A Diablo II óta nem jelent meg olyan játék a stílusban, amely igazán nagy népszerűségre tett volna szert. Pár ígéretes próbálkozás ugyan akadt, de idővel mindegyik eltűnt a süllyesztőben. Na de most... most majd meglátjuk. A Legend megmutatja mindenkinek, hogyan is kell ezt csinálni. Legalábbis ezt ígérik a fejlesztők a Master Creatingnél: lássuk, tudják-e állni a szavukat!
Vannak jók meg rosszak, aztán... tudjátok... harcolnak.
Abban már biztosak lehetünk, hogy az újításokat nem a sztoriban kell keresni: sikerült az összes elkoptatott fantasy-klisé mindegyikét egyszerre elsütni. Kapunk harcias orkokat, bányászó törpöket, fákba szerelmes elfeket, a jég hátán is megélő emberiséget, meg gonosz démonokat, akik világ-pusztítanak, élükön a nagyon vészjósló nevű Árnnyal (Shadow). További részletekkel nem is untatnék senkit, a hivatalos oldalon megtalálható az egész történet, megfelelő drámai körítéssel: epikus jelzők, grandiózus csaták és társaik.
Utadon, vitéz, fegyvered a Szent Balklikk legyen!
Persze kit érdekel a történet, egy akció-RPG-ben úgyis a játékmenet a lényeg: klikk-öl-klikk-öl-szintlép-klikk-többet öl – ezt kell minél élvezetesebbé tenni, tehát lássuk, ezen a téren miben kapunk többet más játékokhoz képest! A többet képletesen értve, mert választható karakterekből például kevesebb van. Egyetlen főhősünk a sztereotipikus „jóképű híró” kinézettel rendelkező körszakállas, tépett hajú férfi. Vele a különböző képességfákból kettőt kiválasztva tudunk specializálódni, így végül is gyorsan meghatározva osztályunkat. A készítők, elmondásuk szerint, azért döntöttek ilyen megoldás mellett, mert így a hőst berakhatják a renderelt videókba, részletesebb háttérsztorit kaphat, és szervesebb részévé válik a történetnek (tudjátok: démonok, világpusztítás, törpék bányásznak... az a történet). Persze ez mind csak körítés, a karakterfejlődés minőségét úgyis a képességek változatossága és használhatósága fogja eldönteni, azt pedig majd csak megjelenés után tudjuk értékelni.
Gyakunk, mint a moziban
Bár egy jól kivitelezett klikkfesztivált csak nehezen lehet megunni, azért ezen a téren is öröm egy kis változatosság, és ezzel elértünk a játék legjobban hirdetett fícsörjéhez. A Cinematic Combat System célja, hogy leszámoljon a „csiklandozom az óriás térdét a kardommal, ő suhogtatja a fejem fölött a buzogányát, és vagy ő hal meg a nevetéstől, vagy én a huzattól” jelenséggel, és minden szörnnyel a hozzá illő módon küzdjön meg hősünk. Ezt úgy kell elképzelni, hogy míg mi a kattintgatással vagyunk elfoglalva, addig a szemünk előtt a csata a kiszámított találatok függvényében igen látványosan zajlik le: ha nagyot sebzünk egy méretes trollon, akkor karakterünk felugrik a hátára és belé döfi kardját, ha ő talál el minket, akkor szállunk pár métert hátra, és elterülünk a földön. A Cinematic Combat System ígéretesnek hangzik, ennek révén remélhetőleg nem fog önismétlő pattogássá fajulni a látvány. Mindenesetre ez a játék legfontosabb újítása, úgyhogy jól kell sikerülnie, hogy kiemelje a programot többi hasonszőrű vetélytársa közül.
A Legend - Hand of God kiváló játéknak tűnik, de valószínűleg nem fogja megváltani a műfajt. Ki tudja, mikor jön a Diablo 3, lesz-e belőle valaha bármi is... Addig is ez lehet a maximum, amit ki lehet hozni ebből a stílusból.
