Már a bő egy évvel ezelőtt esedékes megjelenéskor is igen nehéz lett volna a sikerlisták élére manőverezni a Juiced elnevezésű arcade autóversenyt. A kiadói hercehurca miatt azonban a program további hosszú hónapokat rostokolt a rajtvonalon, s mire elindult, azt vette észre, hogy a többiek már le is körözték.
Erős mezőnyben
Talán elég annyit írni, hogy Need for Speed Underground 2, de a helyzet még szomorúbb, ha a platformgépek piacát nézünk, ott ugyanis hemzsegnek a hasonló, ám játszható progik. Apropó platform: a PC-s verzióról üvölt, hogy három délután alatt portolták át (de lehet, hogy kettő). A menü pontjait meghatározott billentyűk lenyomásával aktiválhatjuk, a grafika gyakorlatilag ugyanolyan, mint konzolon, azaz gyengus, egérkurzort pedig akkor se használhatunk, ha történetesen az sokkal praktikusabb lenne bizonyos esetekben. (Most veszem észre, hogy egyből elkezdtem a program szapulását, pedig feltett szándékom volt néhány közepes elemmel felvezetni az alázást.)
Essünk túl a kötelező gyakorlaton, azaz nézzük meg, mit is kínál a Juiced. Kábé mindent, amit az NFS, de mindent szürkébben, ötlettelenebbül, gyengébb kivitelben. Feltörekvő bandavezérként szerény kezdőtőkénkből gazdálkodva egyre komolyabb gépeket építhetünk, s egyre nagyobb presztízsű (illegális) versenyeken vehetünk részt. A bandavezérség az elején még erős túlzás, mivel egyszemélyes csapatban nem kunszt főnöknek lenni. Később jelentkeznek tagok, hogy nyomnák nálunk a pedált, de ebben nem sok köszönet lesz (bővebben lásd keretes írásunk).
Tuningold, ki tudja, meddig tuningol(hat)od...
A tápolásra alkalmas eszközök ugyan valódi cégek termékei (mint ahogy a géppark is létező kocsikból áll), de ennyiben ki is merül a pozitívumok sora. Csak gépiesen pakoljuk fel az újabb turbófeltöltőt, spoilert, és egy idő után elmerengünk: mi a fenének vesződünk mi ezzel? A szépítgetésre meglehetősen szerény eszköztár áll rendelkezésünkre, bár igaz, hogy pöpec autórádiót is szerelhetünk a verdába – nem mintha ennek bármi teteje lenne.
Ahol igazi választékot kapunk, az a telefonunk kiválasztásának lehetősége. Bezony ám, induláskor egy neves telefongyártó portékái közül kell rámutatnunk a nekünk kedves jószágra. Ennek ugyan megint nem sok értelme van, de legalább a mobilos pénz enyhít valamit a pénzügyi buktán. A telefon egyébként gyakran csörögni fog, mert a rivális bandák főnökeivel, a jelentkező csapattársakkal és az autókereskedővel is így kommunikálunk. Kezdetben nem ütközünk tárkapacitási problémába, ugyanis minden számért meg kell "dolgoznunk". Egy-egy elérhetőséget megszerezhetünk versenyzéssel is, de akkor is bővül regiszterünk, ha fogadást kötünk a célszemélyre. A játékban ugyanis nem csupán saját futamainkat nézhetjük végig, hiszen kibicként is megtekinthetünk versenyeket. Ilyenkor – anyagi lehetőségeinkhez mérten – fogadásokat köthetünk, s szerencsés esetben lábunkat lógatva vastagíthatjuk pénztárcánkat. Egy "pici" probléma azért akad: nem lehet átugrani a futamot, azaz nem kaphatjuk meg rögtön a végeredményt, szépen végig kell "izgulnunk" a teljes távot, s ez néha hosszú-hossssszzzú percekbe telik. Még azt is elfogadhatónak tartottam volna, ha időgyorsítással végigtekerhetjük az etapot, de persze nem…
Flúgos futam
A versenyek alapvetően négy csoportba oszthatók: hagyományos körpálya, ponttól pontig tartó szakasz, gyorsulási verseny és trükközési show. Ezeken kívül néha lehetőségünk van speciális futamokra is, de ezek túl ritkák és túl vérszegények ahhoz, hogy a legkisebb mértékig befolyásolják a játék összképét. Az első három fajtára szót sem pazarolnék, a trükkös verseny viszont ideig-óráig érdekes. Egy kellemes női hangtól megtanulhatjuk, miként kell bemutatni a szeszcsempész-fordulót, hogy lehet másodpercek alatt aszfaltra kenni több kiló gumit és hasonló tréfás dolgokat. Ám miután ezeket már elsajátítottuk, csak unalmas ismétlés marad az egészből.
Ha teljesítményünkkel már megfelelően elkábítottuk a város többi nagymenőjét, akkor a másik kocsijára menő párbajokat is vállalhatunk. Ez semmiben nem különbözik a hagyományos futamoktól, pusztán annyiban, hogy ketten megyünk, s a végén valaki átadja a slusszkulcsát. Gyanítható, hogy a többi aszfaltbetyár papája minimum olajsejk, mert nem nagyon hatja meg őket, ha egy héten belül a harmadik, 50–100 ezer dolláros járgányuktól szabadítjuk meg őket.
Agyhalottak a volán mögött
És akkor térjünk rá az ínyencségre: magára a versenyzésre. Öveket bekapcsolni, ez durva lesz! Azon apróság felett, hogy a fizikával köszönő viszonyban sincs a program, természetesen nagyvonalúan átlendülünk – ha arcade, hát arcade. Azon sem lamentálunk, hogy ugyan sérülnek az autók, de a tesztelés alatt ennek maximális mértéke a nitró elszivárgásában merült ki. Még az se lenne megbocsáthatatlan bűn, hogy az ilyen őrült versengéstől elvárható sebességérzet nem nevezhető ideálisnak. De amit a mesterséges intelligencia előad… az… arra nehezen találni szavakat.
A dolgot úgy kell elképzelni, hogy haladunk a pályán, majd arra leszünk figyelmesek, hogy a gép azzal múlatja az időt, hogy nem egyenesen halad az amúgy kanyarmentes utcán, hanem keresztben próbálja meg letudni a távot. Egyik faltól a másikig csapódik, majd megteszi az utat vissza is, majd megint a másik fal következik, majd megint vissza. Ha annyira sikerült a manőver, hogy már derékszögben álldogál a korlát mellett az autó, akkor a briliáns bitpilóta hátramenetbe kapcsol, tolat 20–25 centit, majd kis kormánymozdulattal nekimegy ugyanannak a falnak. Ezt megcsinálja vagy háromszor-négyszer, mire a mindenható processzor végül úgy dönt, hogy irányba állítja a verdát. Ez jó, mert így az ellenfelünk akár 200 métert is meg tud tenni, mielőtt megint lefejelne valamit.
Mondanom sem kell, ennek drasztikus következményei vannak a versenyzés szempontjából. Rögtön kettőt is tudok említeni: egyrészt hármas sebességi fokozatban, kényelmes kanyarvételekkel is röhögve verhetünk bárkit (egyedül a gyorsulási részeknél fordul elő, hogy valamelyik gépi géniusz képes 700–800 métert is megtenni ütközés és piruettek nélkül), míg a másik: nagyon gyorsan kilépünk a programból, uninstalláljuk, a CD-ket elégetjük, majd befekszünk egy agymosásra, hogy (rém)álmainkban se jöjjön elő a Juiced.
Kapcsolódó linkek: