A regény feldolgozások mindig többféle lehetőséget tartogatnak számunkra. Egyrészről az adaptáció egyik formáját tárják elénk, másrészről kedvet kaphatunk egy jól sikerült feldolgozás után, hogy a könyv olvasásával mi is belevessük magunkat a nyomozásba. A kémfilmekben mindig az a jó, hogy a néző is együtt nyomoz a szereplőkkel. A hetvenes évek Angliájában járunk, ahol nem volt kommunizmus, de a hidegháború jelen volt. A nyugat szemében első számú ellenség a moszkvai vezetékes volt.
A Budapesten kezdődő film jól illusztrálja, hogy bizony kemény világ volt itt a Vasfüggöny mögött, amikor fényes nappal egy kémet is lelőhettek. Angliából küldték azzal a szándékkal, hogy ő majd kideríti, ki lehet az a személy, aki kettős ügynökként már teljesen beépült évekkel korábban a Brit Titkosszolgálat legfelsőbb köreibe, hogy onnan adatokat szolgáltasson ki a szovjeteknek. A magyar felvezetés kifejezetten jót tett a filmnek, az események nagy része Londonban játszódik, mégis folyamatosan a budapesti visszacsatolás tanúi lehetünk.
