A Little Tragedies Kursk városából származó, öt tagú orosz formáció. Vezetője egy Gennady Ilyin nevű úriember, aki a Szent Péterváron található zenei konzervatórium diplomájának büszke tulajdonosa. Ez a dolog több szempontból is fontos: egyrészt magunk is tudjuk, milyen magas szintű a zenei oktatás a volt Szovjetunió területén, s hogy az orosz kultúra hemzseg a zseniális komponistáktól. Gennady pedig egyenesen Rimszkíj-Korszakov követőjének tartja magát, maga is komponált szimfóniát, balettzenéket: sajnos ezek nem elérhetőek nyilvánosan... egyelőre. Mindenemellett rockzenei ambíciókkal is rendelkezik, ugyanis a Return immáron a negyedik LT lemez. Mindet összeköti több érdekesség: először is neves orosz költők verseire komponált dalokról van szó, ez esetben Nikolay Gumilyov költészetének gyöngyszemeit zenésítette meg Gennadiy Ilyin.
Következő fontos érdekesség, hogy a Little Tragedies önként és saját erőből analóg stúdióban veszi fel lemezeit: magyarán az albumokon nincs digitális hókusz-pókusz, ilyen javítgatás, amolyan segítség: ez bizony zenei tudás a javából! Persze most lehet fanyalogni, mielőtt hallottunk volna akár egy hangot is az albumból, ennek ellenére a megszólalás totál meggyőző: amit akartak, elérték. A lemez ugyanis a 70-es évek megszólalását követi, de szerencsére azóta modernizált analóg eszközökkel. Ugyanígy a megszólaló hangszereket sem manapság gyártották: és itt jön a harmadik „történet” amely összeköti a LT lemezeket. Gennadiy barátunk ugyanis eredeti Hammondokon és MiniMoog-okon nyomja az ipart.
Aki szakértő a kérdésben, az tudja, hogy az ilyen hangszerállomány legfőképp minden idők egyik legzseniálisabb rockbillentyűsére, Keith Emersonra volt jellemző. S aki ezt hiszi abszolút nem jár messze, ugyanis, a Little Tragedies az Emerson, Lake and Palmert meghazudtoló szimfónikus progresszív rockzenét játszik, olyan billentyűs megszólalással, amelytől én több délutánt is végigbőgtem és komolyan elgondolkodtam azon, hogy a zenélést örökre abba kéne hagyni.. Maguk a kompozíciók komolyzenei igényességűek: a zenei fordulatok kiszámíthatatlanok, Gennadiy komponista géniusza fennen szárnyal ezen az albumon... Az ének oroszul kicsit furi, és inkább a versek "elmondására" törekszik, nem épp énekközpontúvá téve a muzsikát (Gennadiy nem az a kimondott szuperénekes, hangja és stílusa a 70-es évek történetmesélős orosz gitárosaira emlékeztet, bár amikor életre kel a Hammond és a MiniMoog a keze alatt, akkor végem, egyszerűen meghalok...) Nem zavaró, nekem tetszett is, főleg, amikor utána a Hammondok megszólalnak... Az maga a vanilíakiizzadás a zenei duplaorgazmus...
Mindenesetre nagy nagy öröm, hogy Van új LT lemez, a New Faust címet viseli és remegve várom. Addig pedig az ELP-vel minimum egyenértékű, talán azt is bealázó zenéjüket hallgatom, mer tminden nap új csodát fedezek fel benne. Már csak a verseket lenne jó megérteni.
Aki bele szeretne hallgatni az album egy-két dalába és nem ijed meg az orosz nyelvtől, az ide fáradjon (itt az új lemezek is kint vannak, azokban is lehet kíváncsiskodni).
Felül látható a Return.... Progresszív rock hívőknek KÖTELEZŐ, ELP rajongóknak még annál is kötelezőbb, aki esetleg komolyzenét kedvel és ismerkedne komolyzenei ihletésű rockzenével, itt máris elkezdheti. S aki billentyűs hangszereken játszik, borzadjon, meghallva egy zseniális billentyűst, Gennadiy Ilyin-t.
Értékelés: 96%
