Komoly különbség van aközött, hogy valamit DLC-nek vagy kiegészítőnek nevezünk. A The Witcher III letölthető csomagjai például egyértelműen az utóbbi kategóriába tartoznak. A kiegészítők minimum 10-20 órányi extra tartalmat adnak, új küldetésekkel visznek minket korábban ismeretlen tájakra. A Just Cause 3 esetében a Sky Fortress rövidsége ellenére is befér még a kiegészítők kategóriájába, viszont a Mech Land Assaultnál már elgondolkodik az ember. Aki megvásárolja, azért tegye, mert szeretne új eszközökkel pusztítani Mediciben, ne pedig azért, mert még több küldetésre vágyik - ha mégis, csalódni fog.
Mechlepetés
A Sky Fortressben csak pár missziót játszhattunk, de a nyúlfarknyi történet legalább érdekes volt, hozzáadott valamit a játékhoz. Megismertünk egy új ellenfelet, az eDEN Corporationt, amely a Mech Land Assaultban is visszatér, és alighanem a harmadik csomagban szintén megjelenik majd. Elfoglaltuk az égi erődöt, és ahogy haladtunk előre, úgy derültek ki újabb részletek a cég céljairól. Mint ahogy az alapjáték, úgy a kiegészítő sztorijára sem fogunk sokáig emlékezni, de kerek volt, és nem azonnal felejthető. Ezzel szemben az MLA mindössze két, rövid küldetést tartalmaz, melyek között az új sziget, Lacrima körzeteit kell felszabadítanunk.
A történet körülbelül arról szól, hogy a Black Hand nevű szervezet civileket rabol, és Lacrimára szállítja őket, ami egész véletlenül egy elhagyott eDEN kutatóközpontnak is otthont ad. Rico feladata kiszabadítani a foglyokat, illetve megakadályozni az eDEN-t és a Black Handet, hogy a szigeten lévő mecheket kivigyék onnan. Saját fegyverét az ellenség ellen fordítva mi is beülhetünk két különböző típusú gépbe: az egyikre ágyút szereltek, a másikra bavarium hajtotta gépfegyvert. Mindkettő bitang erős és szívós, ráadásul mozgékonyabbak is, mint egy tank, nem beszélve arról, hogy a gravitációs fegyverrel ellökhetjük az előttünk lévő tereptárgyakat, katonákat és járműveket, vagy megragadhatjuk, majd jó erősen eldobhatjuk azokat. A mecheket alapvetően lépegetőknek szokás nevezni, viszont ezek nem lépegetnek, hanem gurulnak, méghozzá meglepően gyorsan. Az Avalanche két tökéletes pusztítógépezetet adott nekünk, amelyekben ülve nem kell különösebben tartanunk az ellenállástól. Ez egyébként a két kihívásban látszik nagyon jól: különböző típusú ellenfelek (drónok, ejtőernyősök, helikopterek) hadát kell elpusztítanunk, és lehetőleg a végéig életben maradnunk, hogy feloldjuk az összes fejlesztést, amelyek gyorsabbá, erősebbé teszik új játékszereinket.
Mechmentő
Hogy azért mégis izgalmas legyen az új bázisok felszabadítása, a feladatok egy részét nem teljesíthetjük a mechben ülve. Ki kell szállnunk ahhoz, hogy kinyissuk a cellák ajtaját és a fegyveres szekrényeket, minek köszönhetően egy kis időre sebezhetővé válunk. (Az új járművek sem sérthetetlenek, de az általunk rendelt, helikopterből ledobott változatok, ha elég jól teljesítettük a két új kihívást, bavariumpajzzsal vannak felturbózva, és úgy már tényleg nincs mitől félni). Nincs egyébként mindenhol mech, csak a nagyobb telepeken, így nem vagyunk rákényszerítve a használatára. Én a bázisok nagy részét az előző DLC-ben megszerzett szárnyas ruhával repkedve romboltam le, csak egy-két esetben vettem a fáradságot ahhoz, hogy a Rebel Drop menüponton keresztül kérjek egy gépet magamnak.
Csupán az élvezeti értéket nézve eddig nálam egyértelműen a Sky Fortress nyert. A továbbfejlesztett repülőruha általánosságban hasznos, nem csak a harcok, de a közlekedés esetében is - Ricót magát tette jobbá. A mechek inkább játékszerek, alternatív eszközök a pusztításhoz, és főleg a gravitációmanipuláló modul miatt érdemes őket használni - a biztonságos robbantgatáshoz egy szimpla tank is elég. Valószínű, hogy az utolsó, vízi témájú csomag, a Bavarium Sea Heist is valamilyen járművet hoz, és alighanem az eDEN egy vízalatti bázisába visz minket. Reméljük, az nemcsak valami jópofa új eszközt, hanem a Mech Land Assaultnál több missziót és feladatot is kínál.
