Jogi tények a neten!

Gyakran hallani különféle - akár egymásnak ellentmondó - rémhíreket arról, hogy milyen bírói ítélettel, pénzbüntetéssel sújtottak fájlcserélő programok (P2P) egyes felhasználóit, illegális szoftverekkel üzérkedőket. Vagy talán egyikőtök CD-meghajtójában sem járt még olyan játék, melynek lemezére az volt írva: R-74? Őszintén! Vagy mi a helyzet az mp3-akkal? A CD-k árával fizetünk némi jogdíjat is, de a P2P-használatért még így is felelősségre vonhatók vagyunk? Mi sem értettünk mindent pontosan, így inkább megkérdeztük Dr. Ormós Zoltánt (jobbra), az Ormós Ügyvédi Iroda vezetőjét.

GS: Honnan tudhatom, hogy egyáltalán érintett vagyok ezekben a kérdésekben?
OZ: A P2P rendszereknek általában három jellemző szereplőjük van. Az első az, aki mások számára elérhetővé, vagyis letölthetővé tesz bizonyos állományokat. A második az, aki ezeket letölti -- bár ez a két kategória a fájlcserélő programok használata során gyakran egybeolvad (hiszen vannak olyan P2P szoftverek is, amelyek akkor nem is engednek másoktól letölteni, ha nem osztunk meg bizonyos mennyiségű anyagot, zenét, filmet vagy szoftvereket). A harmadik csoportot a P2P hálózatok üzemeltetői, a katalógusrendszer létrehozói alkotják, akik ellen talán a legtöbb támadás irányul.

GS: Mi a helyzet akkor, ha az első csoportba tartozom, vagyis P2P programok révén, esetleg FTP-szerverre történő feltöltéssel másokat is hozzásegítek ahhoz, hogy különböző állományokhoz hozzáférjenek?
OZ: Az egyik legfontosabb idevonatkozó szabály, hogy a nyilvánossághoz való közvetítéshez mindenképpen szükséges a jogtulajdonos engedélye. Ha valaki ezzel nem rendelkezik, ennek ellenére zenéket, filmeket, szoftvereket mások számára bármilyen módon elérhetővé tesz, akkor szerzői jogot sért, és ha a jogtulajdonos pert indít ellene, komoly büntetésre számíthat.

GS: Mennyiben sért törvényt az, aki betéved egy FTP-kiszolgálóra, és onnan zenét vagy filmet tölt le?
OZ: Az ilyen módon elérhető zenék és mozifilmek tulajdonképpen audió CD-kről és DVD-kről készített másolatok. Ezek tehát nem „magáncélú” másolatok, hiszen bárki hozzájuk férhet - de ez annak a problémája, aki elérhetővé tette őket. Aki letölti, azt ez a tény nem terheli, hiszen ő a letöltés során csupán egy magáncélú másolatot készít, ami zenék és filmek esetében nem tiltott. Aki tehát zenét és filmeket tölt le, nem vonható felelősségre, még akkor sem, ha úgymond "illegális" szerverekről teszi ezt.

GS: És ha a letöltésekhez P2P programokat használ valaki, de igyekszik nem az első csoportba tartozni, és ezért bár letölt, semmit sem hagy megosztva a számítógépén?
OZ: Ha ő maga nem oszt meg semmit, vagy folyamatosan eltávolítja a számítógép megosztott, mások által is hozzáférhető könyvtáraiból az állományokat - tehát nem járul hozzá a szerzői jog védelme alá eső anyagok nyilvánosság felé történő közvetítéséhez -, akkor természetesen nem is vonható felelősségre.

GS: Mi a helyzet akkor, ha valaki a zenékhez, filmekhez hasonlóan szoftvereket tölt le?
OZ: A jogvédett szoftverek (játékok, felhasználói programok) letöltése teljesen más megítélés alá esik. Míg zenék és filmek esetében nem tiltott a magáncélú másolat készítése, szoftverek esetében igen. Aki tehát jogvédett szoftvert tölt le, az törvényt sért. Akár "feltört" szoftvert, akár egy legális változat illegális másolatát tölti le, mindenképpen felelősségre vonható.

GS: Amennyiben valaki azzal védekezik, hogy csak letöltötte, de nem használta, felelősségre vonható?
OZ: Már azzal törvényt sértett, hogy letöltötte, hiszen illegális másolatot készített.

GS: Ezek szerint még biztonsági másolatot sem készíthetnék az általam vásárolt jogtiszta szoftverekről?
OZ: Ez változó megítélés alá esik, esetenként eltérhet. A legtöbb országban szabad biztonsági másolatot készíteni szoftverekről, természetesen ez szigorú feltételekhez kötött. Ha például tele van a lakás "biztonsági másolatokkal" - amelyeknek valahogy épp nincs meg az eredeti példányuk -, nemigen lehet kimagyarázni.

GS: Mit mond a jog arról, ha valaki adatvesztéstől tartva, például egy back-up program segítségével folyamatosan készít a gépén található állományokról biztonsági másolatokat, és azokat a hálózaton tárolja, ahol más is hozzáférhet?
OZ: Ezek az archivált állományok általában titkosíthatók. Ha ezt nem teszem meg, és olyan hálózaton tárolom a biztonsági másolatot, ahol - akár a tudtomon kívül - más is hozzáférhet, akkor gondatlanságból elkövetett szerzőijog-sértésben mondhatnak vétkesnek.

GS: Mi a szolgáltatók felelőssége?

OZ: A tárhelyszolgáltatók esetében vitatott a helyzet, ez a terület jogilag a legutóbbi időkig nem volt kellőképpen szabályozva. Ők többé-kevésbé védekezhetnek azzal, hogy technikailag/gazdaságilag nem áll módjukban minden felhelyezett anyagot folyamatosan ellenőrizni. A P2P-szolgáltatók esetében más a helyzet, hiszen nem véletlen, hogy az első nagyobb P2P hálózatot, a Napstert hosszas huzavona után végül is sikerült bezáratni a kiadóknak. Akkor a végső érv az volt, hogy a Napster - angol jogi kifejezés szerint "contributory infringer" – azaz a szerzői jog megsértését kimondottan elősegítő tevékenységet folytatott. Más kérdés az, hogy a P2P hálózatot a szemfüles felhasználók törvénytelen célokra is használhatják, illetve az, hogy ehhez közvetlenül hozzásegíti-e őket a szolgáltató, például külön felhíva a figyelmet az mp3-cserebere lehetőségére . Van olyan kiadó, amely saját maga tett ki például a Kazaa-ra kipróbálható demókat. A P2P önmagában nem rossz vagy törvénytelen dolog, annak idején valószínűleg teljesen pozitív céllal fejlesztették ki. A hangsúly inkább azon van, hogy az internettel párhuzamosan növekedett ennek a területnek a szerepe is, és mára arányosan megnőtt az illegális cserebere.

GS: Ha valaki illegálisan másolt játékokat tart otthon, és még használja is azokat, mire számíthat? Felkeresi a BSA, vagyis -- ahogy a köznyelvben ismeretes - a "szoftverrendőrség"?
OZ: Egyrészt a BSA nem "szoftverrendőrség", másrészt semmilyen körülmények között nem foglalkozik a magánfelhasználókkal. Csak magyarázatképp: cégeket jelent fel, de nincs ebben semmi rejtélyes, hiszen ha egy vállalat használ illegálisan üzleti szoftvereket, az általában több példányt és sokkal nagyobb értéket is jelent. A közelmúltban lezajlott egy ilyen kísérlet: a BSA öt nagyobb partnercég (például az Adobe) termékének működésképtelen változatát "csali" gyanánt elérhetővé tette, majd két héten át figyelte, hányan próbálják meg letölteni. A szoftverekre 303 000 alkalommal kerestek rá, illetve 242 000 letöltési kísérletet kezdeményeztek. Ha ezek a próbálkozások sikeresek lettek volna, akkor ez a szoftverek jogtulajdonosainak mintegy 239 millió dolláros kárt okozott volna.