mégis minden porcikáját ismerem
Az elmúlt időszakban sokat játszottam az Escape From Tarkovval, ami abszolút a realisztikát helyezi az előtérbe, így jó volt kicsit visszajönni az arcade-esebb vonalra, a World War 3 pedig valami elképesztően kimért módon mossa össze a Call of Duty-ból és Battlefieldből ismert könnyed mozgást a kicsit összetettebb, de nem zavaró, körülményes helyezkedéssel. Ugyan kellett néhány perc, hogy megszokjam, utána kifejezetten pozitív része lett a játékmenetnek.
Nem különben a TTK, azaz a time-to-kill, ami talán a legfontosabb eleme az FPS játékoknak. Ez nagyon egyszerűen annyit jelent, hogy mennyi időbe telik végezni egy ellenféllel, ami persze számos dologtól függ, mégis érzi az ember, ha túl könnyű, vagy feleslegesen nehézkes. Utóbbi nagyon jellemző volt például a Battlefield 2042-re a megjelenéskor, amit ugyan azóta állítólag frissítettek, mivel én 10 perces várólisták után sem tudtam belépni egy 64 fős Conquestre, így nem tudok nyilatkozni az üggyel kapcsolatban.
Szerencsére azonban a World War 3-ban tökéletes a TTK, olyannyira, hogy ennyire szórakoztató és egyben jutalmazó játékmenettel még talán soha, egy lövöldözős játékban sem volt dolgom. Hihetetlenül jó érzés minden egyes frag, amit a közel hibátlanra fejlesztett felhasználói felület, azaz UI csak még tovább emelt.
A részletek teszik igazán gördülékennyé
Persze a játékmenet számít a leginkább, azért biztos ti is szeretitek, ha egy átlátható és könnyen kezelhető felület segít összeállítani a felszereléseteket, beállítani a profilotok megjelenését és a játék beállításokkal sem kell percekig bajlódni. A World War 3 ebben is nagyon erős, épp annyit kérdez és mutat egyszerre, amit könnyen feldolgoz a hozzám hasonló, egydimenziós FPS játékos is. Ehhez már csak grátisz, hogy harcok közbeni felület is minimalista, de azért ha valamilyen mérföldkövet érünk el, eszünkbe juttatja, hogy mekkora ászok vagyunk, épp csak egy picit finomabban mint a Call of Duty epizódok.
Ha pedig a bekezdés címében már bedobtam a részleteket, nem szabad amellett sem elmennünk szó nélkül, hogy a játék gépigénye valami egészen zseniális, pláne annak fényében, hogy cserébe milyen vizuális élményt nyújt. Minimum gépigénynek egy 2. generációs Intel i5-ös processzort és egy GTX 770-et tüntettek fel a Steam profilon, de az ajánlott gépigénynél is mindössze a 4. generációs i7-4790K és a GTX 970 szerepel, ami idén már 8 éves lesz.
Sajnos mégsem minden móka és kacagás
Nem tudom, hogy az évről évre egyre kritikusabb hozzáállásom teszi, esetleg a többezer órányi FPS játékok után rajtam ragadt porszemnyi tapasztalat, de a World War 3-ban is azért szép számmal találtam hibákat, hiába igaz minden szavam, amit fentebb írtam.
Nem szeretnék hosszan pocskondiázni, nehogy olyan terjedelmes legyen, mint a jó dolgoknak szentelt rész, az nem lenne fair, így pontokba szedve futok végig rajta, hogy mi szúrta a szemem a néhány óra játék alatt:
- Ugyan szép a grafika, sok helyen éreztem, hogy a teljesítmény oltárán feláldozták azokat az apró részleteket, ami más lövöldék pályáit igazán élővé és lélegzővé varázsolja. Kicsit sótlan a látvány.
- Hiába a drága fejhallgatóm és a finomhangolt beállítások, a World War 3-ban sokszor átvert a hangzás. Volt, hogy rossz volt az irány, máskor pedig mindenhonnan jöttek a fantomhangok. Másik gond, hogy indokolatlanul éles váltások vannak: sokszor feltűnt, hogy míg nyitott ajtónál, de beltérben alig hallok külső hangokat, kilépve +20 decibellel támadnak és hirtelen a csata közepén találtam magam.
- A pályák kialakítása sokszor indokolná, a World War 3-ban azonban szinte semmilyen szintű vault rendszer nincs, emiatt pedig rengetegszer kerültem szorult helyzetbe. Még a szerencsétlen Battlefield 2042-ben is sok helyen működik a felkapaszkodás, itt azonban nincs rá opció.
- Végezetül egy gyakorlati probléma, ami több pályán is jelentkezett. A spawn pontok sokszor átgondolatlanul és statikusan vannak lehelyezve, ezért 2-3 alkalommal is előfordult, hogy elég volt egyszer sarokba szorítania az ellenfélnek a csapatom, utána pedig körülbelül 2 perc vágóhíd után el is érték a kellő pontszámot és megnyerték a kört. Ezt a Call of Duty epizódok sok-sok éve megoldották. Itt is illene.
Most akkor jó vagy nem jó?
Teljesen jogos a kérdés, hosszabb lett az előző etap, mint amilyennek eredetileg szántam. A játék amúgy jó. Ha hozzávesszük, hogy relatív alacsony a gépigény, 5-6 éves hardveren is elfut, akkor szuper. A matekot is bevonva a játszmába pedig hamar kiszámolhatjuk, a játék körülbelül 4600 forint, ami nálam a kiváló polcra teszi át, pláne ha szembeállítom a 20 ezer forintos Call of Duty Vanguarddal és Battlefield 2042-vel, amik se újat, se túl sok jót nem tudtak virítani idén.
A World War 3-mal játszva végig "egyszerűen csak működik" érzésem volt, ami már nagyon régen nem fordult elő semmilyen FPS játéknál. Könnyű vele játszani, de időbe telik beletanulni, jól fut és szép is, nem mellesleg pedig többen is játszák mint például a DICE lövöldéjét.
Ti próbáltátok már a World War 3-at? Szerintetek van reális esélye, hogy hosszú távon is versenybe szálljon a legnagyobb lövöldözős franchise-okkal?
