Eddig sem érhette túl sok dicsérő szó a Gomba királyság titkosszolgálatát, a Luigi's Mansion 3-ban látottak alapján viszont kijelenthetjük, hogy a szervezet megérett a felszámolásra. Az államot vezető Peach hercegnőt (és sleppjét) ugyanis minden további ellenőrzés nélkül engedték el egy olyan hotelbe, amely a Last Resort nevet viseli. Talán nem is kellene mondanom: a gyanús elemekkel teli épület az éjszaka közepén szellemtanyává alakul: King Boo kárörvendve tűnik fel a színen, a Marioverzum prominens alakjait festményekbe zárva. Egy, csak egy legény marad talpon a vidéken… de várjunk csak, zöld Mario nem talpon van, hanem az ágy alatt reszket. Na igen, ezúttal is a betoji Luigit kell szellemeket mészároló hőssé nevelni, ami, ha nem is könnyű, de legalább végig szórakoztató kaland lesz.
Ez nem Luigi éve
E sorozatban a mindig valami hatalmas, szellem járta épületben zajló kalandok során a kelletlen hős, Luigi feladata a leszámolás az egyre nagyobb és egyre trükkösebbé váló szellemekkel. Ebben fő eszköze a Gadd professzor által készített Poltergust, egy eszelős teljesítményű porszívó - amely nevénél sokkal többet tud, hiszen a zseblámpa villanásával egy pillanatra megbénított szellemeket is képes ektoplazmabiztos tárolójába beszippantani. Sőt, a szimpla szívás mellett a megfogott másvilági lényeket afféle láncos buzogányként is lehet használni, földhöz vagy épp egymáshoz csapkodva őket.
Persze a vakuzás-szívás-vagdalkozás kombináció csak a legszimplább jószágoknál működik; a játék egyik legjobb vonása, hogy az új és új lényeket milyen elképesztő kreativitással tálalja. Néha egy napszemüveget is le kell valahogy szednünk ellenfelünkről, máskor meg a Poltergust fújás funkcióját kell használni, mondjuk bombákat visszahajigálva. Időnként a "sötét fény" nevű üzemmódra kell váltani, amely a láthatatlanná tett - de a tükörben így is látszó - tárgyakat és ellenfeleket mutatja meg. Teljesen új funkció a sorozatban a Poltergusttal kilőhető vécépumpa, amely rajzfilmes logika mentén működik: a rákötött kötelet beszippantva óriási szívóhatást tudunk kifejteni. Ezzel egész ajtók téphetők ki keretükből, pajzsokat lehet elszedni az ezzel védekező szellemektől, és megannyi főellenféllel szemben is ezt kell használni.
Zseléhős
A legszórakoztatóbb és legtöbb lehetőséget adó újítás azonban vitathatatlanul Gooigi megjelenése (az előző rész remake-jében már szerepelt ugyan, ám itt sokkal szabadabban használható). Ez ismét csak a professzor találmánya, és lényegében egy második irányítható karaktert ad, pontosan ugyanazokkal a képességekkel, mint amire a hús-vér Luigi is képes. Igaz, amint víz éri, elolvad, de addig ugyanúgy harcolhatunk és porszívózhatunk vele - ráadásul ő képes titkokat hajkurászva áthatolni rácsokon és tüskecsapdákon is.
Merthogy a 17 emeletet felölelő hotel elképesztő mennyiségű titkot rejt. Már a szimpla porszívózás is rendkívül hasznos, mert bármelyik párna vagy tányér alatt lapulhat pár aranytallér, szinte minden letéphető függöny vagy megpiszkált szemetes rejt pár zöldhasút. Sok olyan szoba van azonban, amelyikbe nem lehet csak úgy benyitni - néha az erkélyeken keresztül kell közlekedni, vagy épp szellőzőn át Gooigival benavigálni oda magunkat. Néha villanással működtethetünk gépeket, másszor kulcsokat hajkurászunk egy egész szinten keresztül - ráadásul minden emelet hét jól elrejtett ékkövet és egy igencsak rejtőző Boot is rejt, arról nem is beszélve, hogy továbbjutásunkhoz is muszáj lesz speciális tárgyak után kajtatni. Ezúttal ezek a hotelt kiszolgáló lift gombjai, amelyeket mindig valami nagydarab szellem őriz. Bár néhány emelet normális helyszíneket rejt - az edzőteremtől a boltokig mindent bejárhatunk -, feljebb már tematikus szinteket találunk. Az egyik ókori egyiptomi környezetre hasonlít, a másik filmstúdiónak van berendezve; minden új emelet új élményeket hoz.
Duplán látunk
Gooigi megnyitásával a kooperatív mód is elérhetővé válik, ettől kezdve akár az egész kalandot végigjátszhatjuk ketten is. Nem egy főellenfélen érződik is, hogy igazából erre a módra találták ki - félreértés ne essék, egyedül is minden tökéletesen leküzdhető, de két karakterrel néhány helyzet sokkal könnyebben menedzselhető, mintha váltogatnunk kellene a Luigik között. E mellett két külön multiplayer is van: a ScareScraper egy kooperatív móka akár nyolc játékos számára is (randomgenerált pályákon kell időre pénzt vagy szellemet gyűjteni), a ScreamPark pedig két, legfeljebb négyfős csapatot ugraszt egymásnak minijátékokban. Bár utóbbi csak helyi multiban játszható, a ScareScraper online is megy; igazán nagy kár, hogy nincs jobban kidolgozva, mert így néhány próbálkozáson túl sok értelmét nem láttam.
A kampány, Luigi harmadik félelempróbája azonban fantasztikus lett. A kanadai fejlesztőcsapat tökéletesen hozta a Nintendóra jellemző kreativitást, és jó 15 órája során végig meg tudja lepni a játékost. A fejtörők nehézségét szinte tökéletesen lőtték be: nem gyerekesen egyszerűek a megoldások, a legtöbb helyen egy-két perc gondolkodással és próbálkozással mindre fényt tudunk deríteni; még pont nem szalad YouTube-hoz az ember, hanem próbálkozik egy kicsit, kombinálva Luigi (és Gooigi) képességeit.
Az egész játékra a rajzfilmes körítés teszi fel a koronát: a zseniálisan animált karakterek személyisége párbeszédek nélkül is tökéletesen átjön, és a hotel tele van zsúfolva rövid, de kifejezetten vicces jelenetekkel. Nem mondom, hogy hangosan hahotáztam, de a Luigi's Mansion 3 végigjátszása alatt végig mosolyogtam, ami mindenképpen nagy szó.
