Nem lehet azt mondani, hogy a játékipar ne ismert volna rá a LEGO-ban rejlő lehetőségekre. A tonnányi témába vágó játék közül azonban csak nagyon kevésnek sikerült elérnie az igen magasra rakott mércét, s ezek közül is a LEGO Star Wars két része volt az, ami örökre bevéste (beépítette?) magát a történelemkönyvekbe. A Csillagok háborúja dupla-trilógia mókás feldolgozása minden hibája ellenére hamar igazi közönségkedvenccé vált, a viszonylag egyszerű ugrálós-gyűjtögetős játékmenet még a legszőrösebb szívű kritikusok lelkéből is előcsalta az önfeledt gyermeket. Miközben Yoda, Luke, Han Solo és társaik jól megérdemelt vakációjukat töltik valahol a Dagoba posványain, Indiana Jones is ostort ragadott, hogy leszámoljon a kockafejű nácikkal.
A film az alap
A Star Wars mellett az Indiana Jones filmek is bátran sorolhatók azon kult alkotások közé, amit vélhetően mindenki látott már egyszer, aki nem egy titkos barlang mélyén töltötte aszalódó csontvázként az elmúlt néhány évtizedet. A történet ismerete egyébként elengedhetetlen a LEGO Indy teljes mértékű élvezetéhez, a játék ugyanis a hagyományokhoz hűen nem merít el minket túlzott részletességgel a kalandokban. A mókás átvezető jelenetek mindenféle szinkron nélkül, csupán a szokásos „hümmögés" kíséretében zajlanak, a gegeket pedig csak az érti igazán, aki fejből vágja az adott jelenet eredetijét. A LEGO Indiana Jones játék előtt tehát nem árt újra előszedni a polcok tetején porosodó VHS kazettákat, még ha addig át is kell vergődni néhány sok ezer éves pók hálóján.
„Kapával verem szét a fejed..."
A Ugrunk, ütünk, gyűjtünk, majd lépünk. A játékmenet érezhetően alig változott valamit a LEGO Star Wars részekhez képest, ami egyszerre örömteli és szomorú is. A kalandok most szem szólnak igazán másról, minthogy egy adott helyszínre beérkezve leszámolunk az életünkre törő nácik / pókok / krokodilok társulatával, majd a berendezést szétverve összeszedünk annyi kis színes érmét, amennyi csak a hátizsákunkba fér, végül pedig valami apró feladványt megoldva továbblépünk a következő jelenetbe. Szerencsére a fejtörők az előző részekhez képest sokkal változatosabbak, vége a „fogd meg ezt, és hozd ide" stílusnak, egyre többször kényszerülünk a különleges képességek használatára. A karakterek speckói is komoly alakításokon estek át, egyes tulajdonságok már eszközökhöz kötöttek, a legszemléletesebb példa erre talán a lapát.
A régi lemez újra indul
A változatlan alapkoncepció legnagyobb vesztese most is az irányítás és a kamerakezelés lett. Jómagam a LEGO SW játékokhoz hasonlóan Indy kalandjait is billentyűzetről, kooperatív módban toltam végig, s - az is lehet, hogy csak a napi 50 csésze kávé és 200 cigi hatására - rengeteg ugrást rontottam el a pocsék kezelés miatt.
Összességében azért nincs ok panaszra: aki bolondul a csetlő-botló régészprofesszorért, a LEGO témáért, vagy csak szimplán szerette a LEGO Star Wars részeket, az most is élvezni fogja a játék minden percét.
GameStar
