A mai nap a A Magyar Tudomány Napja 1997 óta, annak emlékére, hogy 1825-ben ezen a napon Gróf Széchenyi István felajánlotta birtokainak egyéves jövedelmét a Magyar Tudós Társaság – a mai Magyar Tudományos Akadémia – megalapítására.
Ennek okán próbáltam ma reggelre egy-két tudósos viccet összegyűjteni.
Német tudósok ötven méteres mélységben találnak egy rézdarabot. Összeül a tudósok és propagandisták egy csoportja, majd bejelentik, hogy a németek 3000 évvel ezelőtt már országos telefonhálózattal rendelkeztek.
Az angol országimázs hivatal ezt hallva összehív egy válságstábot, majd kiküldenek egy kutatócsoportot Közép-Angliába. Leásnak 100 méter mélyre, és találnak egy üvegdarabot. Hamarosan büszkén bejelentik, hogy 5000 évvel ezelőtt a briteknek már optikai kábelhálózatuk volt.
Az ír tudósok is nekilátnak, leásnak 200 méterre, de sajnos nem találnak semmit. Hamarosan bejelentik: 8000 évvel ezelőtt az írek már mobiltelefonhálózattal rendelkeztek.
Arisztid és Tasziló ülnek a kávéházban, és újságot olvasnak.
egyszer csak Arisztid felnéz, gondolkodik egy kicsit, majd így szól:
-Hát kérlek, ez nagyon érdekes...
-Mi?
-Hogy ezek a tudósok előre tudják, mikor lesz napfogyatkozás.
-Na hallod! Hát mit gondolsz, azok nem olvasnak újságot?
Egy tudós professzor találkozik két indiánnal:
- Elnézést uram, maga milyen indián?
- Inka.
- És a barátja?
- Ő méginkább.
A szórakozott professzorhoz így szól a felesége munkába indulás előtt:
- Ne felejtsd el, hogy elköltözünk az új lakásba. Délután gyere egyből oda, mert a régi lakás üres lesz. A prof persze elfelejti, és megérkezvén, tűnődve dörmög a bajsza alatt az üres lakásban:
- Aha, tehát nem jó helyen járok. De mit is mondott az asszony, hova költözünk?
Mivel nem jut eszébe az új cím, kimegy az utcára, ahol meglát egy kislányt. Megszólítja.
- Kislány! Nem láttál erre egy teherautót sok bútorral megpakolva?
- De igen! - válaszolja a kislány.
- És nem tudod véletlenül, hova mentek?
- Dehogynem, apa. Gyere, megmutatom!
Moszkvai professzor elmegy medvére vadászni Szibériába. Kap maga mellé egy helyi vadászt is. Nézi a helyi vadász a professzort, majd megszólal:
- Maga professzor. Akkor maga okos, ugye?
- Igen-igen.
- És tud lőni?
- Nem először vagyok medvevadászaton, csak Szibériában még nem jártam.
- És gyorsan tud futni?
- Hosszútávfutó versenyző voltam.
Kimennek a terepre. Meglátják a medvét, azt mondja a helyi vadász: fussunk! Futnak visszafelé, a medve trappol utánuk, közben gondolkodik a professzor, hogy mi a francnak fut, mikor van nála puska. Azzal megfordul, céloz, lő - medve eldől, nem mozdul. A helyi vadász odamegy a tetemhez és csóválja a fejét:
- Professzor, professzor, maga tényleg tud lőni. Meg gyorsan futni is, de maga egy barom.
- Miért?
- Most hogyan visszük el a medvét a faluig?
A professzor urat meghívja vacsorára a barátja. Jóízű falatok és kellemes társalgás után késő este, tizenegy tájban a tudós indulni készül. Odakinn azonban zuhog az eső.
- Nem, barátom - mondja a házigazda,- ilyen ítéletidőben nem engedhetlek el. Itt alszol a vendégszobában. Mindjárt szólok a feleségemnek, hogy készítse el az ágyadat.
Úgy is lesz. A professzor elfoglalta a vendégszobát, és jó éjszakát kívánt. Egy óra múlva csengetnek a kapun. A házigazda kinyitja az ajtót, és legnagyobb meglepetésére a csuromvizesre ázott professzort pillantja meg, aki egy csomagot szorongat a hóna alatt.
- Hát te? Hol voltál? - mered rá a vendéglátó.
- Bocsáss meg, barátom - feleli a professzor - csak hazaugrottam a pizsamámért.
Legyen nagyon szép, tudománnyal teli napotok!
